László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Bartus Dávid et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2011-ben folytatott régészeti feltárások eredményeiről
BARTUS-BORHY-DELBÓ-DÉVAI-KIS-NAGY-SEY-SZÁMADÓ-SZÓRÁDI-VIDA sonló típusú téglabélyegek (CFH) kerülnek elő belőle, jelezve a réteg és a periódus összetartozását (L13/ SE 136; L14/SE 137; L15/123-L16/123). Ez a tegulás planírozásréteg déli irányban lejt, és az L13 szelvénytől elindulva az udvar járószintjének alapozási rétegét képezi. (Lásd később.) A K13 szelvény délkeleti sarkában, az SE 039 faltól és az SE 100 faltól határolt területen, az SE 100 faltól keletre barna agyagos felületet (SE 109) bontottuk ki, amely a tőle keletre éppen megmaradt kemény kavicsos padlószint (SE 108) alapozása. Ez a szomszédos, L13 szelvényben induló, L14-L16 szelvényeken végig húzódó udvar járószintjének az indítása, amely a szomszédos szelvényekben, déli irányban haladva, a lejtés függvényében egyre rosszabb állapotban maradt meg. A K13 szelvény falszakaszának (SE 039) keleti irányú folytatását az L13 szelvényben (SE 103) egy kváderkő zárja le, amely egy 245 cm széles bejárati nyílás (kapu) nyugati pillére/bélése alapozásának bizonyult. A kapunyílás keleti oldalán is megtalálható a párja, amelyre egy másik kváderkövet helyeztek. A K13/SE 039 és L13/SE 103 falszakasz hossza 3 m, a bejárati nyílásé 2,45 m, amelytől keletre - feltehetőleg - szintén 3 m hosszúságú, kelet-nyugati irányú falszakasz indulhat. Ezek összege (8,45 m) meghatározhatja az innen nyíló udvar északi zárófalának kelet-nyugati irányú szélességét. A 2009-ben, 2010- ben tett megfigyeléseink alapján az udvar észak-déli kiterjedése mintegy 24-25 m lehetett. Az udvar bejáratától északra egy körülbelül 3 m2 felületen megmaradt az eredeti, kövekkel burkolt járószint (SE 017), amelyre vakolatomladék borult (SE 015). A köves felülettől északra és nyugatra a sárga agyagalapozás (SE 066) maradt csak meg. A köves járószintet (SE 107) és az agyagalapozást (SE 066) átvágtuk a bejárati nyílásban, amely alatt jelentkezett egy tegulás planírozásréteg (SE 136). A bejárati nyílás előtt, annak nyugati oldalánál köves omladék (SE 105) jelentkezett. Az L13 szelvényben keleti és déli irányban folytatódik a K13 szelvényben SE 108 számmal jelölt kemény, köves járószint (SE 125), amely a talaj lejtésének függvényében dél felé haladva, az erózió következtében mind jobban eltűnik, és a déli traktusban már csak az alapozási réteg alja figyelhető meg. Az L14 szelvény délnyugati sarkában 2x2 méteres szondát nyitottunk, ahol tegulás, köves alapozási réteg (SE 137) jelentkezett, amely azonos az L15-L16 szelvények SE 123 rétegével. Az udvar sóderes felületének (SE 086) elbontása során az L14 szelvény keleti metszetfala mentén egy kezdetben „gödörnek” tartott objektum körvonala mutatkozott, amelynek bontása során kiderült, hogy nem más, mint egy korábban, még az ókorban kibontott fal alapozási árka (SE 085-árok; SE 084- betöltés). Megállapítottuk, hogy a falat akkor bontották vissza, amikor kialakították az udvart és annak bejáratát, így a korábbi periódushoz tartozik. Metszetfalában korábbi járószintek, átégett omladékrétegek jelentkeznek, amelyek felületi bontása a 2012- es év fontos feladata lesz az épületek periodizációjának pontos megismerése céljából. A betöltés bontása során gazdag leletanyagot (rengeteg terra sigillata, feltűnően nagyszámú mortarium, számos csont hajtű, bronz- és kőtárgyak stb.) bontottunk ki. Az L14 szelvényben megfigyelt tegulás, köves járószint alapozás (SE 134) déli irányban folytatódik, az L15-L16 szelvényekben SE 123 számon. Itt is ugyanazokat a jelenségeket lehetett megfigyelni, mint északabbra: az udvar járószintje köves, kemény, helyenként habarcsos felülettel rendelkezett. Fölötte helyenként megtalálhatóak azok a nagyméretű kövek, amelyek a kavicsos, habarcsos járószintperiódus utáni legutolsó periódus járószintjét jelentik (L13/SE 017 és alapozása). A kövezett felület kialakításakor bontották vissza azt a falat/falkiszedést (SE 096- 097), amelynek szintje a tegulás köves járószint (SE 123) alapozáshoz tartozó felülete volt. Ez az alapozás a felület déli irányú lejtése következtében az L16 szelvény délnyugati sarka irányában erősen erodálódott, és csak az alapozás legalsó rétegei figyelhetők meg a sárga agyagba (SE 131) ágyazódó tegula és kődarabok formájában. Az SE 096-097 falkiszedést a keleti metszetfal irányában a barna agyagos felület (SE 124) határolja. Az SE 096-097 profiljaiban érdekesnek mutatkozó szintek/rétegek figyelhetők meg. A falkiszedés vonalában néhol masszív agyagomladékok láthatók. Csatorna Az L16 szelvény délnyugati sarkában, ahol a 2010-ben megtalált csatorna folytatását vártuk, 1x1 m méretű szondát nyitottunk a tegulás-köves omladékrétegben (SE 123). Ez alatt, a szonda keleti szélén, sóderes-kavicsos felületet (SE 132), a szonda nyugati szélén pedig sárga agyagréteget (SE 133) értünk el. Ez utóbbi réteg bontása során újabb tegulás rétegre bukkantunk, amelyről kiderült, hogy a csatorna omladékához tartozik. Az SE 138 elbontásával elő is bukkant a vízszintes, tegulákból kirakott aljú, észak-déli irányú, kétoldalt kövekkel burkolt csatorna, amely északi irányban folytatódott. A csatorna vonalának megismerése érdekében az 1x1 m méretű szondát északi irányban 2 m-rel kiszélesítettük, és az SE 123, SE 132, SE 133, valamint az SE 138 rétegek elbontásával összesen 3 m hosszan kibontottuk és dokumentáltuk. A 2009-ben és 2010-ben tett megfigyelések alapján jelenleg 12 m hosszan ismerjük azt a csatornát, amelyről a korábbi évek eredményeit is összegezve kijelenthetjük, hogy egy fő- és két mellékágból állt. Ez a csatorna az úgynevezett 2. insula első, általunk ismert épületének sóderes alapozású, utolsó periódusában kövezett udvara alatt helyezkedett el, és 10%-os lejtésének köszönhetően, a gravitációt kihasználva az udvar déli (záró?)fa-10
