Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből

Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből továbbá a Fertő-tó környékéről,291 amelyeknél a ken­­gyel-lábrész határán két barázda húzódik. Egy Patek által bemutatott fibula292 a fejlap mérete alapján ugyancsak a 130. számú fibula megfelelője, díszíté­se azonban nem vehető ki, az általa felsorolt leletek között két további brigetiói fibula is szerepel. Ezen kívül Carnuntumban, Neviodunumban és Sisciában fordult elő, ez utóbbi lelőhelyen három példányban. A leletek többsége (egy brigetiói és carnuntumi fibula kivételével) méretben is megegyezik a 130. számú leletünkkel. A 131. számú fibula fejlapja téglalap alakú, a kis­mértékben elkeskenyedő fibulatestet a kengyel-láb­­rész határán három barázda tagolja. Párhuzamai Északnyugat-Pannoniából (Vindobona,293 Fertő-tó környéke294 ) ismertek. Egy a veszprémi Laczkó De­zső Múzeumban őrzött, ismeretlen lelőhelyű fibula29 ’ a kengyel hajlati részén volt facettált, de négyszögle­tes fejlapja és a szalagszerű fibulatest alapján ehhez a változathoz tartozik. Ugyancsak ide soroltuk azokat a budaörsi296 és Veszprém megyei297 fibulákat is, ame­lyeknél a kengyelhajlat felső oldalán X alakú bekar­­colással díszített négyzetes mező emelkedik ki. E változatba sorolható leletek két darab ki­vételével Pannóniából, azon belül is a limes Vindobona-Carnuntum közötti szakaszáról, illetve Dél-Pannoniából származnak.298 Ez alapján feltéte­lezhető, hogy a szalagszerű kengyel a fejlappal ellátott térdfibulák esetében pannoniai sajátosság, amelyet a felső húrozás kizárólagossága, illetve az ugyancsak pannoniai eredetű delfin alakú térdfibulákra emlé­keztető, ívelten visszahajló lábrész is alátámaszt. A tartománytól nyugatra nem fordul elő, és egyelőre nem ismert Felső-Moesia és Dacia leletanyagából sem, feltűnik viszont Alsó-Moesiában. B/13 változat (Kát. Nr. 132-133) A 132. számú fibula téglalap alakú, három ol­dalán lesarkított fejlappal készült, amelyen más díszítést nem alkalmaztak. Rugója alsó húrozású. A fibulatest vaskos, de az előző változatéhoz hasonlóan S alakban ívelt, és közvetlenül kapcsolódik a fejláp­hoz, a kengyel és lábrész határát mindössze egy alig kiemelkedő keskeny borda meg egy barázda jelzi. A 29‘ Neusiedl am See: ADLER FÖ 28 (1989) 208, Abb. 591; Pöttsching: K LA DNIK-KLA DNIK FÖ 30 Ö99Ú 275, Abb. 571. 292 patek 1942, 238, XXII. 1.18. 293 SCHMID 2010,111, Taf. 22,196. 294 Schützen am Gebirge: NOWAK FÖ 28 (1989) 209, Abb. 608; Gattendorf: NOWAK-SCHM1DT-SCHMIDT FÖ 27 (1988) 293, Abb. 360. 295 CSIRKE-PALÁGYI2005, 84, Kat. Nr. 53.45. 296 MERCZI2011, 7. kép 11. 297 KOVRIG 1937, 66, XI. t. 121 (lelőhelye Veszprém vm.); CSIRKE-PALÁGYI 2005, 84, Kat. Nr. 53.47. (ismeret­len lelőhelyü fibula a veszprémi múzeum gyűjtemé­nyében). 298 MERCZI 2011,13/5. változat: a budaörsifibulákfeldol­kengyel teljes hosszában azonos szélességű, a felső oldala a hajlat két oldalán félkör alakban lesarkí­tott; a lábrész kismértékben elkeskenyedik. Az előző változathoz köti a láb végének alakítása is, amely a fej irányába ívelten visszahajlik, felső oldalát pedig keskeny barázdák kis négyzetes mezőkre osztják. A tútartó hosszirányú, magas és keskeny, a tűfészek csak a hátoldalon ugrik ki, a belső oldalon viszont nem erősítették meg. A fibulával néhány Nyugat-Pannoniában (Carnuntumban299 és a Fertő-tó környékén300 ) elő­került fibula állítható párhuzamba, amelyek mind az alsó húrozású rugót, mind a fibulatest felépítését tekintve nagy hasonlóságot mutatnak az északkelet­­pannoniai lelettel. Esetükben a fejlap inkább négyze­tes, a kengyel hajlati része nem félkörívesen facettált, a tűfészek pedig a belső oldalon is megerősített volt. Közülük egy neckenmarkti fibula301 bizonyítja, hogy a rugót ennél a változatnál is rejthette egy vékony lemezből hajlított, különálló hengeres tok, amelyre már több változatnál is volt példa. Noha a 133. számú fibula az eddig bemutatott leletekkel ellentétben felső húrozású, de vaskos és a hajlatnál félkörívesen lesarkított kengyele alapján ugyancsak ebbe a változatban soroltuk. Ennél a fibu­­lánál a fejlap négyzetes, három lesarkított peremén cikcakkvonallal díszített, további két cikcakkvonal pedig az elülső sarkokból a kengyelhez fut. A fibula lábrésze nem vizsgálható. Egy a révkomáromi múze­um gyűjteményéből származó felső húrozású fibu­la302 ugyancsak arra utal, hogy e változatba sorolható fibulák felső húrozással is készülhettek. Az eddig közölt darabok Pannonia területére (azon belül is elsősorban a határvidékre) korlátozó­dó formának mutatják a változatot, amelyet néhány korábban ismertetett, ugyancsak pannoniai eredetű változathoz hasonlóan többnyire alsó húrozású rugó­val láttak el. B/14. változat (Kát. Nr. 134) A 134. számú kéttagú, alsó húrozású fibula ugyancsak S alakban ívelt, tagolatlan, téglalap átmet­szett), szalagszerű testtel készült, a fejlap alakítása és a lábrész záródása azonban minden eddig bemutatott gozása során ehhez a változathoz soroltuk LAMIOVÁ­­SCHMIEDLOVÁ 1961,132, Taf. XII, 17. ábrán bemuta­tott fibuláját is, ez azonban a hajlatnál félkörívesen lesarkított, vaskosabb kengyele alapján már a B/13 változat képviselője. 299 ADLER-SCHMELZEN BARTH FÖ 30 (1991) 302, Abb. 957-300 Neckenmarkt: SEYFRIED FÖ 26 (1987) 231, Abb. 392; Steinbrunn: ADLER FÖ 29 (1990) 231, Abb. 819 (a le­írás szerintfelső, a rajz alapján viszont ugyancsak alsó húrozással készült); Strebersdorf: NOWAK-ROTH FÖ 32 (1993) 726-727, Abb. 548. 301 SEYFRIED FÖ 26 (1987) 231, Abb. 392. 302 LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961,132, Tab. XII, 17. Lásd még a 298. számú jegyzetet. 43 i i

Next

/
Thumbnails
Contents