László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
Czibula Katalin: Gustav Klimt és a Tatai Színház
GUSTAV KLIMT ÉS A TATAI SZÍNHÁZ di elképzeléseket: fényképen terjedt, és számos színházban fellelhető volt. Esterházy Miklós haláláról több újság is megemlékezett, méltatták a művészetek és a lótenyésztés terén szerzett érdemeit, de ezekben a megemlékezésekben a magyar nyelv iránti közömbösségét a magyar kultúra iránti közömbösséggel azonosították, és így ehhez hasonló kesernyésség keveredik a nekrológokba: „Esterházy Miklós József gróf egyike volt a leggazdagabb magyar uraknak. A művészeteknek nagy barátja volt, de csak a németnek a kultuszára törekedett. Németnek nevelték, a rengeteg vagyona mindig holt tőke volt nemzetünkre nézve. Nevét soha nem olvastuk, mikor hazafias, magyar kulturális dolgokra kellett áldozatokat hozni. Ellenben olvastuk gyakran, mikor a német, különösen bécsi művészet, még pedig meglehetősen alsóbbrendű művészet istápolásáról volt szó. Fővárosa Bécs, nyelve német, szíve osztrák volt - utolsó típusa azoknak a magyar mágnásoknak, a kiket még Mária Terézia kezdett a császárvárosba édesgetni.”* 27 A cikk írója azonban önmagával is ellentmondásba keveredik, hiszen a továbbiakban részletesen méltatja a magyar lósport népszerűsítéséért folytatott érdemeit, megemlíti, hogy istállójában csak magyar származású lovak álltak, megemlékezik Az ember tragédiája bécsi bemutatójáról és a tatai színház kapcsán is elismeri, hogy „eleintén ugyan a germán múzsa hajléka volt a kis színház (...) de később nagy ritkán már magyar szó is hangzott a színpadról, sőt a gróf két évvel ezelőtt még egyfelvonásos magyar vígjátéra is tűzött ki pályadíjat.” Czibula Katalin ELTE BTK Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet Budapest E-mail: czibula.katalin@gmail.com Nem csoda, ha az egy nappal később megjelenő cikk mintha ezzel az újságírói elfogultsággal vitatkozna: „A tatai gróf halálának hírét élénk részvéttel fogadták a magyar színi világban. A magyar színészek még nem felejtették el az elhunyt grófnak ama nagylelkű tettét, hogy 1892-ben a bécsi színházi és zenekiállítás alkalmával, ő viselte az Ember tragédiája fényes, uj kiállításának költségeit és ezzel lehetővé tette a nemzeti színház [sic!] tagjainak össz-vendégszereplését Bécsben. - Az a tény továbbá, hogy mintegy 200 színészt és énekest képeztetett ki a saját költségén, ugyancsak hálás emléket biztosított a műkedvelő grófnak.”28 A Vasárnapi Újság is ebben a szellemben emlékezik meg róla: „1839-ben született, és nevelése még abba az időbe esett, mikor főurai (sic!) családjaink idegen szellem befolyása alatt állottak. A tatai gróf előszeretettel időzött még az utóbbi időkben is Bécsben, melynek művészi köreiben is jól ismerték. A tatai kastély t fejedelmi fénnyel építtette újra és abban színházat rendezett be, melyben német és francia színészek játszottak. Az »Ember tragédiájáénak fényes szinrehozatalát Bécsben szintén az ő bőkezűsége tette lehetővé.”29 Mint ahogy később Klimt művészete is többnek bizonyult, mint a tatai színház képének korabeli értékelője vélte: „Mikor Klimt ezt a képet festette, még nem volt az ecset bölcselője, aki színekkel problémákat akar megoldani, hanem friss, fiatal, bécsies ízű tehetségével tisztán illusztratív és dekoratív hatásokra törekedett.” 30 IRODALOM AZ OMM... 1896 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország, IV. kötet. Budapest 1896. BÁRDOS 1978 Bárdos K.: A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846. Budapest 1978. BÍRÓ 1994 Bíró E.: Régi tatai festők. In: (Szerk.: Wehner T.) Tata veduta. Szépművészeti antológia. Tatabánya 1994. Ma az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában, leltári szám nélkül. Köszönettel tartozom a tár munkatársainak, Both Magdolnának és Somorjay Olgának a kutatásban nyújtott segítségért. 27 Budapesti Hírlap 1897. május 8.128. sz. 6. BUSCHEK 1999 Buschek, I.: Tata (Totis) Ungarn Schloßtheater. In: (Hrsg.: Dienes, G. M.) Fellner und Helmer. Die Architekten der Illusion. Theaterbau und Bühnenbild in Europa. Anläßlich des Jubiläums „100 Jahre Grazer Oper”, Stadtmuseum. Graz 1999. DOBAI-CORADESCHI 1978 Dobai, J.Coradeschi, S.: L’ opera completa di Klimt (Classici dell’Arte). Milano 1978. Pesti Hírlap 1897. május 9. 128. sz. 8. Temetéséről: 1897. május 11.130. sz. 9. 29 Vasárnapi Újság 44. évf. 20. sz. 1897. május 16.325. 30 Új Idők VII. évf. 30. sz. 1901. július 21. 76. Klimt képének reprodukciója ugyanott: 72-73. löt
