László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Bartus Dávid et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2011-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről
KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 9-94. JELENTÉS A KOMÁROM-SZŐNY, VÁSÁRTÉREN 2011-BEN FOLYTATOTT RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK EREDMÉNYEIRŐL BARTUS DÁVID-BORHY LÁSZLÓ - DELBÓ GABRIELLA - DÉVAI KATA-KIS ZITANAGY ANNA-SEYNIKOLETTA-SZÁMADÓ EMESE-SZÓRÁDI ZSÓFIA-VIDA ISTVÁN1 A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EREDMÉNYEI A szőnyi Vásártéren 1992 óta zajló ásatás a 20. ásatási idényben, 2011. június 27. és július 22. között 20 munkanapon folyt az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében.2 A feltárás célja az 1992 óta folyamatosan kutatott városnegyed utcarendszerének, valamint közműhálózatának, ezen belül is csatornarendszerének, valamint az úgynevezett 1. insula épületei déli folytatásának, esetleges záródásának kutatása volt. Ennek érdekében 2011-ben összesen 224 m2 felületen 14 szelvényt (J13, K13, L13 - az utcahálózat kutatásához; L14, L15, L16 - a csatornahálózat kutatásához; E18, E19, E20, E21, F18, F19, F20, F21) nyitottunk. (1. tábla) Az eredményeket ennek megfelelően két nagyobb részre bontva (utca- és csatornahálózat; l. insula déli traktusa) lehet összefoglalni. Utca-, udvar- és csatornahálózat (2-3. tábla) Utca J13 és K13 szelvényekben - ahogyan az várható volt - megtaláltuk a 098 stratigraphiai egységszámmal (továbbiakban SE) jelölt útfelületet. A 2010-ben tett megfigyeléseknek megfelelően az 2011-ben is megállapíthattuk, hogy az utat agyagpadka {„járda": SE 099-agyagos felület) szegélyezte. Az utat tegulákkal és kavicsokkal keményre döngölték, a kőlapokkal burkolt, legkésőbbi fázist megelőző felületét átvágtuk, és alatta, az alapozásban elkülöní1 „A régészeti feltárás eredményei” című fejezet Bartus Dávid, Borhy László, Számadó Emese munkája, a bélyeges téglákról szóló Borhy Lászlóé, az üvegleletekről szóló Dévai Katáé, a helyi kerámiáról szóló Delbó Gabrielláé, az import kerámiákról és mécsesekről szóló Kis Zitáé, az amhorákról szóló Nagy Annáé, a terra sigillata leletek feldolgozása Szórádi Zsófia munkája, a bronztárgyakról szóló Sey Nikolettáé, míg az éremleletek feldolgozása Vida Istváné. A feltárást Komárom Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap az anyagi támogatásával valósítottuk meg, amelyet ezúton is köszönünk. Az ásatás tudományos feldolgozását az OTKA K 10866'/ pályázatának keretei között végeztük. Az ásatás vezetői: Borhy László tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék, Budapest) és Számadó Emese múzeumigazgató (Klapka György Múzeum, Komárom), valamint Bartus Dávid egyetemi adjunktus, ásatásvezetőhelyettes (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék, Budapest) voltak. A feltáráson részt vett: tettünk egy apró tegulás/kavicsos réteget (SE 127), tőle keletre pedig egy nagy tegulás és nagy köves (SE 128) betöltést. Alatta és tőle keletre barna, agyagos földréteg (SE 129) jelentkezett. A bontásban ezen a szinten megálltunk, mélyebben nem bontottunk. A 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben kibontott útfelülettel együtt most már 24,5 m hosszan vált ismertté az úgynevezett 1. számú insulát keleti oldalról határoló, többszörösen megújított, észak-déli vonalvezetésű út. Udvar 2011 jelentős eredménye volt az említett úttól keletre húzódó következő, úgynevezett 2. számú insula nyugati épületének megtalálása, amelyhez - feltételezésünk szerint - az előző években (2009, 2010) megtalált csatorna is tartozott: A „járdától” (SE 099) és a barna agyagos felülettől (SE 129) keletre ugyanis egy észak-déli irányú fal (SE 100) és falkiszedés (SE 073-074) húzódik, amelybe egy keletnvugati irányú keresztfái (SE 039) köt be, s ez keleti irányban az L13 szelvényben (SE 103) folytatódik. Az észak-déli irányú falkiszedés (SE 073-074) és az SE 039 által határolt felületben szondát nyitottunk, ahol több agyagréteg elbontását követően apró, foltokban égett fegu/aomladékot bontottunk ki (SE 126). Ez a tegu/aomladék, amely az előző épületperiódus omladékának elplanírozásával jött létre, végighúzódik az L13-L16 szelvényekben. Jellemző, hogy ha-Dévai Kata és Sey Nikoletta tudományos segédmunkatársak (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék, Budapest), továbbá Bózsa Anikó, Hoppál Krisztina, Juhász Lajos PhD-ösztöndíjas régészek (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék, Budapest), Delbó Gabriella és Harsány i Richárd régészek, valamint Benes Anita, Benyó Veronika, Borsos Adrienn, Burucs Julianna, Csikó Anna, Daruka Diána, Farkas Ágnes, Farkas Laura, Gregor István, Hajdú Barbara, Hódosán Gabriella, Huszta Henrietta, Joháczi Szilvia, Kis Zita, Mag Hella, Mohácsi Borbála, Mosoni Molki, Nagy Anna, Pabeschitz Virág, Paukovics Gergő, Péró Krisztina, Sárfi Jessica, Simon Bence, Süvegh Eszter, Szabadváry Tamás, Szabó Annamária, Szórádi Zsófia, Szűcs Ibolya, Telekesi Dóra, Vágvölgyi Bence, Vöő Gergely, Wéber Viktor régészhallgatók (ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék, Budapest), illetve Dudás Katalin egyetemi hallgató (Szegedi Tudományegyetem), Ölveczky Balázs egyetemi hallgató (Pécsi Tudományegyetem) és Kántor Zsófia gimnazista. 9
