László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 19. (Tata, 2013)
László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány
LÁSZLÓ JÁNOS várfalban még mindig látszik), koronája pedig szintén lőréses volt csakúgy, mint a torony. (8., n. kép) A várudvar belső elosztásáról semmi információnk nem volt az ásatás megkezdése előtt, hiszen vastag omladékréteg fedi minden részen. Egyedül egy a körítő falra merőleges, vékony falmaradvány látható a felszínen, amely valószínűleg egy belső épület fala lehetett. 12. kép: A kőkonzolos erkély (rekonstrukció: Máthé Géza) Abb. 12: Balkon mit Konsole (Rekonstruktion von Géza Máthé) Korántsem olyan jó megtartásúak a falak a vár északnyugati részén, mint a torony esetén. Az itt álló épületrészt legalább három periódusban építették, bővítették mind vízszintes, mind függőleges irányban. Az első periódusban megépült az előbb említett körítőfal, majd a következőben feltehetőleg egy vastag fallal lezárták az udvar északnyugati végét (ezt az udvar felőli falszakasz falkötései mutatják), így egy lakóépület alakulhatott ki. Egyemeletes lehetett, hasonló ablakkiképzésekkel, mint amilyeneket a torony második építési periódusában alakítottak ki, belső felületén édesvízi mészkő borítással, keresztosztatú szerkezettel. A harmadik periódusban további épületszárnyat emeltek ettől északnyugatra, meghoszszabbítva ezzel az építményt, illetve a két részt meg is emelték egy emelettel. Az első emelet feletti, téglát is tartalmazó kiegyenlítőfalazás az új épületrész felett is megtalálható, tehát az a második emelettel bizonyíthatóan egy időben épült. Ebben a fázisban az épület külső képe változáson ment át, ezért a második emeleti ablak már nem az első emeleti felett helyezkedik el. (3. kép) A hozzáépített épületszárny északkeleti oldalán még most is látható kőkonzol valószínűleg erkélyt tarhatott. (12. kép) Az épületrész tetején lőréses-pártázatos mellvéd volt, amely mára már megsemmisült. A korábbi fényképfelvételek azonban megőrizték ezt, így egy esetleges helyreállításkor mindez visszaépíthető. 13. kép: A befalazott mellvéd a déli oldalon Abb. 13: Eingemauerte Balustrade an der Südseite A várat körbefogó külső körítőfalat is legalább egyszer átépítették. Az első periódusban belső oldalán gyilokjárós, pártázatos volt. Ezt a második periódusban befelé megvastagították, a pártázatokat elfalazták (nyomuk helyenként jól beazonosítható a délkeleti külső várfal külső felületén). (13-14. kép) Ha a felmérési alaprajzot megvizsgáljuk, feltűnik az, hogy a külső várfal gyakorlatilag a fentebb leírt épületbővítés harmadik periódusában létrehozott új épület délnyugati falához támaszkodik. Ezek alapján adódik a következtetés, hogy a külső körítőfal sem egyszerre épülhetett meg: első ütemben talán a délnyugati oldalon levő beforduló falazásig tarthatott. 14. kép: A mellvéd rajza (rekonstrukció: Máthé Géza) Abb. 14: Die Balustrade (Rekonstruktion von Géza Máthé) 104
