László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Merczi Mónika: Támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák Északkelet-Pannoniából
TÁMLAP NÉLKÜLI EGYGOMBOS, ERŐSPROFILÚ FIBULÁK ÉSZAKKELET-PANNONIÁBÓL Eltérést mutat a lábrész alakítása is, amely a Pannónián kívüli leleteknél általában ívelt vonalú. Mindezek alapján az első csoport fibuláinál (2, 4-5, 7-9, 11-12) (1. tábla 2, 4-5, 7-9; 2. tábla 2-3) megfigyelhető erősen tagolt kengyelgomb, ennek középső, korongszerű eleme és a láb végén lévő, rövid nyélen ülő, félgömb alakú gomb egyelőre északkelet/északpannoniai sajátosságnak tűnik, ahol a ménfőcsanaki lelet alapján gyártása is igazolható. A tőlük méretük és szélességük alapján elkülönülő második csoport fibulái (13-14) Északkelet-Pannonián kívül ugyancsak párhuzam nélkül állnak. (2. tábla 4-5) Használati idejük a kéttagúság és a magas tűtartó alapján a 2. századra tehető,35 * amit az általunk bemutatott leletek esetében is helytállónak kell tekinteni. Néhány Noricumban előkerült Abdánál30 a tűfészek belső oldalát megerősítették. A tűfészek hát- és belső oldalának megerősítése a noricumi- pannoniaimoesiai térségben elterjedt térdfibulaváltozatokra37 jellemző sajátosság. A megerősített tűfészek átvétele Almgren 83-as forma esetében azt jelenti, hogy ezeket a fibulákat egy ideig a térdfibulákkal párhuzamosan is viselték. 2. változat (15-17) Egy bajnai fibula (16) (2. tábla 7) a tagolt, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára kiterjedő kengyelgombot, az egyenes vonalú, felülnézetben fokozatosan elkeskenyedő lábrészt, a láb végéhez kapcsolódó, rézsútos állású, hengeres nyélen ülő gömbölyded gombot, a széles, magas, ívelt belső oldalú tűtartót tekintve az 1. változatba is besorolható lenne. Eltérő azonban a fejrész alakítása, amely ugyan ebben az esetben is a rugó irányába szélesedik, de erősen beívelő oldalai miatt már nem háromszögletes, hanem fordított T alakot mutat. A fibula az előző változattól abban is különbözik, hogy a felső oldal középvonalában húzódó gerinc itt csak a lábrészen figyelhető meg, így a fejrész már nem háromszögletes, hanem ovális keresztmetszettel jellemezhető. A fibula két alkotórésze közül ennél a változatnál is a lábrész a hosszabb. Ennek díszítése vízszintes, illetve V alakban összefutó, kettős barázdákból áll, de a jobb oldalon egy a peremet szegélyező keskeny barázda is kivehető. Azonos alakítású az egyik bajóti fibula (15) fejrésze és kengyelgombja is. (2. tábla 6) Noha lábrészének csak kezdeti szakasza maradt meg, keresztmetszete és díszítése (V alakban összefutó kettős barázda) arra utal, hogy a bajnai fibuláéval azonos vagy 35 JOBST 1975, 41; Bojovic egyedül a 10.3. változat használati idejét terjeszti ki a 3. század 1. felére is. (BOJOVIC 1983, 39.) SEDLMAYER 1995, 29-30; СОСЩ 2004, 64-65. 3h JOBST 1975,142, Taf. 7,52; PUHM1992, 74-75, Nr. 13; HEYMANS1997,351, Taf. 5, 45, 6, 46. ahhoz hasonló kidolgozású lehetett. A két lelet közül a zárszerkezet csak a hiányos bajóti fibulánál tanulmányozható, amelynek deformálódott, 2x6 csavarulatból álló rugója arra enged következtetni, hogy ennél a változatnál is a sokcsavarulatos rugó lehetett általános. Egy Dorogon előkerült lábrésztöredéket (17) (2. tábla 8) a felső oldal díszítése (peremet szegélyező, illetve V alakban összefutó barázdák) és a láb végét lezáró gomb kialakítása alapján, noha a trapéz alakban kiszélesedő tűtartó belső oldala nem ívelt, ugyancsak ebbe a változatba soroljuk. Az 1. változattal mutatott hasonlóság (kengyelgomb, lábrész, illetve a láb végét lezáró gomb alakítása) alapján ezeket a fibulákat Almgren 83-as forma egy ritka változatának tekinthetjük, amelyhez az eddig közzétett leletek között sem a fejrész alakítása, sem a lábrész díszítése alapján nem találtunk párhuzamot. A Pest és Veszprém megyei leletanyag áttekintése után azonban e változat képviselőinek száma egy újabb északkelet-pannoniai, Zsámbékon előkerült, töredékes, közöletlen lelettel gyarapítható.38 Keltezéséhez támpontot csak az előző változattal mutatott felépítésbeli hasonlóságok adhatnak, amelyek alapján a két változat egy időben, a 2. század folyamán lehetett használatban, de azon belül egyelőre nem lehet őket pontosabban elhelyezni. 3. változat (18-36) A leletanyag legnagyobb részét magába foglaló 3. változat fibulái (18-36) ugyancsak kéttagúak és felső húrozásúak, de az Almgren 83-as formával azonosított 1. változattal összevetve felépítésükben számos változás fedezhető fel, amely minden szerkezeti elemet érint. Rugójuk esetében rövidülés figyelhető meg, ezt a csavarulatok számának csökkenése okozza. Az itt bemutatandó fibulákat ugyanis általában 2x4 csavarulatos rugóval látták el (18, 20, 24-25, 27, 29, 31), (2. tábla 9; 3. tábla 2, 6-7, 9; 4. tábla 2, 4) egyedül az egyik bajóti fibulánál (36) készítettek 2x5 csavarulatot. (4. tábla 9) A fibulatestet pedig, amelynek felső oldaláról egyetlen esetben sem hiányzik a gerinc, kevésbé robusztusán alakították ki. Ennek következtében a rugó irányába háromszögletesen kiszélesedő, háromszögletes keresztmetszetű, általában ívelt oldalú fejrész, és az egyenes vonalú vagy kismértékben ívelt lábrész keskenyebbé vált. Kivételt csak egy bőnyi fibula (31) képez, amelynek teste Almgren 83-as formához hasonlóan robusztusabb, testbe mélyedő kengyelgombja pedig tagoltabbnak hat.39 (4. tábla 4) A fejrész esetében új elem az, hogy 37 MERCZI2011,57. 38 Ltsz.: FM 2007.9.1.41. 39 Hasonló kidolgozású leletek ismertek Sisciából: KOSCEVIC 1980, 52, T, XVI, 112. T. XV, 106-107, XVI, 108. 17
