Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Muskovics Andrea Anna: A filoxéra és hatása Esztergomban
Muskovics Andrea Anna A helyi sajtó rendkívül jól tükrözte a vészről való vélekedést. Egyrészt megfigyelhető, hogy már a megjelenés előtti években kialakult egy kör, akik tisztában voltak azzal, mit okozhat a filoxéra, ezért hangsúlyozták az óvintézkedések szükségességét, azok pontos betartását. Akkor pedig, amikor a katasztrófa elkerülhetetlenné vált, az új ismeretek terjesztését, a gyakorlati ismeretek átadását tartották az egyedül célravezetőnek. Ezen szűk csoporttal állt szemben az első években a gazdák tömege, akik — annak ellenére, hogy olvastak a franciaországi, illetve hazánk más borvidékeinek pusztulásáról — nem akarták elhinni, hogy saját szőlőik is elpusztulhatnak. Ezt a széles réteget kellett meggyőzni, amit az is nehezített, hogy az újságok rendszeresen közöltek téves információkat, amelyekkel a gazdák jelentős részét befolyásolni tudták. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy idővel a reális, megalapozott ismereteken alapuló cikkek kerültek többségbe. Abban az esetben is, ha egy új eredményről számoltak be, kommentárt fűztek hozzá, illetve többször hangsúlyozták, a téves információk nagy kárt tehetnek azáltal, hogy téves útra terelik a gazdákat. Gyürky Antal borász könyvére hivatkozva írták, hogy bár hosszú idő óta sokan próbálkoztak azzal, hogyan lehetne ezt a parányi rovart kiirtani, de minden kísérlet sikertelen maradt. S hogy a gazdák téves hitét megdöntsék, közölték, „sem a tudománynak, sem a gyakorlati kutatásoknak nem sikerült biztos irtószert feltalálni, noha erre nagy jutalom volt kitűzve. És ugylátszik aligha is fog sikerülni ilyet feltalálni.”43 VÉDEKEZÉSI MÓDOK A védekezés első formája az irtás és az elárasztás volt. Előbbit a kártevő megjelenésekor általában azonnal alkalmazták azokon a területeken, ahol a környező, még nem fertőzött ültetvények megmentése volt az elsődleges cél. Ez azonban csak akkor volt hatékony, ha a talajt az irtás után szénkénegezéssel fertőtlenítették. A vész rohamos, nagy területeket érintő terjedése miatt ezt a védekezési eljárást csak a kártevő megjelenésének kezdetekor és kis területen alkalmazták. A másik kezdeti védekezési mód az elárasztás lett volna, a természeti és földrajzi adottságok viszont nem tették lehetővé ennek általánossá válását, így hazánkban csak néhány helyen történt ilyen irányú kísérletezés.44 A homoki szőlők művelése és az oltványültetvények telepítése csak a védekezés későbbi éveiben vált általánossá, majd szinte kizárólagossá. Az Esztergom és Vidéke 1888. június 28-i számában sorolták fel azon segédeszközöket, amelyek segítségével a végpusztulástól megóvhatok a szőlők, illetve amelyekkel a bortermelés jövője biztosítható.45 A bizonytalanságot, a módszerek hatékonyságának nem ismerését ugyanakkor jól mutatja, hogy az ezt követő években hol az egyik, hol a másik mellett foglaltak állást. Ezt a bizonytalanságot látva azon sem lepődhetünk meg, hogy még 1892 végén is voltak olyanok, akik a filoxéra pusztító hatását átmeneti dolognak tartották, „s egész alaptalan, lényegtelen eseményekre helyezkedve azt vitatják, hogy csak meg kell várni, hogy a szőlő egészen kipusztuljon: az43 Esztergom és Vidéke X. évf. 36. sz. 2.1888. május 3. 44 Gröber Ferenc egri szőlősgazda Felnémeten vásárolt földet, ott telepített egri kadarkát, méghozzá olyan helyen, amelyet az Eger-patakkal el lehetett árasztani, a tőkék gyökerükkel a víz alatt álltak. (ZSOLNAY 1995, 281.; BECK 2005, 32.) után újra lehet ültetni a régi fajjal.”46 A véleményeltérések ellenére azonban egyértelműen látszik, hogy az 1890-es évek elejétől egyre nagyobb gondot fordítottak a védekezésre és a felújításra. Ebben szerepe volt a városnak is. A Királyi Városban a képviselő-testület VIII. albizottságaként megalakult a Filoxéra-bizottság, elnöke Keményfi János tanácsnok lett, tagjai pedig Brenner József, Feichtinger Sándor, Kaán János, Kis István, Maiina Lajos, Marosy József, Meszéna János, Niedermann Pál, Szlávy István és Wimmer Ferenc. A szőlősgazdák segítése volt a feladatuk a védekezésben, valamint új, kevésbé érzékeny szőlőfajták felkutatása. Sokan közülük jó példával jártak elő, elsősorban az amerikai oltványok terén értek el jelentős eredményeket.47 Az amerikai oltványokkal való telepítést Kaán János kezdte meg az Aranyhegyen, de már az 1880-as évek első felében Wimmer Ferenc is hangsúlyozta, hogy ez lesz az egyetlen megoldási mód.48 A Bőgős-keresztnél lévő szőlőjében ő is amerikai vesszőket telepített, s mintaszőlőt hozott létre.49 (2. kép) Homoki szőlőművelés A filoxéra után először a homoki területekre tértek át. A Királyi Város területén az Orhegyaljai-, a Rózsavölgyi- és a Szentkirályi-dűlők talaja volt erre alkalmas, míg Szentgyörgymező majdnem egész határának síksága.501888. október 31-én a polgármester elnöklete alatt a városháza tanácstermében köz-45 Esztergom és Vidéke X. évf. 52. sz. 2.1888. június 28. 46 Esztergomi Lapok I. évf. 10. sz. 2-3.1892. december 3. 47 HETVESNÉ BARÁTOS1 é. n., 30-31. 48 Esztergom és Vidéke V. évf. 22. sz. 3.1883. március 15. 49 Esztergom és VidékeXXVIII. évf.6.sz.4.i gi6.január23. 50 OSVÁTH1910, 57. I86
