Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban

A FILOXÉRA ÉS HATÁSA ESZTERGOMBAN

helyi sajtóban arra vonatkozó írások, hogyan kell védekezni, illetve hogyan kell művelni az újfajta szőlőket. A megjelent, ismeretterjesztő célt szolgáló írások alapvetően két csoportba oszthatók. A cikkek egy részében vagy egy helyi gazda, vagy egy erre felkért szakember saját tapasztalata, rosszabb esetben elképzelése alapján írta le a filoxéra elleni védekezés helyes módját. Az írások másik része ezzel szemben szakkönyvekből idézett, illetve a különböző törvényeket közölte. A hosszabb leírások mellett továbbra is rövid hírekben számoltak be a különböző irtószerekről, mivel „Esztergom szőlővidékének létérdeke teszi kötelességünkké, hogy folytonos figyelemben részesítsük mindazokat, a vívmányokat, melyek a phylloxéra-irtás mezején fölmerülnek.”3' Ekkor azonban már óvatosabban bántak az ilyen hírekkel, ugyanis rengeteg sikertelen kísérletezés történt már addig is, így „tanácsos minden újabb kísérlettel szemben tartózkodó állásba helyezkedni, mind addig, még a sikert szemmel látható bizonyítékainak híjával vagyunk.”31 32 Figyelmeztették a szőlőművelőket, hogy csak azokat az eljárásokat alkalmazzák a filoxéra és peronoszpóra ellen, amelyeket hivatalos helyről és hivatalos úton ajánlottak.33

Az elméleti ismeretek egyszerű nyelven történő sajtóbeli közlése csak az egyik útja volt annak, hogy a gazdák megkapják a megfelelő ismereteket. Emellett rendszeresen tartottak előadásokat is, illetve a gyakorlati oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület mintatelepén éves rendszerességgel, minden februárban szőlőoltási tanfolyamot tartottak, amelyen bárki díjmentesen részt vehetett, illetve a legügyesebbnek bizonyultak pénzbeli jutalomban is részesültek. A részvevőknek az oltókésről és a vesszőkről maguknak kellett gondoskodni.34 Az állam is kezdeményezett tanfolyamokat. A földművelésügyi minisztérium 1891. május 14-én kelt rendelete értelmében vándortanítót küldött Esztergomba, aki június 2-4. között az amerikai szőlővesszők oltásáról, szemzéséről tartott gyakorlati oktatást.35 36 A következő év tavaszán pe-31 Esztergom és Vidéke XI. évf. 17. sz. 1.1889. február 28.

32 Esztergomi Közlöny XIV. évf. 14. sz. 3.1892. április 3.

33 Esztergom és Vidéke XV. évf. 55. sz. 3.1893. július 9.

34 Esztergom és Vidéke II. évf. 50. sz. 4.1880. június 20.

35 Esztergom és Vidéke XIII. évf. 44. sz. 1.1891. május 31.

36 Esztergom és VidékeXIV. évf. 18. sz. 3.1892.február 28.

37 Esztergom és Vidéke XV. évf. 15. sz. 6.1893. február 19.

33 Esztergom és Vidéke XVIII. évf. 19. sz. 3.1896. március 5.; Esztergom I. évf. 10. sz. 6.1896. március 8.

39 A néptanítók és papság szerepéről lásd: CSOMA

1985a; BECK 2005, 77-79. Érdekes és fontos annak vizsgálata is, hogy a szőlőművelésben jelentős szerepet játszó egyházak, valamint a szerzetesrendek milyen szerepet vállaltak a védekezésben, hogyan próbálták saját ültetvényeiket megvédeni, helyreállítani.

A pannonhalmi főapátság és a magyarországi bénáig Rácz Sándor, a székesfehérvári állami amerikai szőlőtelep vezetője tartott oltási tanfolyamot, amelyre a vármegyebeli birtokosok figyelmét is felhívták, küldjék el erre vincellérjeiket, „mert csak igy remélhető hogy a phylloxera által elpusztított szőlőhegyek betelepítéséhez szakavatott munkásokra tehetnek szert.”3b A következő év márciusában ezt megismételték.37 A védekezésben élen járók már 1880- ban szorgalmazták egy vincellériskola felállítását is, de erre nem került sor. Arra is még négy évet kellett várni, hogy Bernhardt Rezső szőlészeti és borászati felügyelő kérésére a földművelésügyi miniszter megengedte a szőlőművelés előmozdítása céljából a vármegye területén egy vincellériskolát végzett munkavezető alkalmazását. Székhelye Esztergom lett, működését viszont nemcsak a községek, de az egyes magánszemélyek is igénybe vehették megállapított díjazás mellett.38

Nagy szerepet szántak a papságnak is az ismeretek terjesztésében.39 Máday Izidor a „Földművelési Érdekeink” című szakfolyóirat első, 1873. novemberi számában közölte, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának széles körben történő növelése csak a néptanítók és a lelkészek bevonása által lehetséges. A filoxéra megjelenése után ezt az elképzelést megfelelőnek találták a kártevő elleni védekezés ismereteinek terjesztésére, így a szőlész-borász szakemberek a minisztériumok figyelmébe ajánlották.40 1896 márciusában az „Esztergom” című lap közölte a Csömör Kálmán szerkesztette „A szőlőben” című újság januári számából azt a népies nyelven íródott részt, amely a papság nélkülözhetetlen szerepét hangsúlyozta a készülő szőlőrekonstrukciós törvény terjesztésében.41 A cikk írója remélte, hogy ezek a szavak a papság körében visszhangra találnak. Véleménye szerint a törvényt meg kell ismertetni a néppel, kellenek olyan vezető személyek, akik kezükbe veszik az ügyet és a nép közé átplántálják. Erre pedig a legalkalmasabb személyek a papok. Az objektív agráriusok ugyanis nem bíznak a közigazgatási tisztviselőkben, akiknek képviselője faluhelyen a jegyző.42

cés rendházak küzdelméről lásd: CSOMA 1985c.

4" BECK 2005, 77.

41 „A szőlő rekonstrukciójáról szólva, első sorban a lelkészkedő papsághoz fordul, esdekelvén, hogy vegye kezébe a dolgot s az új törvényjavaslat életbeléptével oktassa ki a népet, tájékoztassa a javaslat előnyei felől.” (Esztergom I. évf. 10. sz. 5.1896. március 8.)

42 „Bokros teendőik mellett alig érnek rá a nép anyagi viszonyaival foglalkozni, a szegény nép pedig magától nem fog mozdulni, s azért úgy az anyagi mint erkölcsi érdek egyaránt követeli, hogy a papság vegye kezébe ez ügyet, virágoztassa fel a kopár hegyeket, és akadályozza meg, hogy a nép esetleg holmiféle »élelmes« és »ügyesen számitó« sihederek kezébe jusson, azt a teljes bukás örvényében terelik.” (Esztergom I. évf. 10. sz. 5.1896. március 8.)

185

I