Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
Cseh Gabriella: Avar temetőrészlet Tatabánya-Síkvölgypusztán
Avar temetőrészlet Tatabánya-Síkvölgypusztán Ékszer a temetőrészlet 15. számú sírjából került elő. A temető leggazdagabb női halottjának szőlőfürtdíszes, bronzhuzalból hajlított fülbevalója, 2 darab kürtös végű bronz karperecé, vékony bronzhuzalból kétszeresen körbetekert spirálgyűrűje, apró, kerek alakú, közepén kidudorodó bronzverete/ díszítőeleme, valamint egy apró bronzhuzalból hajlított, enyhén deformálódott karikája volt. Az ovális karikájú, ötszög átmetszetű szőlőfürtcsüngős, bronzból öntött fülbevaló két szemközti szélét apró granulációt imitáló huzalgyűrű díszítette. (7. tábla 4) A sérült fülbevalónak ma már hiányzik a szőlőfürtcsüngős tagja, eredeti formájáról csupán az ásatási dokumentációból értesülünk. A fülbevalóknak itt bemutatott típusa a késő avar időszakban tekinthető általánosan elterjedtnek. 1 A kerek alakú, közepén kidomborodó, apró bronz díszítőelem (7. tábla 5) legközelebbi párhuzama a Pilismarót-Basaharcon feltárt, késő avar korra keltezhető 69. számú női temetkezésből került napvilágra. " A bizánci kultúrkörből eredő, kürtös végű karperecek mind a kora, mind a közép, mind a késő avar emlékanyagban előfordultak, virágkoruk azonban a 7. század első felében volt.24 25 26 Anyagukat és formájukat tekintve elkülöníthetjük a kora és késő avar korszakban használt típusokat. A kora avar emlékanyaghoz tartozó típus jellemzője a lemezes kialakítás, a nagyméretű, erősen kiszélesedő kürtös vég, valamint a középrészen megfigyelhető erőteljes, huzal- vagy pántszerű összeszűkülés.27 28 A karperecek kürtös végének külső felét, kétharmad részét, apró, leggyakrabban rombusz alakú poncolással díszítették. Anyagukat tekintve ezüst, ritkábban bronzból készült karperecekről beszélhetünk. s Garant É. a karperectípus elemzése során anyaguk és kialakításuk alapján két csoportot különböztetett meg, a pécsi és a szentendrei típust. A pécsi típus jellemzője a kiváló anyagminőség és az aprólékos kidolgozás. Ezen da24 KISS-SOMOGYI1984, 73, 84,115,144. 25 A 69. sírból ezen kívül kibontásra került még egy díszítetlen, kürtös végű karperec, ovális karikájú, bronzból öntött fülbevaló és dinnyemag alakú üveggyöngy is (FETTICH 1965, 29.), tehát ez a temetkezés nem pusztán a tatabányai 15. sír díszítőelemének párhuzama, hanem a temetkezésből napvilágot látott többi ékszertípus analógiája is. 26 A kürtös végű karperecekről először Márkiné Poll K. publikált rövidebb, összefoglaló tanulmányt (M. POLL í934), majd a kora avar, bizánci eredetű példányokról GaramÉ. írt részletesen (GARAM2001, 67-74.), illetve a pókaszepetki temető kapcsán Cs. SósÁ. és SalamonÁ. foglalkozott bővebben a lelettípussal (CS. SÓS-SALAMON 1995, 38-41.). 27 Itt kell megemlítenünk, hogy már a kora avar kori kürtös végű karperecek között is előfordultak öntött példányok, igaz jóval ritkábban és rosszabb minőségben, mint a lemezes típusba tartozó darabok. (GARAM 2001, 74-) 28 Garam É. gyűjtésében 5 lelőhelyről (Bakonycsernye, rabok készítését provinciális, Pannonia Secundában élő mesterekhez kötötte, akik kapcsolatban voltak az avar népességgel.29 A szentendrei típusba tartozó karperecek anyagminősége és kidolgozása elmarad a pécsi típusú darabok mögött. Ebbe a csoportba tartoznak a bronzból készült és az öntött példányok is. A csoport jellemzője, hogy sokkal tágabb környezetben elterjedtek, nem pusztán lokálisan kerülnek elő.21 Ezen karpereceket a temetkezésekben előforduló bizánci solidus leletek alapján a 602-től a 670-es évekig terjedő időszakra keltezhetjük, de semmi esetre sem későbbre, mint 700.32 Ezt a kormeghatározást erősíti az a tény is, hogy az úgynevezett közép avar időszakra keltezhető temetkezések leletanyaga között már nem találjuk ezt a lelettípust. A karperecek elterjedését megfigyelve Cs. Sós Á. és Salamon Á. Garamihoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy az avar megtelepedést követően, a békésebb egymás mellett élés hatására a Sirmium környéki ékszerkészítők körében egy új, Pannóniára és a Kárpát-medencére jellemző ékszertípus alakult ki, a kürtös végű karpereceké.” A közép és késő avar korban használt kürtös végű karperecek két fajtáját különíthetjük el.34 Az első típus a lemezből készített, üreges részén valamilyen masszával merevített karperec, a második az öntött, tömör karperec. A késő avar korban használt kürtös végű karperecek anyaga a bronz. Ezen karperecek formáját tekintve elmondhatjuk, hogy a kora avar kori karperecekhez viszonyítva jelentősen lecsökkent a kürtös vég mérete, sok esetben csak minimális eltérés figyelhető meg a kürtös vég és a karperec középrészének vastagsága között, valamint a lemezes példányoknál az elvékonyodó középrész is üreges kialakítású, szemben a kora avar kori tömör középrészekkel. Látványos eltérésként említhetjük továbbá, hogy a késő avar kori karpereceknek legtöbbször csak a vastagodó végei külső felét vagy még kisebb Deszk, Andocs-Újhalastó, Magyarlapád [Lopadea Noua, RO] és egy magyarországi ismeretlen lelőhely) 7 darab bronzból készült példányt sorolt fel, amiből 4 darab az öntött típusba sorolható. (GARAM 2001, 69-70.) Cs. Sós Á. és Salamon Á. a Kárpát-medencén kívül csupán 2 lelőhelyet említett, ahonnan a pannoniai karperecekhez nagyban hasonló kürtös végű karperecek kerültek elő. Ezek közül az egyik, a lengyelországi Biskupinból napvilágra került szórvány karperec készült bronzból. (CS. SÓS-SALAMON 1995, 41.) 29 GARAM2001, 71-72. 30 GARAM 2001, 72. 31A szentendrei típus közé sor-olt öntött kürtös végű karperecek párhuzamaiként például krími és Dnyeper környéki lelőhelyeket említ. (GARAM 2001, 72, 74.) 32 A sírokból II. Jusztinosz, Phokas, valamint a legkésőbbi verésű, IV. Konstantin érméje került napvilágra. (GARAM 2001, 72) 33 CS. SÓS-SALAMON 1995, 41. 34 A késő avar kori kürtös végű karperecekről ez idáig nem készült összefoglaló tanulmány. 179
