Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Merczi Mónaika: Térdfibulák Komárom-Esztergom megyéből
Merczi Mónika találunk tokkal és fejlappal rendelkező térdfibulákat. Ettől keletre a tokkal készített térdfibulák aránya fokozatosan csökken: Lauriacumban a 88 térdfibula közül 29 (33,0%), Carnuntumban19 97-ből 9 (9,3%), Északkelet-Pannoniában 162-ből 5 (3,1%) tartozott ebbe a csoportba. Nem volt kedvelt Felső-Moesiában sem,20 a Singidunumból közölt 103 darabból mindössze 1 (1,0%) készült rugótokkal. Ezzel szemben Daciában ismét elterjedt szerkezeti elemnek számít a tok,21 amelyet a közzétett térdfibulák 42,2%-ánál (185/438) alkalmaztak. Alsó-Moesia területén arányuk alacsonyabb, mint Daciában, de magasabb, mint Felső-Moesiában (6,5-11,5%).22 Az előfordulási gyakoriságukban mutatkozó eltérések mellett felépítésbeli különbségek is kimutathatók. A germaniai-raetiai limes mentén23 keskeny, magas fibulatest jellemző, amelynek keresztmetszete háromszögletes (a háromszög a csúcsára állított) vagy négyszögletes (rövidebb oldalára állított téglalap [hochrechteckig] vagy trapéz alakú), de előfordul szalagszerű kengyel-lábrésszel is. Felülnézetben a teljes hosszában azonos szélességű kengyel oldalai párhuzamosak, a fibulatest csak a lábrésznél szélesedik ki, és négyszögletes, egyenesen elvágott, gyakran koncentrikus körökkel díszített talpban végződik. A tűtartó a fibula hossztengelyére merőlegesen helyezkedik el (keresztben áll). A kengyel és a többnyire hengeres tok találkozásánál előfordulhat egyszerű rovátkákból álló díszítés, ritkán a kengyelt is ellátták díszítéssel. Noricumban és Pannóniában24 25 a tok hengeres 19 JOBST 1975, 67-68. 20 BOJOVIC1983,53. 21 BOJOVIC 1983, 53; COCI§ 2004, 95; PATEK 1942, 58-59: Dáciái megjelenésüket Pannóniából kiinduló kultúrhatás eredményének tekinti, a rugótokkal készült fibulák alacsony pannoniai részaránya azonban nem támasztja alá ezt a feltételezést. 22 A Haralambieva által 1993-ban közzétett 46 térdfibula közül 3 (HARALAMBIEVA 1993, 97, Kát. Nr. 30-32.) készült rugótokkal (3/46=6,5%); a Gencseva által bemutatott térdfibulák között (GENCSEVA 2004, Tabl. XIV, 12-13, Tabi. XV, 1.) arányuk valamivel magasabb (3/26=11,5%). A szerzők által közzétett fibulák döntő többsége Alsó-Moesia területéről, kisebb része pedig Thraciából, illetve olyan lelőhelyekről származik, amelyek előbb Thraciához, majd a 2. század végétől Alsó-Moesiához tartoztak. így a leletanyag tulajdonképp Alsó-Moesia térdfibuláira nyújt felvilágosítást. A két tartomány közötti határmódosításokról lásd: RUMEN-BÜLOW 2008,15-18. 23 BÖHME 1972, 20-22. 24 BÖHME 1972, 21; JOBST 1975, 60. 25 COCI§ 2004, 94. 26 BÖHME 1972, 21/b változat; BOELICKE 2002, 9.2 változat. 27 BÖHME 1972, 21, 85, Taf. 9, 453-458. Közülük a 453, 458. számú leleteknél kengyelhajlat hátoldalán egy kisebb félkör alakú bemélyedés található. Ezek és facettált egyaránt lehet, a kengyel és a rugótok kapcsolódásánál pedig egy gallérszerű kiemelkedés jelenik meg. A fibulatest keresztmetszete félköríves (D alakú), ritkábban hosszában facettált, esetenként háromszögletes is lehet. A rugótokot díszíthették cikcakkvonallal, a fibulatest díszítésére azonban nincs példa. A felső germán-raetiai formákkal öszszevetve a fibulatest alakja a felülnézetben is eltér: a kengyelhajlatnál széles, középtájt ívelten elkeskenyedik, végül a lábrésznél ismét szélesebbé válik, és félköríves talpban végződik, amely lehetett egyenesen elvágott, vagy egyszerű gomb kapcsolódott hozzá. Hosszirányú és keresztben álló tűtartóval egyaránt készülhetett. Daciában23 a gallér kifejezettebb, amely így inkább kisméretű fejlapnak tekinthető, a D átmetszetű és a facettált fibulatest egyformán kedvelt volt. Az öt északkelet-pannoniai lelet három változatba sorolható. A/i. változat26 (Kát. Nr. 1) Az 1. számú fibula 2x5 csavarulatos rugóját díszítésén, hengeres tok veszi körül. A rövidebb oldalára állított téglalap keresztmetszetű fibulatest szélessége a kengyel teljes hosszában azonos, és csak a lábrésznél szélesedik ki, amely négyzetes, egyenesen elvágott, díszítetlen talpban végződik. Sérült tűtartója keresztben áll. Az itt leírt kengyelforma, a tokba rejtett rugó, a keresztben álló tűtartó germaniai-raetiai sajátosság, így pontos megfelelőit ismerjük Saalburgból és Zugmantelből.27 A változat képviselői fő elterjedési Kropf-Nowaknál önálló változatként jelennek meg (KROPF-NOWAK 1998-1999, 39, 7.20. változat), amelyet Jobst 1975, 12/C változatával azonosítanak, de ott ez a forma nem található meg. Raetiában Theilenhofenből (FUNDCHRONIK 1970-1980, 319, Abb. 164, 23), Noricumban Flavia Solvából (KROPFNOWAK 1998-1999, 104, Taf. 35, 164), Pannóniában Carnuntumból (ADLER-KLADNIK FŐ 30 [1991] 303, Abb. 961; KLADNIK-KLADNIK FÖ 32, [1993] 750, Abb. 680), Schützen am Gebirge területéről (NOWAK FÖ 27 [1988] 300, Abb. 433) és Celamantia palánktáborából (KUZMOVÁ-RAJTÁR 1990, 52, Abb. 4, 4) ismert. Megemlítendő továbbá egy ismeretlen lelőhelyű fibula is a turócszentmártoni (Martin, SK) Szlovák Nemzeti Múzeumban őrzött Lővinger-gyűjteményből (LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1961,133, Tab. XIII, 12). Ezek a leletek nem tekinthetők a bajóti fibula közvetlen párhuzamának. BÖHME 1972, 84-85, Taf. 8, 418-441, Taf. 9, 446-451. ábrákon bemutatott, 21/a változatba sorolt leletek csak annyiban térnek el a bajóti fibulától, hogy keresztmetszetük háromszögletes. (Közülük csak a 438. számúnál figyelhető meg a félkör alakú bemélyedés a kengyelhajlat hátoldalán.) További leletek a térségből: BÖHME 1974, 6, 10, Abb. 1, 3-6 (Feldberg, a leletek közül az 5-6. számú tekinthető a bajóti lelet párhuzamának; a 3-4. számúnál a kengyelhajlat hátoldalán félköríves bemélyedés található); GECHTER 1980,593, Abb. 2,3-4 (Niederbieber). Alsó-Germania területéről: BOELICKE 2002, 89, Taf. 36, 785-786 (Xanten). 26
