Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum auxiliáris castellumából látható egy Municipium Iasorumban (Daruvar, HR) talált faroktöredéken. (Kat. II/7-8; 11. tábla; 17-18. kép) E jellegzetességeknek köszönhetően egyelőre ez a lófarok az almásfüzitői darabnak mind térben, mind időben a legközelebbi analógiája. (A töredékeket két, azonos lelőhelyről származó másikkal együtt gyakran kötik össze egy helyben talált feliratos talapzattal, amely III. Gordianus lovas szobrát hordozta: Kát. I/2, 14. kép.) Hasonló jellegzetességeket mutatnak még az augustianai (Traismauer, A) lófaroktöre-5. kép: Augustiana (Traismauer, A), auxiliáris castellum. Lovas szobor lófarkának töredékei (UBL 1979, Taf te alapján) Fig. 5: Augustiana (Traismauer, A), auxiliary fort. Horse tail fragments of an equestrian statue (after UBL 1979, Taf. te) dékek is.1 (5. kép) Az almásfüzitői szobortöredék igazi különlegessége a lófarok szokatlan tartása. Míg a császárkor álló vagy lépő mozdulatban ábrázolt fennmaradt lovas szobrain a lófarkak szőrszálai egy rövid, felfelé ívelő szakasz után a gravitációnak engedelmeskedve hirtelen a talaj irányába fordulnak (3. tábla, 4. kép) és függőlegesen hullanak alá, addig az almásfüzitői töredéken a lófarok tartása, ha nem is vízszintes, de azt megközelíti. (1-2. tábla) A szőrszálak nélküli faroktő után a felfelé ívelő első hullám ugyan itt is megvan, de utána a farok szőrszálai nem esnek meUBL 1979, 16, Nr. 1, Taf. Lie; KANDLER-VETTERS 1986,144. 18 Lásd például a római Museo Nazionale déllé Terme lovas amazonszobrát. (L. de Lachenal in: [Ed. Giuliano, A.] Museo Nazionale Romano. Le Sculture I 1. Roma rőlegesen a talaj felé, hanem enyhén megcsavarodva, közel vízszintesen lobognak. A fennmaradt szobrok vagy töredékek között minden részletben megegyező lófarkat nem találunk, viszont — a gyakran tényleges lovas szobrokat előképül használó — éremképeken az ágaskodó lovaknál következetesen ezt a mozdulat lendületességét tovább fokozó faroktartást alkalmazták. (4. tábla 1-6) Néhány márványból faragott, ágaskodó lovas szobor estében a ló farkát azonban nem lobogva ábrázolták, hanem az álló lovak függőleges faroktartásával.* 18 Itt azonban a kompozíciót szemlátomást alárendelték a statikai szempontoknak, mivel a földig érő faroknak támasztó szerepet szántak vagy magát a lófarkat támasztották így alá. J. Bergemann a római lovas szobrokat osztályozva kilenc sémát tudott elkülöníteni, amelyek közül négy ágaskodó lovakra épül.19 Mind a négy sémában a lovakat jellemzően lobogó farokkal ábrázolták, ezért ezek között kell keresnünk az almásfüzitői lovas szobor típusát is. AII. séma esetében az ágaskodó lovon ülő, katonai viseletbe vagy tógába öltözött lovast adlocutio gesztusára emelt kéztartással látjuk. A fennmaradó három séma (III—V.) mozdulata az ún. győzedelmes vagy triumfáló lovas ikonográfiái típusára vezethető vissza, annak különböző változatait képviseli. (4. tábla) AIII. és IV. sémához az ágaskodó lóról lándzsájával lefelé döfő vagy hajító lándzsát 6. kép: Az almásfüzitői lófarokhoz tartozó lovas szobor rekonstrukciója (Rajz és rekonstrukció: Mráv Zsolt) Fig. 6: Reconstruction of the equestrian statue, which the Almásfüzitő horse tail fragment belonged to (Reconstruction and drawing: Zsolt Mráv) 1979,162-164 n. 111.) Kőszobroknál a vízszintes állású lófarok az anyag természeténél fogva letörésre fokozottan hajlamos, ezért inkább kerülték ezt az ábrázolási módot. 19 BERGEMANN 1990, 4,169. 85
