Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Schmidtmayer Richárd: Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

Tata, egy jelentős mezőváros és polgárai a késő középkorban

Beszámolók szerint a „posványságon” a füvet kaszáló ember is gyakran kötésig süllyedt.68 Emiatt a Duna mellett haladó út mellett az első lehetőség Tatánál nyílt az utazó számára, hogy nagyobb nehézségek nélkül átkelhessen az ingoványon. Ezt felismerve Tata birtokosai hamar vámszedő helyet alakíthattak ki a biztonságosabb közlekedés számára és nem utolsó sorban bevételeik növelésére. A vámról azonban még a 14. századból is csak közvetett adatunk van. 1419-ben Győr és Komárom megyék Tatán tartott közgyűlésén a nádor megállapította, hogy a Tata városában szedett vám felét Nagy Lajos király a vértesszentkereszti apátnak adta.69 70 Az ekkor említett vám feltehetően útvám volt: ezt támasztja alá, hogy Zsigmond király 1401-ben és 1402-ben is Tata vámszedőinek írt. Leveleiben arra utasította őket, hogy a pozsonyi polgároktól és embereiktől áruik után ne merjenek vámot szedni, hanem fizetés nélkül engedjék át őket.0

Látva a földrajzi lehetőséget, nyilvánvaló, hogy Tata központi helyen található Komárom megye déli részén, így számos útnak kellett itt összefutnia.71 Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tatárjárást követően IV. Béla intézkedései nyomán a Dunántúl úthálózata jelentős mértékben átalakult térségünkben. Ekkor vált fő útvonallá a már előbb említett Győr-Bánhida-Buda út, s csökkent a Duna mellett Esztergom irányába haladó útvonal jelentősége.72 A 14. századból nem rendelkezünk adatokkal a Tata környéki útvonalakkal kapcsolatban. Annál gazdagabb kép rajzolódik ki számunkra a 15. század forrásaiból. 1426-ban a firenzei követ Budáról „Pazvilla” és „Razi” érintésével érkezett meg Tatára, ahonnan Székesfehérvárra küldték tovább.'8 Ezt követően

68 DEÁK 1995,289.

69 „Tributum in dictam civitatem Tatha existens.” (DF 207611.)

701401: ZsO II/i, 102; 1402: ZsO II/i, 226.

71 Ennek ellenére Glaser Lajos munkájában az egyetlen Tatára vezető út is csupán a Győr-Bánhida-Buda (fő)útvonalnak egy a Pozsony városa felé irányuló leágazásaként került bemutatásra. (GLASER 1929,152.)

72 GLASER 1929,148-149.

73 E. KOVÁCS 2010,1500. A szerző Pazvillat Pilisjászfaluval azonosítja, Razi egyelőre azonosíthatatlan.

74 SZAMOTA 1891, 96-97.

75 WENZEL 1879, 40-42.

76 „Undeque in Posonium venientibus via de eadem

Posonioper Wezekene ac Chelle Challokews et Wagkews

ad istam civitatem nostram Komoron et ab hinc

transvadando per Danubium in Tata et de eadem per Kyrne in Albam Regalem aut alias ab hinc quo voluerint descendendo et e converso ascedendo omnibus in Posonium ire valentibus semper et ab antiquo fuit et

est iusta ac recta libera et pacifica personis et rebus

ipsorum universis et semper salvis.” (DF 250468.) Ugyanerről Székesfehérvár is kiállít oklevelet (1445.

nem sokkal egy újabb külföldi utazó kereste fel hazánkat. Az 1433-ban nálunk időzött Bertrandon de la Brocquiére útiránya Pestre érkezését követően Buda-Tata-Győr érintésével Bruck volt.74 75 Két évvel később Bécsből négy nap alatt érkezett Tatára Ambrogio Traversari pápai követ, aki szintén Fehérvárra utazott tovább. Leírása alapján Tata és Székesfehérvár egynapi járóföld távolságra volt, közötte csak a Vértes erdejét említette.73 A külföldi utazók mellett hazai kereskedők is járták térségünket. 1445-ben Komárom város tett nyilatkozatot arról, hogy „a Pozsonyból Fehérvárra vezető út, [...] mely Komáromnál vezet át a Dunán Tatára [...] és Környe érintésével érte el” a koronázó várost, „régtől fogva törvényes és szabadon és békésen járható mindenki számára.”76 * Egy elszámolási vita kapcsán a Tatáról Komárom felé távozó pozsonyi kereskedőt Beliden, a mai Billegpusztán tartóztatták fel 1447-ben. Tatára azonban a Dunáról is szállítottak árut, például Bécsből.78 Ez esetben vagy Szőnynél vagy Neszmélynél kellett kirakodni a hajókból az árut. Újtatáról kiindulva lehetett felkeresni Almáson és Neszmélyen át Esztergomot és azon keresztül Visegrádot is.79 Ezeket az útvonalakat Zsigmond király itineráriuma is alátámasztja, sőt egy-két helyen pontosítja is azokat.80

A fentiek fényében Tatáról öt fő-, vagyis kereskedelmi út indult, nem számítva a kisebb jelentőségű utakat, amelyek a közvetlen környék elérésére használtak.81 (2. kép)

Almás felé a Duna-parti nagy úton át Esztergomba, a szomszédos Bánhidán keresztül Buda irányába lehetett eljutni, míg Tagyospusztát érintve Környén át Székesfehérvárra vezetett út. Ez utóbbinak a neve Mázsás út volt, amelyen az ún. mázsaszekerek közszeptember 17.). (DF250469.)

77 DF 242151. Belide: Billeg, amelyet már az Árpád-korban, 1284-ben a Tata-(Szőny)-Komárom út választ ketté. (GYÖRFFY1987, 408.)

78 DF 240173.

79 A trencséni polgárok árui után Almáson vámot szedtek a tatai vásárt követően. (DF 280036.) Az útvonal gyakoribb használatára utal az esztergomi káptalan panasza, hogy a tóttatai kereskedők nem fizetnek náluk vámot. (DF 236376.)

801409: Tata-Bánhida-Buda; 1421: Pozsony-Tata-Székesfehérvár-Tata-Visegrád; 1422: Tata-Igmánd- Győr-Óvár-Schwandorf-Bécs; 1425: Pozsony-Somorja-Tata-Székesfehérvár, majd Tata-Buda, illetve Buda-Tata-Pozsony; 1426: Esztergom-Tata- Székesfehérvár-Tata-Győr; 1429: Buda-Tata-Pozsony; 1430: Pozsony-Nagyszombat-Sempte-Tata- Győr-(Moson megyei) Köpcsény-Bruck-Bécs; 1435: Pozsony-(csallóközi) Megyer-Tata-Székesfehérvár. (ENGEL-C. TÓTH 2005, 89,108,111-112,118,120,124, 125,129-130.)

81 Például a Héregről Tolnán át Tatára vezető útra: DL 14386.

197