László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

AZAVAR KORI GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK

8. kép: 1-2. Szegvár-típusú gúlacsüngős fülbevalók: l. Deszk-T, 24. sír; 2. Üllő'{?), szórvány; 3. Velika Kladusa-típusú

fülbevaló Erdélyből (Románia)

Abb. 8:1-2. Pyramidenförmige Ohrgehänge des Szegvár-Typs: 1. Deszk-T, Grab 24; 2. Üllő(?), Streufund; 3. Ohrring

nach Velika Kladusa-Typs aus Transsylvanien (Rumänien)

átmetszetű, egyik vége elhegyesedik, a másik öntött tokban végződik. A háromoldalú gúlacsüngő oldalait apró granulációk fedik. A gúla alsó csúcsához négy apró préselt lemezgömb és alattuk egy nagyobb, két félből összeállított lemezgömb csatlakozik. A fedlap sarkain piramis alakban elrendezett granulációdíszek (három kisebb tetején egy nagyobb granuláció) ülnek. A gúlacsüngő a fedlapra forrasztott, keresztben bordázott arany lemezből hajlított hengeres tagba fűzött, bordázott lemezfüllel kapcsolódik a fülkarikához. A függesztőtag forrasztási helyét a fedlapon granulációkkal takarták el. H=5,8 cm (3,5 cm) és 5,1 cm (3,3 cm), s=n,2i g, 11,88 g. Ltsz.: MFM

A.55.122.1., A.55.131.1.

3. Fadd (3. tábla 5)164

4. Ismeretlen lelőhely (Magyarország), szórvány (3. tábla kép 6-7)165 166

5. Körösladány-Dózsa Tsz (3. tábla 9)l6<’

6. Szegvár-Oromdűlő, 1. sír (3. tábla 3)16'

7. Szegvár-Sápoldal, 1. sír (3. tábla 1)168

8. Üllő (?), szórvány (8. kép 2; 3. tábla 4)169

Az e csoportba tartozó függők elsődleges jellemzője, hogy a gúlatagok egész felületét apró granulációk borítják. (3. tábla 1-9)

A Szegvár-típusú fülbevalók aranyból készültek. A csüngőrészek nagysága 1,8-3,3 cm között változik. A legkisebb az adonyi szórvány és a töredékes állapotú szegvár-oromdűlői függő, s szintén a kisebb darabok közé sorolható a szegvár-sápoldali 1. sír fülbevalója is.17" A típus példányai között a legnagyobb a Deszk-T. 24. sír fülbevalópárja. A többi közel azonos, köztes méretű.

A gúlacsüngők végére két préselt félből összeállított nagyobb lemezgömb kapcsolódik, átmérőjük 0,5-1,1 cm között váltakozik. A gúla és a lemezgömb közé, a forrasztás eltakarására 3-4 nagyobb granulációt vagy kisebb lemezgömböt illesztettek. A gömbök érintkezési felületét gyakran ugyancsak apróbb granulációkkal díszítették.

A fedlapok sarkain 3-4 kisebb és egy nagyobb granulációból álló díszítőtagok ülnek.

A függők rögzítése a fiilkarikához többféle módon történt. A sápoldali függőnél a csüngőtagot függesztőfül nélkül, közvetlenül a fülkarikára forrasztották. (3. tábla 1) Az adonyi, az oromdűlői és a valószínűleg Üllőről származó daraboknál a gúla

164 BÓNA 1980, Anm. 50. Abb. 6.10.

165 GARAM 1993, 68. Taf. 32. 3-4. A fülbevalópár lelőhelyeként Bóna István korábban Budapest-AngyalföT det jelölte meg (BÓNA 1980, Anm. 51), Garam Éva leletkatalógusában már ismeretlen lelőhelyűként szerepel (GARAM 1993, 68). Bóna István téves információját tisztázta: NAGY 1998,101-103.

166 JUHÁSZ 1973,111. 7. kép.

167 LŐRINCZY1991,128. III. t. 4.

168 BÓNA 1979, 5. 2. kép 3; BÓNA 1980, Abb. 7.

169 HAMPEL 1894, 62; BÓNA 1980, Anm. 53. Abb. 6. 3-4; GARAM 1993, 68. Taf. 32.1-2.

170 Bóna István a fülbevalótípuson belül nagyközepes, közepes és kicsi változatokat különített el. (BÓNA 1980, 41■)

107