László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Kövesdi Mónika: Egy avantgarde művész Tata-Tóvároson: Schadl János (1892 - 1944)
KÖVESDI MÓNIKA te: az aktivizmus körébe. „Az új grafika, mint általában az egész új művészet, formájában és tartalmában is megkomolyodott. Megszabadulva a természet utánzás művészietlen és együgyű álláspontjától, ideálisabb és mélyebb célokat tűzött maga elé. A látszat helyett a lényeget, a világ külső bőre helyett a dolgok belső rendjét és belső konstrukcióját akarja adni.” — foglalta össze szemléletesen ennek az új, avantgarde művészetnek a lényegét a MA teoretikusa, Hevesy Iván.2 A kulcsfogalom a természetutánzás elvetése (ahelyett egy elemző, értelmező magatartás) komoly és mély célok érdekében. Az új művészetben éppen az elemző gondolatnak megfelelően nagy szerepet kapott a rajz és a grafika, mint a képzőművészeti gondolkodás legelemibb eszköze. Schadl az aktivisták közegében egy saját utat, saját stílust képviselt. Ő a vérbeli kuboexpresszionista, akinél a formai analízis a kifejezés erejének érdekében lassanként háttérbe került. Ezzel párhuzamosan a geometriai tisztaságú forma ellágyult, és teljes egészében a fény által mintázottá vált, a síkszerű geometriából plasztikai értékké. (2. kép) A spekulatív formák helyét már az 1910-es évek végén kezdte átvenni a fény mint formateremtő elv. Ez lett az életmű főmotívuma, amelynek kibontakozását, útját éppen a grafikákon figyelhetjük meg leginkább: a grafikákon, amelyek az életmű jelentéktelennek tűnő, mégis legsúlyosabb darabjai. Az utóbbi évben 90 mű (ebből 87 grafika) került Tata városának tulajdonába és így a Kuny Domokos Múzeum kezelésébe.3 Megfigyeléseink ezen a hagyatéki anyagon alapulnak. 2. kép: A festő felesége (1923). Papír, szén. J.j.l. S.J. 923. XI. Tollal lent: A festő felesége. 618x455 mm Image 2: La femme du peintre (1923). Papier, charbon. En bas, de l’encre : La femme du peintre FÉNY ÉS ÁRNYÉK Schadl kompozícióin egy kubista módra újraalkotott világ rendje bontakozik ki, expresszionista víziókba, kontrasztos színekbe, erőteljes gesztusokba burkolva, etikai tartalmakkal, prófétai jelekkel megtöltve. Ismert műve, az „Emberek, legyetek tiszták” (1923) már Tatán készült, de mintha még a MA-korszakban született volna, a próféták környezetében. Krisztust és az apostolokat látjuk, arany nimbuszba vonva, amint elhangzanak egy új parancs igéi, amelyben a háború, a vér, a félelem és a magány után meg lehet kapaszkodni. Az újjászületés igéi. A kép rendkívül sötét tónusú, a nimbuszokhoz használt aranyozás pedig egy síkszerű dekorativitást ad a kubista képnek. Az 1920-as években kubisztikus, méregzöldben és királykékben ragyogó, vízparti tájakat is alkotott. Ezek a zseniális festmények sajnos csak az aukciós oldalakról ismerősek, az intenzív színvilágú, 2 HEVESY 1978,140. 3 A hagyatéki anyag a Kuny Domokos Múzeumban 2012 októberében rendezett Schadl János-emlékkiállítás kuboexpresszionista képek szétszóródtak a műkereskedelemben, de egyértelműen felismerhető rajtuk Tata. Vagyis ezek a nagyszerű művek már ugyancsak itt készültek, azokban a korai tatai években, amikor még elevenen éltek a művészben a megelőző évtized avantgarde inspirációi. A felvillanó fények, a fényekben ragyogó tömegek majd aztán átadják helyüket a sötétségnek, el fog tűnni az ég vagy legalábbis az ég átlátszó fényessége. Már a 20-as évek elején nagyon érdekelte Schadlt a tatai barokk malomépületek sajátos geometriája. Az egyszerű, kontyolt nyeregtetővel fedett, téglány tömeget kiegészíti a malomárok, a kerék, a rekesztő vagy legizgalmasabbként a boltíves fedésű kerékház a Pötörke-malmon, amelynek áttört motívuma teret enged a fény játékának. A 30-as években a Pötörkemalom már a másik oldaláról mutatkozik meg. Míg a korábbi képeken az északi homlokzat felől látjuk az megnyitása alkalmával ifj. Schadl János ajándékaként került a város tulajdonába és a múzeum nyilvántartásába. 164