László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

AZ AVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK zó darabbal együtt került a szegedi múzeumba — le­lőhelyeként Torontál vármegye szerepel (12. kép 4), s ez alapján csak annyi biztos, hogy a Marostól dél­re eső területről származik. A harmadik darab a Jankovich-aranyak között található, (6. tábla 2) lelő­helyére vonatkozóan semmi adat nincs, azonban stí­luskritikai alapon elképzelhető, hogy ez is valahol a Dél-Alföldön került elő. A másik két fülbevalótól el­térő függesztőtagjára már fentebb utaltunk. C változat Az oldallapok díszítése többszörös háromszögle­tű granulációkeretből és középen egy, granulálók­ból összerendezett háromszögalakzatból áll. (6. táb­la 4-7) A belső keretek alsó csúcsánál megtaláljuk a 3-4 granulációból álló díszítményeket is. Valamennyi Deszk-típusú fülbevaló közül ki­emelkedik eltérő technikai kialakításával a Hajdú­­böszörmény-Vidipusztáról származó aranyfüggő. (12. kép 7) Ennél ugyanis a gúla oldallapjaira kettős, háromszögűre formált, keskeny, ugyanakkor vastag aranypántot forrasztottak fel, és a granulációkeretek a külsőt belülről a belsőt kívülről kísérték. (13. kép 1) A többi függőnél jelentkező préselt keretek ennek a cellafalnak az imitációi lehetnek. A hajdúböszörményi lelőhelyét ismerjük, illet­ve az egyik, ismeretlen lelőhelyű, töredékes függő­pár esetében (6. tábla 6-7) Garam Éva az egykori tu­lajdonosok kisújszállási illetősége miatt egy annak környéki származás lehetőségét vetette fel.230 E ket­tő alapján a kompozícióegyezés okán elképzelhető, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumba került másik is­meretlen lelőhelyű függőtöredék is valahonnan a Kö­­zép-Tisza vidékről származhat. A Deszk-típusú fülbevalók területi elterjedé­se korlátozott, csak a Tiszántúlon fordulnak elő. (14. kép) A Marostól délre, a Tisza-Maros-Aranka szö­gében, Deszk és Kiszombor térségében jelentkezik lelőhelykoncentráció. A három, díszítés alapján szétválasztott változat közül az A és a C zárt területi tömbökben fordult elő, az előbbi a Maros-Tisza-Duna szögében, az utóbbi a Közép-Tisza vidéken. А В változat egyetlen lelőhe­lyes példánya a Marostól északra került elő, egy má­sik pedig feltételezésünk szerint délre. Ha ebben iga­zunk van, akkor az A és В változatok elterjedési terü­lete részben fedi egymást. 230 GARAM 1993, 68. 231 Lásd: KÜRTI-LŐRINCZY1991,10; BÁLINT 1993, 256. ff-232 VINSKI1955, Tab. V. 35. 233MENGHIN2007,1.34.1. 234 CHANTRE 1887, PL XIV. 1-2. 235 RASEV 2007, Tab. 80.3. 236 KOMAR 2006, ris. 30,28-29. Műhelyek és mesterek A függők nagyobb számú Kárpát-medencei elő­fordulása alapján helyi, „elavarosodott” típusnak határozták meg.231 Bár kis számban, de keleti analó­giáik is ismertek. Függőinkkel távolabbi rokonság­ban áll a Z. Vinski által Dél-Oroszoroszágból közölt függő. (10. kép 3)232 A Taman-félszigetről szárma­zó, leletösszefüggések nélküli függő azonban techni­kai részleteiben a hajdúböszörményi fülbevaló legkö­zelebbi párhuzama.233 234 (12. kép 8) Oldallapjaira kes­keny aranylemezt forrasztottak, amelynek belső fa­lához egy granulációsor illeszkedik. Az oldalakon fel­tűnik a Kárpát-medencei példányokon is szinte köte­lezőnek mondható díszítőelem, a granulációkból álló háromszög. Kamuntából két függő233 is rokonságba hozható a Deszk-típusú fülbevalókkal: az egyiknél kerek, granulációkeretes inkrusztáció, (10. tábla 2) a másiknál annak utánzata díszíti (10. tábla 1) a gúlák oldallapjait. Ezek a Deszk-típusú fülbevalók В válto­zatához állnak közel, és a Kárpát-medencei darabok­kal nagyjából egyidősek. A glodosy leletből (10. táb­la 4)235 236 és a djursoi 248. sírból (10. tábla 5)2,h szár­mazó, hasonló kompozíciójú, üvegberakásos példá­nyok a fülbevalótípus 7. század közepe utáni jelenlé­téről tanúskodnak. A djursoi az egyetlen férfisírból származó példány. A glodosy hamvasztásos sírleletet az orosz kutatás előbb a 8. század elejére, később a 7. század végére datálta,237 és általában a kazár elő­renyomuláshoz kapcsolta.238 Ezzel a késői keltezéssel szemben Bálint Csanád egy 7. század középső har­madára való datálás lehetőségét vetette fel.239 A Kárpát-medencei darabokkal egyidős keleti analógiák alapján nem zárható ki, hogy a Szegvár-tí­pusú fülbevalókhoz hasonlatosan ezzel a típussal az avarok már a Kaukázusban megismerkedtek. Ettől függetlenül a Kárpát-medencei darabok le­lőhelyeinek elhelyezkedése, technikai részleteik kü­lönbözősége és az egyes változatok zárt területi szó­ródása alapján biztosra vesszük, hogy ilyen típusú fülbevalókat helyben készítettek, és nem csak egy mester kezéből kerültek ki. A hajdúböszörményi fülbevalón a felforrasztott aranypánt a bócsai álcsatos övgarnitúra veretein, a tépei álcsaton, a bócsai és a Kölked-Feketekapu B, 85. sír rombuszfejes gyűrűin és a csepel-kavicsbányai kard koptatóján is feltűnik, de elmaradhatatlan tar­tozéka a Szentendre-típusú gúlacsüngős fülbevalók-237 Vö.: AMBROZ1971,116; AMBROZ1981,13; AJBABIN 1985, 197-202; GAVRITUHIN 2005, 406-413; KOMAR 2006,12-125. 238 KOMAR 2006,18. 239 BÁLINT 1993, 36. A csontmaradvány okból 2010-ben C" mérések történtek. A két minta kalibrált adata egy­behangzóan Bálint Csanád felvetését támasztja alá (l4io±30 BP; 14б5±30 BP). A mérési eredmények értel­mezése folyamatban van, Alex Komar-Balogh Csilla- Lőrinczy Gábor-Türk Attila végzi. II9

Next

/
Thumbnails
Contents