Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)
László János: Római kori villagazdaság vaseszközei Tatabánya-Felső-Rét-földről
László János irányra merőleges síkban lekerekített háromszögletű alakban megerősített, köpűfala nyéllyukához viszonyítva vastag. A birodalom más területéről is ismert pontos párhuzama, Pergamon császárkori rétegeiből is előkerült hasonló darab,31 bár ott az előkeriilési hely környékén hiányoztak a vasfeldolgozásra utaló jelek, így inkább kőmegmunkáló szerszámok közé sorolták be. A kovácsmesterség fontos kellékei a lyukasztók és tágítok, amelyekből 3 darabot tartalmaz leletegyiittesünk. A lyukasztókat a köpűnyílás kialakításakor hasznosították, (5. tábla 1, 3) míg a tágítókat a nyílás megfelelő méretre alakításához vették igénybe. (5. tábla 2) A vasmegmunkálás szintén fontos eszközei a tüzifogók, amellyel a kovács a hevíteni kívánt tárgyat tartotta a tűz fölé. Felső-Rét-földről kettő került elő, mindkettő tipológiailag a laposfogókhoz sorolható, fogófejük azonban különböző. Az egyik fogó feje szokványos alakú, (8. tábla 1) míg a másik egymásba illeszkedő pofái miatt stabilabb megtartást tett lehetővé (8. tábla 2): az eszköz fém olvasztásakor az öntőtégely megfogására is alkalmas lehetett. Előbbi típushoz hasonló méretű és alakú fogót találtak az örvényesi villa feltárásán,32 utóbbi típus eddig ismeretlen a magyarországi közölt leletanyagban. Római kori keltezésüket azonban alátámasztja, hogy a birodalom más provinciáiban is találtak hasonló eszközöket. A Heidenburg bei Kreimbachban talált egymásba illeszkedő pofájú fogó a késő római korra datálható.33 Kevés vaseszközleletben találunk üllőt, a tatabányaiban fellelhető, vasból készült darab (9. tábla 7) a szárnyas üllőkhöz tartozik. Függőleges szárát valószínűleg farönkbe illeszthették, vízszintes „szárnyai” speciális alakítási folyamatokat tettek lehetővé. Eddig nem találtunk magyarországi közölt párhuzamot, azonban a fogókkal együtt szintén a római korhoz köthetjük. Ötvösszerszámok Méretükből adódóan valószínűleg finomabb munkafolyamatok végzésére voltak alkalmasak azok az eszközök, amelyeket ötvösszerszámoknak tartunk. A 3 darab trébelőkalapács (7. tábla 2-4) hasonló típust képvisel, egyik végük tompa, másik hegyesedő, köpűfaluk szögletesedő. Örvényesről került elő hasonló római kori darab, valamint Aquincumból, azonban ez utóbbi darab leletkörülménye31 GAITZSCH 2005,172, Tafel 16. 32 A fentebb említett kézi verőhöz hasonlóan ez a tárgy is a balácai kiállításon látható. 33 GAITZSCH 1978, Abb. 9. 2, 6. 34 SCHAUSCHEK1955,306-308,309,5. kép 3. 33 GAITZSCH 2005,164, Tafel 2. 36 Hajmáskér-Seghegy (21/9. lh.): MRT2, 99. inek hiányzó alapos ismerete pontos keltezést nem tesz lehetővé.34 Méreténél fogva szintén az ötvösszerszámok közé soroltunk egy fogót. (5. tábla 4) Vékony szára, finomabb vonalú pofái, valamint a szárak és pofák egymáshoz viszonyított aránya miatt (2/3-1/3) valószínűleg kisebb erőhatásnak kitett munkafolyamatok esetén hasznosították, tehát vasfeldolgozásnál minden bizonnyal nem. Pofái végződésének ismeretében funkcióját pontosabban behatárolhatnánk. Magyarországi közölt leletanyagban eddig párhuzamát nem találtuk. Formája alapján szintén üllőnek véljük az 5. tábla 5. tárgyát, bár mérete a hasonló darabokéhoz képest némileg kisebb. E tárgytípus a birodalom több pontjáról ismert,35 azoktól eltérő mérete alapján soroltuk be inkább az ötvösszerszámok közé. Bár alapanyagát tekintve nem vaseszközről van szó, mégis a leletegyütteshez tartozik az ólomból készült domborító üllő. (9. tábla 1) Ék alakú tüskéjénél fogva lehetett rögzíteni, akár egy farönkhöz, s homorúan ívelt háta tette lehetővé vékonyabb fémlemezek alakítását. Textilkészítés eszközei Vasleletek között viszonylag ritkán találunk textilkészítéshez használt szerszámokat, a felső-rét-földi együttesben azonban többet is. 3 viszonylag rossz állapotú, huzamosabb használatot mutató, töredezett fogazatú gerebent különítettünk el. (9. tábla 4-6) Római kori párhuzamait Pannóniában Hajmáskér-Seghegyről ismerjük.36 Tárgytípusunk készítését A. Mutz már vizsgálta, s röntgenes átvilágítás segítségével arra a következtetésre jutott, hogy a gereben lapos testébe készített finom, vékony, párhuzamos vájatokba helyezték el a tüskéket, amelyek rostjaira bontották szét a len- és kenderszálakat.37 Ebbe a csoportba soroltuk be az 5 darab vaspálcát is. (4. tábla 4—8) A több helyütt nyársnak nevezett tárgyak gyakori mellékletei római női és gyereksíroknak.36 A kutatás azonban újabban felvetette, hogy esetlegesen ezek a tárgyak a textilfeldolgozás eszközei lehettek, s mint ilyenek, orsópálcának használhatták őket,3*’ így nem véletlenül kerültek bele éppen ezekbe a temetkezésekbe. Következő, e csoportba sorolt eszközünket korábban állatvakaróként írták le. (1. tábla 2) A tárgyat először Kuzsinszky B. határozta meg ekként, s ásatásaiból több ilyen tárgyat is közölt.40 Bár néhány esetben 37 MUTZ 1968,166-169. 38 Néhány példa erre a teljesség igénye nélkül: Somogy szil (BURGER 1979, 13), Dunaújváros (BÓNA-VÁGÓ 1976, 54)-39 PÁSZTÓKAI-SZEŐKE 2007,187. 40 KRUZSINSZKY1920. 156
