László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
László János: Fejezetek a Bakonyalja régészeti-történeti múltjából. I.: Súr
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 159-175. FEJEZETEK A BAKONYALJA RÉGÉSZETI-TÖRTÉNETI MÚLTJÁBÓL I.: SÚR LÁSZLÓ JÁNOS BEVEZETŐ 1. kép: A Bakonyalja Komárom-Esztergom megyei része Abb. 1: Nördliches Vorbakonyland im Komitat Komárom-Esztergom A Bakonyalja Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyék találkozásánál elterülő kistáj. Keleten a Móri-víz által kivájt Móriárok, északkeleten a Bársonyos dombjai határolják, északon a Komárom-Esztergomi-síkság vízszintes felszínformája zárja le, délen a Keleti-Bakony magasabb kiemelkedései jelzik a tájegység határát, nyugaton pedig a jellegében hasonló Pannonhalmi-dombság vonulatai. Változatos, szemet gyönyörködtető dombvidék ez, amelynek képét erdők és szántóföldek teszik még vonzóbbá. Az írott történelem előtti időszakokban, amikor még a vidék erdősültsége jóval 1 A tájegység települései közül a következők tartoznak Komárom-Esztergom megyéhez: Aka, Ácsteszér, Ászár, Bakonybánk, Bakony szombathely, Csatka, Hánta (ma közigazgatásilag Kisbérhez tartozik), Kisbér, Réde, Sár. (DÖVÉNYI2010, 585-589.) Ezek közül a megyerendezés során, 1950. március 16-i hatállyal Akát, Ácsteszért, Bakonybánkot, Bakonyszombathelyt, Csatkát, Hántát, Rédét és Súrt csatolták a megyéhez, a 4343/1949/259 KIT rendelet alapján. 2 Két olyan középkori kutatható témát említenék például, amely mind régészeti, mind történeti vonatkozásnagyobb, szinte teljes volt, a különböző régészeti kultúrák népei már benépesítették a környéket, s a magyar állam megalakulása után sorra alakultak itt is a kisebb-nagyobb települések, amelyek aztán előbbutóbb megjelentek okleveles említésekben is. Az államszervezés során kialakult megyék közül a tájegység települései zömmel Veszprém megyéhez tartoztak, közülük aztán az 1950-es megyerendezés során többet Komárom-Esztergom megyéhez csatoltak.1 (1. kép) Talán az igazgatási és kulturális központoktól való távolság miatt a vidék a tudományos anyaggyűjtés, kutatás és feldolgozás vonatkozásában elhanyagolt területnek számított és számít mind a mai napig. Ha összehasonlítjuk vizsgálandó tájegységünket akár Tatabánya, akár a korábbi központ, Veszprém környékének régészeti és történeti kutatottságával, lényeges eltérést tapasztalhatunk utóbbiak javára, jóllehet a Bakonyalja is tartogat(hat) érdekes, vizsgálódásra lehetőséget nyújtó területeket/ Mindezen előzmények után, 2009 őszétől a tatai Kuny Domokos Múzeum a tájegység Komárom- Esztergom megyei részének komplex kutatásába kezdett, amelynek első állomása a települések régészeti terepbejárásának megindítása volt. Ezzel párhuzamosan néprajzi gyűjtés is megindult a vidék falvaiban, a Tatabányai Múzeum aktív, kezdeményező közreműködésével. Tettük mindezeket azért, hogy a még jószerével ismeretlen vidék, minden jellemzőjével bekerülhessen a tudományos kutatások vérkeringésébe, s ezáltal egyre ismertebbé válhasson. A tanulmánysorozat első része Súr községet mutatja be. Részben azért, mert a vidék terepbejárásai a település közigazgatási területét érintették a legnagyobb mértékben, részben pedig azért, mert a falura vonatkozó kutatási eredményeket időszaki vándorkiállítás keretében is lehetőségünk volt bemutatni.3 ban rejteget(het) még meglepő tudományos eredményeket: a csatkai pálos kolostor kérdése, illetve a hiteles helyi tevékenységet is ellátó hántai prépostság régészeti és történeti kutatása. 3 „Egy táj, egy múlt, egy hagyomány - Egy bakonyalji település, Súr” címmel a tatai Кипу Domokos Múzeumban, a súri önkormányzati hivatalban, valamint a komáromi (SK) Duna Menti Múzeumban lehetett megtekinteni a kiállítást 2013 októbere és 2014 áprilisa között. 159
