Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)
Mráv Zsolt dobó lovasok tartoznak,20 akiknek a lova egy elképzelt (IV. séma) vagy ténylegesen ábrázolt (III. séma), ellenséget megszemélyesítő barbár harcoson (esetleg egy nép perszonifikációján) gázol keresztül. Az V. séma ugyanezt a beállítást használja, de ott a téma nem a háborús győzelem, hanem a vadászat, az ellenfél pedig valamilyen vadállat. Az almásfüzitői bronz lófarok egy katonai provincia határzónájában fekvő auxiliáris castellum területén került elő, tehát közvetlen katonai kontextusból származik, ezért a felmerült lehetőségek közül csak a triumfáló lovas sémájának III. vagy IV. variációjával számolhatunk. Eszerint az almásfüzitői lobogó lófarok egy olyan lovas szoborhoz tartozott, amelynek triumfáló lovasa ágaskodó lovon ült. (6. kép) Amennyiben a lovas szobor Bergemann III. sémájába tartozott, úgy a ló szügye alatt egy legyőzött barbár harcos szobrát is elhelyezték, amely egyben a ló hasának támaszául is szolgált. Néhány szoborbázison a csapolások pozíciója, valamint fennmaradt töredékek alapján tudjuk, hogy életnagyságú vagy monumentális szobrászati alkotások esetében ezt a beállítást a császárkor teljes időszakában alkalmazták, még ha nem is túl gyakran. (Lásd alább.) AZ ALMÁSFÜZITŐI LELET A TRIUMFÁLÓ LOVASOKAT ÁBRÁZOLÓ RÓMAI NAGYSZOBRÁSZATI ALKOTÁSOK TÜKRÉBEN Amikor az Almásfüzitőn talált lovas szobrot mintázták, az ágaskodó lovon, ellenségét letipró, győzedelmes lovas ikonográfiái típusa már több mint fél évszázados múltra tekintett vissza.21 A görög művészetben a Kr. e. 5. század második felében, elsőként síremlékek domborművein jelent meg az ellenfelét legyőző, héroikus lovas képe, amely Alexandras lovas szobrainak archetípusa, majd ennek példájára a hellénisztikus lovas emlékművek állandó főszereplője lett.22 Rómába a késő köztársaság korában egyrészt a zsákmányként behurcolt hellénisztikus művészeti alkotások, másrészt dél-italiai görög városok közvetítésével jutott el a győztes lovas és a lovassági harc hellénisztikus eredetű ábrázolása,23 amelyet hamarosan Rómának a mediterráneum népei felett aratott győzelmeinek képi kifejezője lett. Később már a római hadsereg, a római állam és egyben a római civilizáció fölényének szimbólumaként e képtípus bekerült a hivatalos állami triumfális ikonográfia körébe. A győzedelmes lovas a körplasztikai alkotásoknak is egyik kedvelt témája lett. A megtiszteltetésként állított, magánszemélyeket ábrázoló első római lovas szobrok még a hellénisztikus szoborállítási gyakorlatot követték. Nem véletlen, hogy kezdetben főleg olyan hadvezéreket ábrázoltak így, akik a hellénisztikus államok, városok ellen értek el sikereket. Mielőtt Rómában szobrukat felállították volna, a görögség szent helyein (mint Delphoi, Olympia) már gyakran megtisztelték őket ilyen emlékművekkel.24 Jó példa erre az első aranyozott római magánszobor 20A római lovas szobrok között nincs adatunk olyan hellénisztikus eredetű és Itáliából is ismert kompozícióra, ahol az ágaskodó lovon ülő lovas kardjával sújt ellenfelére. 21A héroikus lovas képtípusának történetéhez és fejlődéséhez össszefoglalóan: GABELMANN 1973, 132-300; SCHLEIERMACHER 1981, 61-96; SCHLEIERMACHER 1984; SCHÄFER 1986, 345-366; KRAMER 1994, 99- 116; KEMKES-SCHEUERBRANDT1997, 77-90. 22 SIEDENTOPF 1968. tárgya, Mn. Acilius Glabrio, aki consulként vezetett hadjáratot görög földre, majd győzelme után Kr. e. 191/190-ben Delphoiban lovas szoborral tisztelték meg. Ezt követően fia Rómában, Pietas temploma előtt is felállította lovas emlékművét.25 A késő köztársaság idején a többnyire hadvezérekhez köthető lovas szobrok kompozíciói még a mozgalmasabb, ágaskodó lovakra épülő hellénisztikus előképeket másolták. Az első ilyen emlékművek nem is Rómában készültek, hanem görög területen. A pydnai csata győzelmi emlékművének tetején például a győztes Aemilius Paullust a hellénisztikus uralkodók módjára, ágaskodó lovon, ellenségét legázolva ábrázolták.26 Alkotója kétségkívül görög szobrász volt. A későbbi, Rómában megjelenő alkotásokat is főleg az olyan zsákmányként behurcolt hellénisztikus alkotások inspirálták, mint azok a Makedóniából begyűjtött bronz lovas szobrok, amelyet Q. Caecilius Metellus Macedonicus helyezett el Kr. e. 146 után az általa építtetett porticusban. Ezek a szobrok azonosak lehetnek a Nagy Sándor által a dioni Zeusz szentélyben felállított, Lysippos által készített ún. turma equestrium Alexandri szobraival, amelyek a Granikosz folyó menti csatában (Kr. e. 334) elesett 25 makedón hetairoinak állítottak emléket.2' A porticus Metelliben felállított szobrok nagy hatást gyakoroltak a késő köztársaság kori és a császárkori szobrászokra és győzelmi ikonográfiára. Beállításukat, mozdulatukat egyaránt előszeretettel és gyakran másolták győzelmi témájú csatajelenetek vagy magányos szobrok esetében. Valószínűleg ennek a szoborcsoportnak az Alexandras 23 SCHLEIERMACHER 1981, 72-80; KEMKESSCHEUERBRANDT 1997,82. A legkorábbi Róma városi lovasszobrot Maeniusnak és Camillusnak állították Kr. e. 338-ban: SEHLMEYER1999,48-49. 24 SEHLMEYER 1999,151-152. 25 SEHLMEYER 1999,148-151. 26 MA Aß 1993, 212. 27 SIEDENTOPF 1968, 46-47; BERGEMANN 1990, 78, Anm. 281; RUCK2001,216, Anm. 31. 86
