László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)

Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)

KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 19. (2014) 163-172. EGY AVANTGARDE MŰVÉSZ TATA-TOVÁROSON: SCHADL JÁNOS (1892-1944) KÖVESDI MÓNIKA PÁRIZS Tata a kihasználatlan lehetőségek városa a kép­zőművészet terén. Adottságai egyedülállóak. Ehhez társult folyamatosan, a 19. századtól fogva a szándék, akár a gróf mint művészetpártoló, művészetszervező, akár a civil közösség, akár egy-egy művész részéről, hogy műtermet, szabadiskolát, telepet, kiállítást hoz­zon létre, ám ezek a kezdeményezések sosem szök­tek szárba. Ennek ellenére gazdag művészettörténe­ti múltra tekint vissza a város, akár itt letelepedett s így a magyar művészettörténet folyamába kevéssé csatlakozó, ismertté kevéssé váló, kiváló festőinek, szobrászainak, akár az itt élő festőóriásnak, Vaszary Jánosnak köszönhetően. Mit keres azonban Tatán egy avantgarde mű­vész? Az aktivizmus prófétáinak közösségéből kisza­kadva, egyedül milyen világot épít fel itt egy „maista” (ahogy saját kora nevezte a Kassák MA újságja körül nyüzsgő, ott fórumot és lehetőséget kapó, ifjú művé­szeket)? Milyen tervekkel, szándékokkal érkezik ide, mi tartja egy vidéki kisvárosban, amelynek két világ­háború közti életét talán Kosztolányi kisvárosi regé­nyei alapján tudnánk leginkább elképzelni? Schadl János 1892-ben született Keszthelyen. Apja építész és a Georgicon tanára volt; az ő kíván­ságára iratkozott be maga is a gazdasági akadémi­ára, de nem fejezte be. 1915-ben a Képzőművésze­ti Főiskolára felvételizett; Ferenczy Károly növendé­ke volt. 1917-ben kilépett a főiskoláról. Hamarosan a MA avantgarde folyóirat körül csoportosuló fiatal művészek körében találjuk őt, Kassák Lajos, Nemes- Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Moholy- Nagy László, Máttis Teutsch János, Bortnyik Sándor mellett, az európai avantgarde művészet sodrában. Ez a művészcsoport nemcsak a művészetet akarta szélsőségesen megváltoztatni, de társadalmi változá­sokat is sürgetett, s mint egy új felvilágosodás pol­gára hitt abban, hogy az élet, a gondolkodás, amely­nek átalakításában a művészek mint próféták kapnak szerepet, megváltoztatható, jobbá tehető. 1918- ban a MA kiállítóhelyiségében nyílt önálló kiállítása. A fiatal Schadlt társai elismerték és támo­gatták, mutatja ezt az is, hogy a másik két fiatal zse­ni, aki kiállítási lehetőséget kapott, Máttis-Teutsch János és Bortnyik Sándor volt.1 1919- ben a művészcsoport emigrációba kénysze­rült, szétszóródott; Bécs, Berlin, Párizs fogadta be őket. Schadl János vidékre került, Tatán talált me­nedéket, s miután megnősült, 1922-ben végleg lete­' A MA kiállításairól lásd bővebben: SZABÓ 1971. ÉS TATA lepedett Tata-Tóvároson. Zongoratanításból és fellé­pésekből élt, hiszen kiváló zongorista volt, Bécsben Emil Sauernél, Liszt jeles tanítványánál tanult. Köz­ben az avantgarde láza benne is lecsillapodott, és élete utolsó két évtizedét már elsősorban a zene töl­tötte ki. Emellett persze folyamatosan festett és ren­geteget rajzolt. Életrajzai említik 1932-es párizsi ki­állítását: talán ez a hivatalos (az ismert, a művésze­ti közéletben részt vevő) művész utolsó jelentkezése? Schadl Párizs helyett a magyar kisvárost választotta. Schadl János a magyar avantgarde jellegzetes fi­gurája. (1. kép) 1. kép: Önarckép (1931). Papír, tus, ecset. J.j.l. S.J. 931. 568x390 mm Image 1: Autoportrait (1931). Papier, encre, pinceau Ragyogó rajzkészséggel és jó felkészültséggel ke­rült nagyon fiatalon abba a művészi körbe, amely Magyarországon az avantgarde művészetet jelentet­163

Next

/
Thumbnails
Contents