Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy különleges császárrkori bronz lovas emlékmű töredéke Azaum/Odiavum Auxiliáris Castellumából (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye)

Mráv Zsolt

3. kép: A Monte Circeo közelében a tengerből előkerült lovas szobor torzója (BERGEMANN 1990, Taf. 81 után) Fig. 3: The torso of a late-hellenistic-early Augustan equestrian statue from the see near Monte Circeo (after BERGEMANN 1990, Taf. 81)

szobrokon a lófarok általában alig tagolt, szőrszálai egyetlen homogén tömböt alkotva hullanak alá. (3. tábla) A császárkorból ismerünk ugyan néhány, végén egyenesre nyírt lófarok-ábrázolást,11 a nagyszobrászati alkotásokon azonban a farkak mindig csepp alakúra tépettek. Nincsenek rövid, összevissza álló fürtök és mozgalmas, nagy ívet követő hullámok. A faroktőnél viszont található egy — idő előrehaladásával egyre szélesebbé és hangsúlyosabbá váló — díszítetlen gyűrű alakú felület. A visszafogott és lapos hullámot követő hosszú szőrszálak térben alig mozognak. A lófarkak kialakítása egységesnek tűnik, kevés az egymástól eltérő változat. Tény azonban, hogy a császárkori lószobrok továbbra is erősen a késő hellénisztikus alkotások hatása alatt állnak, ezért nem ritkák az olyan szobrok, amelyeken a ló hellénisztikus ábrázolásának és így a lófarok kialakításának jellegzetességei időről-időre újra feltűntek.12

A császárkoron belül a lófarok ábrázolásának, formájának és ezek fejlődésének nincs kidolgozott tipológiája és kronológiája. Az almásfüzitői töredékről ennek ellenére nagy biztonsággal állítható, hogy az egy tömböt alkotó, enyhén hullámzó, hosszú szőrszálaival a császárkorban kialakult és elterjedt lófaroktípust képviseli. Ennek az ábrázolási módnak a gyökerei már felismerhetők néhány késő hellénisztikus lószobron, közülük leglátványosabban az athéni Nemzeti Múzeum Méloszban előkerült szobrán13 (4. kép) és a Palazzo dei Conservatori Róma Transtevere városrészéből származó lován.14 (3. tábla 5) Ha nem is minden részletében, de főbb vonásaiban ez a lófa“ Lásd ezt például C. Romaniusnak, az ala I Noricorum equesének Mainz-Zahlbachban talált síremlékén.

12 Egy laterani villából a Vatikáni Múzeumba került,

vadászt ábrázoló, Kr. u. 2. század első harmadára keltezhető márványszobor erősen hullámzó farka modern

kiegészítés: BERGEMANN 1990,111-112, Kat. Nr. P54,

Taf 83c, 84a-c. Az artemisioni vágtázó versenyló farka

roktípus jelen van három kora Augustus kori alkotáson: egy decurio bronzból készült pompeji15 (3. tábla 3) és Marcus Nonius Balbus márványból faragott két herculaneumi lovas szobrán.16 (3. tábla 1-2) (Az utóbbi két esetben ezek a jellegzetességek a ló sörényén is visszaköszönnek.) A közvetlenül a faroktőből induló, sűrűn és párhuzamosan rendezett szőrszálak a farok alsó felében még mozgalmas hullámokba futnak. Keskeny, szinte csak jelzésszerű a faroktő díszítetlen gyűrűje is. A később született szobrokon a hullámok egyre inkább kisimulnak vagy egyszerűsödnek. Marcus Aurelius Róma városi lovas szobra alapján a Kr. u. 2. század második felére kialakult a sima, díszítetlen faroktő, amelynek gyűrű alakú felülete ekkor már meglehetősen széles. (3. tábla 6) Ez a meg-4. kép: Mélosz. Késő hellénisztikus márvány lovas szobor az Athéni Nemzeti Múzeumban (BERGEMANN 1990, Taf. 12a után)

Fig. 4: Mélos. Late-hellenistic equestrian statue in the collection of the National Museum, Athen (after BERGEMANN 1990, Taf. 12a)

oldás ismerhető fel az almásfüzitői lófarok tövében is, amely így legkorábban a 2. század második felében készülhetett. A szőrzet mintázását és kialakítását tekintve az almásfüzitői lófarok legközelebbi párhuzamait is az északi határprovinciák Kr. u. 2. század végére—3. század első felére keltezett lovas szobrain, pontosabban azok fennmaradt faroktöredékeiben ismerhetjük fel. A viaszmodellbe sűrűn bekarcolt, jobbára párhuzamos vonalakkal jelzett, finom rajzolatú szőrszálak és a széles, díszítetlen faroktő együttesen

ugyancsak kiegészítés: HEMINGWAY2004, 61-64.

13 BERGEMANN 1990, 54-57, Kat. Nr. P4, Taf. 2a, 5a, 12-13. Keltezése: Kr. e. 2. század vége-i. század eleje.

14 BERGEMANN 1990,103-105, Kat. Nr. P50.

15 BERGEMANN 1990, 91-94, Taf. 68-71.

16 BERGEMANN 1990, 86-90, Kat. Nr. 32-33, Taf. 59- 62.

84