Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Dévai Kata - Gelencsér Ákos: Római kori lakóépület és üvegműhely Brigetióból
Dévai Kata-Gelencsér Ákos tételesen szerkeszthető meg. A ház déli zárófalának nyomvonala szinte teljesen elpusztult az újkori építési tevékenység következtében. A bolygatás ellenére az A2 szelvény területén az említett fal nyomvonalában egy későbbi periódushoz tartozó falszakasz került elő, amely alapján feltételezhető, hogy az elpusztult falszakaszok az egyes építési fázisok során ezen a nyomvonalon futhattak. Ez a megfigyelés támaszthatja alá azt a feltevést, hogy a déli zárófal az épület későbbi időszakaiban is mindig ezen, az első periódus fala által meghatározott vonalon helyezkedett el. A feltárt falmaradványok szerint nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy már az első periódus idején az épület elnyerte a katonai kaszárnyaépületek mintájára kialakított „szalagház” formát,6 a későbbi átépítések során kisebb átalakításokon esett át és alapvetően meghatározta a polgárváros ezen részletének arculatát. A városok, vicusok és canabaek területén is fellelhető „hosszúházak” hasonló alakú, esetenként 10 méter széles és 40-80 méter hoszszú telkeken helyezkedtek el. A hosszúkás parcellákon felépített házak egymás mellett szorosan, párhuzamosan álltak, ezeket az idő múlásával átépítették kőből anélkül, hogy az alapkoncepció megváltozott volna.7 2. periódus Ebben az időszakban egy kismértékű, eltolásos átépítés figyelhető meg az épület szerkezetében. A lakóház északi és déli falai az első periódus zárófalainak nyomvonalán maradhattak, és megjelent egy középső osztófal (SE 74, SE 75) a B1-B2 szelvények területén. Jelentős változás az építmény struktúrájában az, hogy a korábbi észak-déli tartófalakat visszabontották és 20 cm-es keleti, illetve nyugati irányú eltolással átépítették. (2. tábla) Az említett falazatok jelentős része falkiszedés formájában, kisebb hányada az A2 és Bi szelvényekben lábazatig eredeti állapotban marad meg (SE 54, SE 72). Az SE 54 kőfal alapozásának a tövéből egy Lucius Verus érme került elő,8 amely támogathatja azt a feltevést, hogy Brigetióban a Kr. u. 2. század közepe táján indult meg a kőépítkezés, és az insularendszer kitűzése is ebben az időben kezdődött meg, hasonlóan Aquincum polgárvárosához.9 Az Antoninus-korra datálható átépítés falai is 1,5 római láb vastagságúak voltak, viszont, eltérően az első periódus falazatszerkezetétől, mészhabarcsba rakott kőalapozással és lábazati résszel rendelkeztek. (2. kép) A csekély mértékű eltolás talán azzal magyarázható, hogy a korábbi falak alapozása helyenként 6 NAGY 1973,154. 7 KORTÜM 2005a, 163. A feltáráson előkerült érméket Vida István határozta meg. 9 LÁNG 2007,122-123. 2. kép: Római lakóház kőből épült lábazata. 2. periódus (fotó: Gelencsér Ákos) Fig. 2: The lower section of a stone wall, 2nd period csak agyagba döngölt építési törmelékből állt, így az nem jelentett kellő stabilitást az újonnan húzott falaknak. A megmaradt szakaszokon mészhabarcsos simítás képezte a felmenő falazatot alkotó vályogtéglasor kiegyenlítő rétegét, amely falazási mód a polgárváros más részein is megfigyelhető volt.10 Az ehhez az időszakhoz köthető rétegek több ponton a lábazatról ledőlt, sárga agyagos vályogtéglafal-maradványokat tartalmaztak. Az átépített teherhordó falak és az újonnan beiktatott osztófal következtében a korábbi elrendezéstől eltérően az épület keleti traktusa ebben az időszakban négy kisebb helyiségre tagolódott," amelyek közül a délkeleti helyiség döngölt agyagpadlójának egy kis részlete megmaradt. Az említett padlómaradvány alapján feltételezhető, hogy ezek a helyiségek ebben az időszakban még csak döngölt agyagpadlóval rendelkeztek. A helyiségek falai festett vakolatúak voltak, ennek töredékei a későbbi átépítés során az elplanírozott rétegekbe kerültek, töredékek formájában. A Kr. u. 2. század első felében kiépített és feltehetőleg a markomann háborúkig használatos periódushoz kapcsolhatók azok a meszes kötőanyagú és agyagos falmaradványok (SE 10, SE 11) is, amelyek a B4-B5 szelvények északi felében és a B5-A5 szelvények nyugati szélén kerültek elő. (2. tábla) Ezek a falszakaszok már nem az épület tartófalai lehettek, hanem az ahhoz tartozó telekhatár és hátsó udvar kerítőfalai voltak. A provincia más településein is, mint például Carnuntum polgárvárosában vagy más északi provinciák területén ugyancsak fellelhető az ilyen, hátsó kerttel ellátott hosszú háztípus.12 A brigetiói épület - más példák alapján - feltehetőleg 10 BORHY-SZÁMADÓ 2001, 85, 5. kép. 11 14x14 római láb-17,64 m2. 12 CENCIC 2003, 60-61, Taf. 5; HAJNÓCZI1988, 66- 68, Abb. 5-6; RABOLD 1992,149-152, Abb. 103. 60
