László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
László János: Fejezetek a Bakonyalja régészeti-történeti múltjából. I.: Súr
LÁSZLÓ JÁNOS 2. kép: Súr és környezete a település határaival Abb. 2: Súr und seine Umgebung, mit der Gemarkung der Gemeinde TERMÉSZETI KÖRNYEZET Súr a mintegy 3735 hektáros területével és 1232 fős lakosságával az átlagosnál kissé nagyobb méretű bakonyalji települések közé tartozik.4 (2. kép) Fényes Elek 1851-es monográfiájában a következőket írta a faluról: „Magyar-tót falu, Veszprém megyében. 696 katholikus, 720 evangélikus, 32 zsidó lakos. Katholikus és evangélikus parochia anyaeklézsiákkal. Nagy erdő. Sok legelő. Hegyes, középszerű határ.”5 A település külterületén megfigyelhető felszíni formák egyértelműen utalnak arra, hogy a Bakony karsztos fennsíkjához északon kapcsolódó hegységelőtéri dombságának részei. Laza üledékekből jöttek létre ezek az alakulatok, amelyeket északnyugat-délkeleti irányú hosszanti dombhátak, s a közöttük kialakuló, folyamatosan változó völgyek tagolnak.6 A 4 MKH 2013, http://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/ hnk_2013.pdf (2014. június 10.). 5 FÉNYES 1851, 46. legmagasabb domborzati pont a Szőlőhegyen található, 322,5 méter magas, a mélyebben elhelyezkedő alakulatok mintegy 70-80 méterrel alacsonyabban helyezkednek el, tehát a szintkülönbség a külterületi pontok között nem jelentős. A völgyekben kisebb-nagyobb vízhozamú patakok alakítják a felszínt, ezek a vízfolyások jelentettek jó telepítő tényezőt a települések számára a régészeti korokban is (például a Velegi-vízfolyás, a Feketeberki-vízfolyás, a Súri-patak, a Határ-patak, valamint az ezekkel ellentétesen, északnyugati irányba folyó Hajmás-patak). A felszínt fedő talajok közül az agyagbemosódásos barna erdei talaj a leggyakoribb, többségük löszös üledékeken képződött,7 mindez arra utal, hogy a terület erdősültsége korábban jóval nagyobb volt, 6 MAROSI-SOMOGYI 1990, 656-657. 7 MAROSI-SOMOGYI 1990, 659. 16O
