Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 18. (Tata, 2012)
Marton Melinda: A tatai lovas élet a dualizmus korában
Marton Melinda szór lovagolt, ebből 34-szer elsőként, 27-szer másodikként ért be.23 A versenyistállók két legjelentősebb hajtója Halász Sándor és Hutschenreiter Antal volt. A 19. század utolsó évtizedeiben a trénerek jövedelme 5000-20000 koronáig terjedt, az elsőrangú zsokék jövedelme 8000-10000 korona között mozgott.24 A tatai versenyistállókban 1886 és 1896 között évről évre emelkedett az idomítás alatt álló lovak száma. Míg 1886 és 1889 között átlagosan 118 ló állt idomítás alatt, addig az 1890-től 1896-ig tartó időszakban már átlagosan 216 ló. 1886 és 1896 között Esterházy Miklós József tatai versenyistállójában évente átlagosan 25 lovat tréningeztek.25 A század végén Tatán idomították az Osztrák-Magyar Monarchia versenylovainak egyharmadát, körülbelül 270- 300 lovat.26 A versenyistállók bérleti díjaiból befolyt jövedelem az Esterházyakat arra ösztönözte, hogy újabb istállókat rendezzenek be. Esterházy Miklós József és édesapja minden talpalatnyi helyet kihasznált, amely még szabadon állt. Lovakat helyeztek el a várban és a „tatai erődben” is, ahol versenyistállót és lovardát létesítettek.27 28 Még a tata-remeteségi ménes mellett is treníroztattak lovakat. Dreher Antal versenyistállóját is Remeteségpusztán helyezték el.25 A tatai idomítótelep a kiegyezést követő években nemzetközi jelentőségűvé vált. Tata nemcsak mint tréningtelep, hanem mint híres versenyhely is közkedvelt volt a budapesti és bécsi közönség körében. Esterházy Miklós József a régi versenypályát Feszti Adolf műépítésszel 1886-ban felújíttatta, a területét is jelentős mértékben megnöveltette, valamint a pályát összeköttette a versenytérrel és az idomítópályával. A versenypálya és a tréningpályák a Vértesszőlősi út, a Baji út és a vasút által bezárt háromszögben, az Öreg-tó partján, az Esterházy-pince és az Angolpark mellett helyezkedtek el. A monarchia egyik legszebb lóverseny pályája épült fel az Öreg-tó partján.29 30 A pálya mellett fedett lelátó, nyári istálló, karám és zenepavilon épült. A pályateret ellátták az Esterházy-család és a Lovaregylet színeit feltüntető lobogókkal. A zsűri tribünje magasan kiemelkedett, az emelvénnyel szemben helyezték el a fogadóirodát, valamint a mázsahelyiséget. A pályát ellátták illemhelyekkel és vízvezetékkel. A versenypályát rendszeresen locsolták. A 2000 méter kerületű pályának 600 méter hoszszú célegyenese volt. „A célpont a bírói páhollyal és 23 Tata-Tóvárosi Híradó 23. évf. 26. sz. 1902. június 28. 24 Vadász és Versenylap Sportalbwna. 40. évf. 2. sz. (1896) 33. 25 Vadász és Versenylap 1886-1896. 26 WRANGEL 1895,115. 27 Vadász és Versenylap 11. évf. 32. sz. (1867) 513. 28 WRANGEL 1895,115. 29 Vasárnapi Újság 44. évf. 37. sz. (1897) 602. 30 STRÓBEL 2009, 2. a nézőhellyel egy kis magaslaton volt, mely alatt a versenypálya hosszú fala vonult el - 1000,1200 és 1600 méteres indulási helyekkel.”3' A versenypálya nehézsége nagy kitartást igényelt a lovaktól. Ezért a pályán a kitartás fontosabb volt, mint a sebesség. A jobb megközelítés érdekében Esterházy Miklós József egy tóvárosi vasútállomás megépítését kezdeményezte, amely még 1886-ban az első lóverseny előtt elkészült. A vasútvonal mentén fekvő versenypálya így Bécsből és Pestről is könnyen megközelíthető volt.32 „Ez éven rendes lóverseny is fog nálunk tartatni, amennyiben ezt a budapesti lovaregylet elhatározta.”33 Esterházy Miklós József és a Magyar Lovaregylet között létrejött együttműködés révén 1886-tól Tata nyilvános lóversenyt tarthatott. A Magyar Lovaregylet által kiadott hivatalos program alapján 1886. szeptember 30-án délután 2 órakor kezdődött a verseny az új versenypályán gróf Esterházy Miklós József pártfogásával és a Magyar Lovaregylet rendezésével. A versenyek finanszírozására létrehoztak egy tatai versenyalapot, amelyet az egylet kezelt.34 A versenyigazgatóság tagja gróf Batthyány Elemér, gróf Festetits Tasziló, gróf Sztáray János és báró Üchtritz Zsigmond volt. A program hét versenyszámból állt.35 (2. táblázat)36 Ezekben összesen 7400 forintot osztottak ki díjként a nyertesek között. A lóversenyekre a Magyar Lovaregylet megbízásából a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) különvonat járatokat indított Budapestről, Bécsből, Komáromból és Győrből. A MÁV a tatai lóversenyek, kirándulások nagyobb látogatottsága miatt mérsékelt árú jegyek kiadását rendelte el. A tóvárosi vasútállomáson díszes váróterem, fogatok, bérkocsik és omnibuszok várták a nézőket és résztvevőket.3 Komáromból 300 látogató, Bécsből Versenyszámok (1886-ban) Díj (Forint) I. Komárommegyei handicap 1200 II. Paripa verseny 600 III. Tóvárosi díj ÍOOO IV. Handicap 1000 V. Tatai díi 2000 VI. Gát verseny 1000 VII. Lótenyésztő mezei gazdák versenye 600 2. táblázat: Az 1886-os lóverseny versenyszámai Tab. 2: The events of horse race in 1886 31 Vadász és Versenylap 30. évf. 43. sz. (1886) 401. 32 1884-ben futott be az első szerelvény Tata állomásra. (BÍRÓ 1979, 8.) 33 Tata-Tóvárosi Híradó 7. évf. 1. sz. 1886. január 2. 34 Magyar Lovaregylet évi jelentései 1893-1906. 35 Tata-Tóvárosi Híradó 7. évf. 39. sz. 1886. szeptember 25. 36 Tata-Tóvárosi Híradó 7. évf. 40. sz. 1886. október 2. 37 Tata-Tóvárosi Híradó 8. évf. 36. sz. 1887. szeptember 3. I74
