Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
László János: Római kori villagazdaság vaseszközei Tatabánya-Felső-Rét-földről
Római kori villagazdaság vaseszközei Tatabánya-Felső-Rét-földről meghatározhatatlan, csak analógiák alapján lehet következtetni arra, hogy 50-60 cm lehetett. Pannónia területéről több hasonló darabot ismerünk, a kutatás már összefoglalta ezeket, s használatuk idejét egyértelműen a római korra helyezte.9 Többféle funkcióban volt használatos az ellentett élű baltakapa (dolabra). (2. tábla 5) Ezt az eszközfajtát nem csupán fegyverként használhatták, hanem kőfaragóeszközként, fafeldolgozó vagy bányászszerszámként is. Mezőgazdasági eszközként irtásra és szó'lőművelésre volt alkalmas. A típus datálása kissé nehéz, mert a római kortól lényegében a középkorig megtalálható. Eszközünket további feldolgozáshoz hasonlóan10 ebbe a kategóriába soroltuk be; fafeldolgozó eszköznek különben sem tekinthetnénk darabunkat, mivel kaparészének éle egyenes, ez pedig a famegmunkáló szerszámoknál ívelt. Újabban Ócsény—Soványtelekről került elő a késő római időszakra keltezhető hasonló példány.11 Kézműipari szerszámok Fafeldolgozó eszközök Vaseszközleletek tárgyai között előfordulnak famegmunkáló, -feldolgozó eszközök is.12 Felső-Rétföldön 2 fúró, 3 balta és egy ácsszekerce került elő. Fúróink (4. tábla 2-3) kanalas fejűek, kanaluk hoszszúsága azonban eltér az aquincumi darabokétól, egy kivétellel ott hosszúságuk „száruk tetemes része”,'3 Rábapordányból14 viszont megjelenésre és méretre hasonló példányok kerültek elő. Szintén a lapos, deltoid végűek közé sorolhatóak a balácai,15 a dunaújvárosi16 és a fövenypusztai17 eszközök is. Többféle hosszúságú — 10-130 cm közötti — kanálfúrót ismerünk.18 Az említett párhuzamok mellett tárgyaink datálását nagyban segíti, hogy a Római Birodalomban általánosan elterjedt munkaeszköz volt az ilyen típusú fúró, nem csak Pannóniában fordult elő, hanem 9 MÜLLER 1982, 496. Korábban a funkció meghatározásának bizonytalanságát mutatta, hogy a tárgytípust kocsialkatrésznek vélték. (B. THOMAS 1955, 131, XXXV.2-3, 5-) w LÁSZLÓ 2007. " PÉTERFI1999,173,195,10. kép 2. 12 Aquincum: NAGY 1937; Rábapordány: LÁSZLÓ 2007. 13 NAGY 1937,162-164,165, 4■ kép 31-35-14 LÁSZLÓ 2007. 15 Nemesvámos-Baláca (34/14. 111.): MRT2, 309,19.1.15. •6 SALAMON 1957, 372, 378, Taf. LXXI17. 17 Tác-Fövenypuszta: B. THOMAS 1955,130, Tafel XXXII. 7-8. 18 GAITZSCH1978. 19 B. THOMAS 1955,130; SALAMON 1957, 372. 20 FITZ-BÁN Kl 1974, 209, 214. 20. ábra 3. A 3. tábla 2. tárgyával teljesen megegyező darabot találtak ugyanitt 1990-ben, illetve egy kissé lefelé ívelt pengéjű darabot (BÁNKI-FEDÁK1998, 265, 266, Abb. 14, 267, Abb. 15). 21 Az őcsény-pogánytelki baltatöredék megvastagitott hasonló darabok találhatóak a raetiai és germaniai anyagban is.19 Pontosabb korszakolás azonban ennél az eszköznél sem lehetséges, mivel a kanálfúró az időszak során folyamatosan fellelhető volt. A 3 balta (3. tábla 1-3) egy típusba sorolható. Mindegyik megvastagított, négyszögletes fokú, ovális köpűs, egyenes hátú, pengéjük lefelé kiszélesedő, nyél síkjában szimmetrikus, aljuk él és fej irányában enyhén ívelődik. Tárgyaink párhuzamai Gorsiumból,20 Őcsényből,21 Gyulafirátótról,22 Tác- FövenypusztáróT3 ismertek, mindegyik esetben egyértelmű a római kori keltezés,24 így ezek alapján a felső-rét-földi darabok is erre az időszakra datálhatok. Kézműves szerszámnak tarthatjuk a szakállas szekercét. (4. tábla 1) Pontos kormeghatározása a köpű alapján lehetne biztos. Mivel pengerészének felső pereme nagyjából egyenes, és a köpűfal indítása arra utal, hogy esetleg csúcsosodó lehetett, ezen tárgy esetén is felvethető a római kori keltezés a hasonló darabok alapján. Az aquincumi példány23 kormeghatározása egyértelmű, Balácáról is említenek hasonlót,26 a tác-fövenypusztai27 is ilyen megjelenésű. A szalacskai darab28 hasonló ugyan, de előkerülésének körülményei miatt bizonytalan keltezésű. Kovácseszközök Ebbe az eszközcsoportba több tárgytípust soroltunk. Elsőként 2 (öreg) verőt (azaz pörölyt), (6. tábla 1-2) amely tömegénél fogva alkalmas volt a felhevített vasérc durva formálására.29 Köpűfaluk vastagsága is arra utal, hogy az eszközök nagy fizikai erőhatásnak voltak kitéve. Fejük deformáltsága pedig huzamosabb használatot mutat. A finomabb formázást már az úgynevezett kézi verőkkel végezték, ebből 2 példány szerepel a leletben. (6. tábla 3; 7. tábla 1) Előbbi típusból eddig közölt magyarországi leletet nem tudunk, utóbbi párhuzamát Örvényesről ismerjük,30 az is hasonló köpűkiképzésű, amely nyélfoka miatt került ebbe a csoportba. (PÉTERFI 1999, 174,195,10. kép 5.) 22 Gyulafirátót-Pogány telek (20/6. lh.): MRT 2, 96-97, 309,19. tábla 2. 28 B. THOMAS 1955,131, XXXIV. 4-5. 24 További, részletekbe menő vizsgálatot igényel majd, hogy a kapáiknál megfigyelt megvastagított, négyszögletű köpűfok a fejszéknél is alkalmazható-e a római korra való dotálásra. (MÜLLER 1982, 458.) 25 NAGY 1937,160. 26 MRT2,151,309,19. t. 4. 27 B. THOMAS 1955,131, XXXIV. 1. 28 JÁRDÁNYI 1953,122, XXX. T. a.i. 29 Mivel a római kori technika nem tette lehetővé a vas megolvasztását, ezért a tárgyak kialakítása öntés helyett trébeléssel, alakra történő kalapálással történt. 30 Örvényesen egy római kori villa kis mellékhelyiségének terazzopadlóján találták a kovácsszerszámokat, amelyek jelenleg még közöletlenek. (SZENTLÉLEKY1959.) A lelet a Laczkó Dezső Múzeum balácapusztai kiállításán látható. 155 i
