László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
KÖVESDI MÓNIKA pékét. A festésmodort tulajdon grafikáinak stílusából vette át. A grafikákon dolgozta ki sajátos stílusát, amelyet nem lehet az anyag és technika meghatározásával azonosítani. Nála nem az volt a fontos, hogy milyen eszközzel, mire festett, hanem az, hogy hogyan. (5. kép) Fapálca vagy ecset volt a kezében, mindegy, az eszköz egy borzolt, maszatos, rezgő nyomot hagyott. A kép nem(csak) a téma, nem a technika, pusztán a módszer miatt vált fenyegetetté, bizonytalanná, zaklatottá. Ezt a metódust vitte át festményeire, amelyeken megjelent ugyan újra a fény, de a rezgő ecsetnyomok mégis bizonytalanná tesznek bennünket. Mint ahogy bizonytalan volt Schadl maga is, küldetésében csalódott, társaitól magára hagyott, illúzióiból kiábrándult. Elkallódott naplójának fennmaradt (fent idézett) sorai erről győznek meg bennünket. 5. kép: Utca (1939). Papír, tus, ecset. J.j.l. S.J. 39. 231x233 mm Image 5: Rue (1939). Papier, encre, pinceau A festői életművel párhuzamosan hihetetlen mennyiségben készített vázlatokat, és rajzolt tussal, szénnel, diópáccal, ceruzával vagy bármilyen anyaggal, amely a keze ügyébe került. Erről a grafikai életműről árul el sokat a most gyűjteménybe került gazdag anyag, különösen a 30-as, 40-es évek alkotói korszakának fényében (és árnyaiban). Mivé lesz egy magára hagyott próféta, egy elszigetelődött auantgarde művész egy kisvárosban, szórványos művészeti jelenségek, a grófi kastély és az uradalmi tisztekből álló városi értelmiség közegében: erről árulkodnak az újonnan Tatára került művek, és ezt a képet árnyalja a művész fiának, ifjabb Schadl Jánosnak a visszaemlékezése, amely részleteiben e tanulmány függelékében olvasható. A grafikákon ugyanazok a témák jelennek meg, amelyeket a festményeken is kidolgozott. Malmok, utcarészletek, kertrészletek, csendéletek, egyegy arckép. Olyan kevés a fennmaradt, ismert festmény, hogy a grafikákat hagyományos módon, előtanulmányként, a gondolatok kibontakozását követve nemigen van módunk elemezni. Itt vannak azonban viszonylag nagy számban önmagukban, és érdekes, új gondolatokat vetnek fel. 6. kép: Házak, keresztfával (1937). Papír, sárgásbarna tinta, ecset. J.b.l. S.J. 37. 235x305 mm Image 6: Maison avec une croix de chemin (1937). Papier, encre brune-jaunâtre, pinceau Elsőnek például a témát. Mi volt Schadl témája? Megfogható-e valami mondandójából képeinek tárgyán keresztül? Hiszen a képek nagy része utcakép, általában a jellegzetes, azonosító motívumokat nélkülözve, csak egyszerű házakat ábrázol, kapukat, szemből, vagy az utca tengelyét, kétoldalt a házsorral. Mi a szándéka ezzel a látszólag jelentéktelen témával? 7. kép: Régi ház (1934). Papír, tus, ecset. J.b.l. 934. 217x266 mm Image 7: Maison ancienne (1934). Papier, encre, pinceau lóó
