László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
EGY AVANTGARDE MŰVÉSZ TATA-TÓVÁROSON: SCHADL JÁNOS (1892-1944) épületet, ellenfényben, addig a késői képeken a déli homlokzat felől, ahonnan hagyományosan, szemből kap megvilágítást. Innen már nem is érdekes a fény, a látvány sötétté, szinte monokrómmá válik, és a malomba lisztet hozó emberek helyén egy 1934-es képen már temetési menetet fogunk látni. 3. kép: Tópart (1942). Papír, szén. J.j.l. S.J. 42. 302x184 mm Image 3: Au bord du lac (1942). Papier, charbon A vízpart ismét csak a sajátos fényhatások miatt tartotta vonzásában. (3. kép) Az Öreg-tó-parti látványt és a régi malmokat pedig az a sétaútvonal komponálta egységes egésszé, amely a tóhoz közeli otthonától a tóvárosi parton álló Pötörke-malomig vezetett: ezek a témák ismétlődnek képein. (4. kép) A tópart a kanyarodó parti sétánnyal egy intenzív perspektívát, egy merész diagonálist jelentett számára, amit a fények villanó, víztükrön szóródó, szikrázó tüneménye tett még izgalmasabbá. Itt is ugyanúgy kísérhetjük Schadl művészetének útját: azoknak a tóparti képeknek a helyét, amelyeket szinte kizárólag azért festett vagy rajzolt, hogy a felvillanó fényt 4 A lappangó naplóból idézeteket közöl: WEHNER1994,182. megragadja, megörökítse, átveszi a sétány geometriai feladattá váló, zaklatott vonalú ábrázolása. A fény lassan elvész a témából. Miben ragadható meg Schadl tatai korszaka? A Tatára költözés párhuzamos életének konszolidálódásával. Családot alapított, a zongoratanításból el tudta tartani gyermekeit. Az avantgarde ereje, lendülete nála is megtört, miután a csoport közös tevékenysége abbamaradt. Tartotta még a kapcsolatot barátaival, elsősorban Bernáth Auréllal és Egry Józseffel, de ez nem jelentette állandó részvételét a művészeti életben. 1927-ben a budapesti Mentor könyvesboltban állított ki, 1932-ben pedig Párizsban, a Salon Parc Monceau-ban. 4. kép: Kanyarodó utca (1942). Papír, szén. J.j.l. S.J. 42. 281x217 mm Image 4: Rue tournante (1942). Papier, charbon Az életrajz puszta tényei is arra mutatnak, hogy a tatai évtizedekben a zene talán fontosabb volt számára a festészetnél. „Elmúlt a vallásalapítók, államalkotók, hadvezérek és feltalálók ideje. Talán a költők ideje is elmúlt. A költő csak szavakkal él, s fülünk kifáradt már a sok szótól, szemünk kifáradt a képek s alakok nézésétől. Bizonyos vagyok abban, hogy a lélek utolsó vigasza a zene. Bennünket csak a zene válthat meg.” - írta keserűen naplójában.4 Az 1930-as években új korszaka kezdődött: Van Gogh szálkás modorában festette a tóvárosi utcaké-165 I
