Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 17. (Tata, 2011)

Dévai Kata: A Komárom/Szőny vásártéri ásatások római kori üvegleletei

A Komárom/szőny-vásártéri ásatások római kori üvegleletei

tek, megvastagodó, vágott, csiszolt peremkialakítással).31 Az ívelt falú, csőszerű, melegen lekerekített peremkiképzésű tálformából 6 darab található az anyagban (színtelen, illetve üvegzöld színű üvegből, jó minőségben).32 (2. tábla 2) Összesen 10 töredék került elő egy félgömb alakú formából, amely kifelé enyhén visszahajtott, melegen lekerekített peremmel, színtelen és halványkék színben, átlagos és jó minőségű alapanyagból készült.33 Megemlítendő egy Kr. u. 1. század végére, 2. század első felére datálható, kihajló peremű tálforma, színtelen üvegből.34 (2. tábla 3) Melegen lekerekített, megvastagodó, ívelt peremű tálból három töredék került elő.35 (2. tábla 4) A tálformákról elmondható, hogy a vásártéri darabok mindegyike fújt technikával készült, többségük színtelenített vagy üvegzöld alapanyagból készült, datálásukat tekintve a 2-3. századra tehetők.

Az ivóedények között a függőleges falú, enyhén megvastagodó szájperemű, talpgyűrűs formát kell kiemelni, összesen 58 töredékkel.36 (2. tábla 5) Ezekre általánosan jellemző, hogy színtelen, illetve fűzöld, átlagos vagy jó minőségű üvegből készültek, peremük megvastagodó, mind melegen lekerekített, mind vágott kialakítás megtalálható közöttük. A többségüket valószínűleg plasztikus szálrátétes talpgyűrűvel látták el, de előfordul közöttük egyenes, megvastagodó aljú típus is. Többségében peremtöredékek tartoznak ebbe a típusba, használatuk főként a Kr. u. 2. század közepére, esetleg a 3. század első felére tehető. Barkóczi katalógusában a 29. formaként szereplő, hengeres testű formának feleltethető meg, datálása a Kr. u. 2. század végére, 3. századra tehető.37

Különös jelentőséggel bírnak az eddig főként Intercisából ismert, Kr. u. 3. századi, syriai párhuzamokat mutató rátétdíszes kelyhek, (3. kép; 3. tábla 1) amelyekből 16 töredék látott napvilágot a Vásártéren.

Ez a díszítési technika a kerámiák barbotinos díszítéséből ered.33 Ezek az üvegek a Kr. u. 2. század második felében jelennek meg mind keleten, mind a birodalom nyugati felén. Az első műhelyt, amely valószínűleg Syriában lehetett, még nem azonosították pontosan. A nyugati területeken legalább két műhelykört lehet elkülöníteni, az egyik a Rajna-vidékre, valószínűleg Kölnbe lokalizálható (ezenkívül például Észak-Galliában is lehetett egy a kölninél alacsonyabb színvonalon gyártó műhely),39 a másik pedig valahol Pannóniában működhetett.40 A Köln környékén működő műhely kimagaslóan

31 RÜTTI1991, Form AR 88.1.

32 RÜTTI 1991, Form AR 107; ISINGS 1957, Form 46a.

33 RÜTTI 1991, Form AR 109; ISINGS 1957, Form 44a.

34 RÜTTI 1991, Form AR 25.

35 RÜTTI 1991, Form AR 75.

36 RÜTTI 1991, Form AR 98.1, Form AR 98.2; ISINGS 1957, Form 85b; GOETHERT-POLASCHEK1977, Form 47a.

37 BARKÓCZI 1988a, Kat. Nr. 61-62.

3. kép: Rátétdíszítéses kelyhek Fig. 3: Beaker with applied threads

magas színvonalú volt, ezért is gondolhatták sokáig úgy, hogy Köln a kikísérletezési helye ennek a díszítőtechnikának.41 Majd Fremersdorf vetette fel, hogy keletről betelepülő üvegművesek kezdték el a gyártást Kölnben.42 Biztosan megállapítható egy csoport, amelynek eredete keleten keresendő, de nem bizonyított, hogy éppen Syriában alakult ki (a csoportba tartozó töredékek kerültek elő Kői Dere lelőhelyről, Bulgáriából, Ciprusról, Hanita lelőhelyről a föníciai partokon, Carnuntumból, Rómából, Egyiptomból, Khersonésosból, valamint néhány Syriából és Asia Minor területéről származó, különböző gyűjteményekben található töredék sorolható ide). Az e csoportba sorolható darabok nagyon jó minőségű, színtelenített, esetleg zöldes színű üvegből készültek, a díszítés általában az üveg alapanyagával megegyező színű. A díszítésben két alcsoport figyelhető meg, vagy csupán növényi, főként leveleket imitáló díszítés, vagy a növényi díszítés mellett madáralak is szerepel. A csoport közös jellemzője, hogy a minta felszínét egy eszköz segítségével felvitt négyszögű hálóminta teszi érdekesebbé. A csoportba sorolható darabok hasonló minőségük, alapanyaguk, díszítésük egységes kivitelezése miatt sorolhatók egy műhelykörbe. Ezen töredékek lényegében a birodalom keleti részén, a Duna vidéken, Pannóniában és Rómában találhatóak meg.43 A pannoniai rátétdíszes kelyheket Barkóczi elemezte és négy csoportot állított fel.44 Az első csoportba sorolhatóakon csupán madárábrázolás figyelhető meg, ilyeneket ismerünk Aquincumból és Carnuntumból. A másodikba az indás-leveles díszítésű darabok tartoznak, amelynek felszíne gyakran rácsmintával, ritkábban félgömbök-38 BARAG 1967, 65.

39 STERN 2001, 139.

40 STERN 2001,138.

41 KISA 1899, 452, 467.

42 FREMERSDORF 1959,148.

43 BARAG 1967, 63-65.

44 BARKÓCZI 1981, 35-62.

I37