Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)

Fülöp Éva Mária: A pápa-ugod-devecseri Esterházy-uradalom gazdálkodása a 18. században, különös tekintettel az úrbéri rendezésre. I.

A PÁPA-UGOD-DEVECSERI ESTERHÁZY-URADALOM GAZDÁLKODÁSA A l8. SZÁZADBAN... I.

re is extendáltattam alkumat, hogy tudniaillik anni idő alat az emberek jobban meg gyüköresedvén, anyival hasznossabbakká vályanak.”57 1746-ban például a tápszentmiklósiak írtak instanciát az éppen Igmándon időző prefektusnak, „kiben kérnek hogy a robotolás el viselhetetlen látatván minyájoknak lenni, menyek Kőzikben, és ismét Arendára velek meg alkudjak.”58 Balogh tudomására jutott, hogy az ászári jobbágyok is ezt fogják kérni.

Naszály 1745. évi contractusa jól példázza az 1740-es években született megállapodásokat. A 14 pontból álló szerződés 3. pontja fényt vet a megállapodás előtti szolgáltatások behajtásának mikéntjére: „A régi usus szerint ennek előtte több esztendőkkel Tatai Domíniumunk béli Jobbágyink közönségessen minden rend tartás nélkül az Urasságnak és Tisztyeinek teczése szerint, valahányszor tudniaillik hová? és mennyi munkás kivántatot, anynyit mindenkoron elől állétani, és aképpen az Uraságot szolgálni tartoztanak vala.”59 Jelenleg viszont a tatai domíniumban 1 egész házhelyet bíró jobbágy hetente 4 marhával, szekerével és ezek mellett lévő szolgájával 2 napot, gyalogrobotban pedig - ha szekeres szolgálatára nincs szükség - egy munkással 8 napot szolgál, vagy hetente 8 gyalogmunkást ad. Továbbá, az urbáriumokban rögzített és szokás alapján kivetett victualékon kívül, fizettek censusként 3 rênes forintot. A fél- és negyedtelkesek ennek arányában szolgáltattak, azaz 1 egész helyes gazda (szekerével, 4 marhájával) 104 napot vagy 416 gyalognapot, V2 helyes gazda 104 napot vagy 208 gyalognapot, V4 helyes gazda 52 napot vagy 104 gyalognapot.

Mindezen szolgáltatásokat válthatták meg új szerződésük alapján a naszályi subditusok, az általános szokásnak megfelelően negyedévente fizetett, a tatai számtartónak beadott összegekkel: egész helyesek 15 Ft/év és „hely adó vagyis census”, tehát évi 18, féltelkesek 9, negyedtelkesek 4 Ft 50 dénár fizetésével.60

AZ 1767. ÉVI ÚRBÉRI SZABÁLYOZÁS FELÉ

A tatai uradalom német falvainak szerződései, illetve az 1750-es uradalmi regulatio már számos olyan elemet tartalmazott, amely később az úrbéri szabályozásban is megjelent. „A német falvak szolgáltatási rendje az uradalom számára olyan előnyöket jelentett, hogy ezek mintájára 1750-ben az egész uradalom területén egységesítette a jobbágyi szolgáltatások rendjét.”5 62 *' A negyed telkek tartozékai eszerint így alakultak:""- őszi vetésre 10, tavaszi alá 10, ugarnak 10 pozsonyi mérős földek,- census, victualék és robot helyett fizetnek évi 11 Ft 75 dénárt,

MOL TEL P. 197. Familiaria F. CV. p. 251-252. Balogh Ferenc régens. Tata, 1746. július 12.

58 MOL TEL P. 197. Familiaria F. CV. p. 227-228. Balogh Ferenc régens. Tata, 1746. április 30.

59 MOL TEL P. 198. F. 38. N. 824. p. 51-56, 57-58. Gróf Esterházy József. Tata, 1745. október 1.

hü FÜLÖP 2000C, 109-110.

61 FATUSKA 2007,150.

62 MOL TEL P. 198. F. XXXIV. N. 670. (Közli: FATUSKA 2007,150-151.)

3 Schuch=láb, 1 pozsonyi láb =31,68 cm, 1 bécsi láb=3i,6i cm, 6 láb=i öl=i,8g6 m; czol=hüvelyk=2,634 cm. (BOGDÁN 1990,142,149-150,153~154,176-178, 184 alapján közli: FATUSKA 2007,141,151.)

64 „Az ország más részeihez hasonlóan az uradalom falvaiban is a kétszeres volt a legelterjedtebb kenyérgabona. A búza és rozs kevert vetését a paraszti hagyomány azzal magyarázta, hogy valamelyik többnyire megfelelő termést hoz. A kétszeres, mely az uradalmi iratokban elegyes, egyeles, vegyeles abajdóc, latinul mixtum, németül Halbtrayd néven fordul elő, ilyetén megfontolásból való termesztése nem szolgál kielégítő- ingyen tűzifáért évi egy öl fát vágnak (az egy öl 6 Schuch és négy CZ0I63 magas és széles), ha ezt nem vállalják, pénzért vehetnek tűzifát az uradalomtól,- makkbérért fele annyit fizetnek, mint az idegenek,- tizedet és kilencedet adnak gabonából, borból és bárányokból természetben, vagy pedig adnak helyette tiszta búzát 1, rozsot vagy „vegyelest”64 2, árpát 1V2, zabot 2V2 pozsonyi mérőt.

Az 1760-as évek derekán az úrbéri rendezést megelőző időszak nyugtalansága érezhetővé vált a pápai uradalomban is. Az urbáriumadást újabb contractusok megkötésével kívánták megelőzni, különös tekintettel az addig „usus szerint” szolgáltamagyarázattal elterjedtségére. A búza arány a keverékben viszonylag csekély volt, mint Balogh Ferenc, az uradalom régense Esterházy József grófhoz írt leveléből tudjuk: »A Rosnak Posonyi mérője kiben 1/3, és lA rész búza vagyon (...) 28 garason adatott.« (MÓL TEL P. 197. Familiaria F. CV. N. 1. p. 194-195. Balogh Ferenc régens. Tata, 1745. szeptember 4.) A búza a kétszeresben így elsősorban nem a termés biztonságát, hanem a kenyér minőségének javítását szolgálta. A tatai uradalom falvai közül öt községben (Dunaszentmiklós, Alsógalla, Vértessomló, Kecskéd, Környe) egyáltalában nem vetettek tiszta búzát még a 19. század első felében sem, s a többi községben is elenyésző volt aránya a kétszereshez viszonyítva. A német falvakban csak Agostyánban és Felsőgallán találkozunk búzával (Waitz), itt is jóval több azonban a máshol kizárólagos kétszeres. A számadásokban ez Khorn-ként szerepel. A mag jelentésű szó a Grimm fivérek 1814- 1816. évi szótára szerint Németország különböző vidékein más-más gabonafajtát (búza, rozs, tönköly, árpa, zab) jelöl, aszerint, hogy azon a vidéken melynek lisztjéből készült a kenyér.” (FATUSKA 2007, 151, 179. j.)

135

i