Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Soós István: A Habsburgok és a bécsi udvar Tatán (1809. augusztus 22 - november 21.) (Adalékok Tata történetéhez)
A Habsburgok és a bécsi udvar Tatán járt be, amikor szükség volt rá, különösen a békét előkészítő tárgyalásokra, Tatára. Egyidejűleg Komáromban is egy lakást rendeztetett be, hogy a nemesi felkelő gyalogságot a helyszínen felügyelhesse.26 János főherceg a dunántúli francia-osztrák demarkációs vonal mellett részben Kisbéren, részben pedig Keszthelyen tartózkodott."7 Érdekes módon a tatai főhadiszállás és udvartartás nem tartott kapcsolatokat a budai kormányszervvel, a Helytartótanáccsal és más hatóságokkal.28 Augusztus 25-én, Mária Ludovika neve napján I. Ferenc kihallgatáson fogadta a nádort, és közölte vele, hogy összesen négy inszurgens ezredet kíván a nádor mellett rendelkezési állományként hagyni, és el akarja vonni tőle a Pest és Heves vármegyei regimenteket. Ezt követően a császári család ünnepélyesen fogadta az orániai herceget, Vilmos Frigyes holland exkirály fiát és a wiirttembergi herceget. A nádor, aki a rossz nyelvek szerint gyengéd érzelmeket táplált felséges bátyja felesége iránt (érzelmeit állítólag Mária Ludovika is viszonozta), miután felköszöntötte a császárnét, felvonultatta az Öreg-tó partján díszegyenruhába öltöztetett Pozsony, Trencsén és Bács vármegye inszurgens lovasságát. A lovasok nagy tetszést keltettek az uralkodó és vendégei körében.29 A nádor az ünnepélyes ceremónia után, a kora reggeli esőt követő szép időben, felkereste a közelben lévő tatai várat, és szemléletes képet rajzolt arról, valamint az onnan a tóra nyíló gyönyörű kilátásról, továbbá a híres angolparkról. De adjuk át neki a szót: „Séta a régi várba és a kertbe. Az előbbit, amelyet Corvin Mátyás is lakta, két évvel ezelőtt [azaz 1807- ben] egy villámcsapás felgyújtotta, a tető leégett és azóta is elhanyagolt állapotban van; szép kilátás a nagy tóra, a Tatai völgy felé. Meg kell őrizni, egészen kellemes; római szarkofágok, gótikus felirat. Külső erődfal. Határerőd a törökök ellen. Vízesés. Forrás a barlangban. Malmok, ásványvízforrás. Fürdő. A templomosok kolostorának romjai a Vértesben, amit itt ugyanúgy felállítottak. Római sírkövek. Linné barlangja. Nagy tó, számos forrás. A tó bekerítése nem megfelelő; egy tó hattyúkkal, ahol azok költenek. Egy nagy forrás. Tufakőből épült templom. 26 DOMANOVSZKY1935, 638. A nádor nemcsak kötelességből járt Komáromba. Naplójából kiderül, hogy néha elidőzött egy bizonyos Horváth kisasszony házának ablaka alatt is, hogy a hölgy énekében gyönyörködhessen. Hogy milyen kapcsolat szövődött az akkor már nyolc éve özvegy főherceg nádor és Horváth kisaszszony között, arról a nádor szemérmesen hallgat. L.: DOMANOVSZKY 1935, 639. 27 DOMANOVSZKY 1944, 284. 28 DOMNOVSZKY1944,285. DOMANOVSZKY 1935, 644. 30 DOMANOVSZKY 1935, 645. (Az eredeti német szöveget saját fordításunkban közöltük.) A nádor szeptember 4-én ismét egy kisebb kirándulásra vállalkozott. Újra bejárta az angolparkot. Ez alkalommal készített feljegyzései, kisebb eltérésekkel megegyeznek az augusztus Szőlőindás ház a magasabb részen. Fácán-ház. Buja vegetáció, a park, a magasabb részeket kivéve igen célszerű, a fákat és a kilátókat jól választották meg. Három víziutat teszünk a nagy tavon.”30 A nádor másnap Antal főhercegnél reggelizett, majd részt vett a család és az udvari tanácsosok tanácskozásán. Bár a béketárgyalások Magyaróváron folytak, Tatán, augusztus második felében, midőn I. Ferenc folyamatosan a városban tartózkodott, szintén megvitatták a békekötéssel kapcsolatos teendőket. Gyorsfutárok vitték a híreket, a javaslatokat mindkét részről. A fegyverszünet megkötését követően a fő kérdés a béke létrehozása volt a francia és a Habsburg uralkodó között. A nádor naplójában részletesen beszámolt azokról a gyakran igen heves vitákról, amelyek egyik oldalon a francia császárral a béke megkötését szorgalmazók, azaz a békepártiak és az ezt ellenzők (köztük a császárné), azaz a háború folytatása mellett kardoskodók között zajlottak. A háborús párt azért is ellenezte a békekötést I. Napóleonnal, mert a király még a fegyverszünetet sem kívánta ratifikálni. A többség, köztük a nádor és a józanabb gondolkodású tábornokok, viszont a békére szavazott. A nádor szerint a háború folytatása esetén három lehetőség van: az Ausztria szempontjából szerencsés kimenetelű lesz, vagy balul üt ki, vagy pedig rendkívül hosszan elhúzódik. Az első esetben egyértelmű a helyzet: a győztes Ausztria visszanyerheti egykori stabilitását és vezető szerepét Európában. A második esetben a Habsburg Birodalom megmentése érdekében ki-ki a maga országát, illetve tartományát akarta megvédeni, illetve azért harcolni mindaddig, ameddig csak képes. I. Napóleonnak pedig javaslatokat tesznek a birodalom országainak és tartományainak felosztására, tudniillik: adja azokat a Habsburg-ház egyes tagjainak, mivel a dinasztia fő kötelessége alattvalóinak megvédelmezése. Titkos szövetséget kell tehát kötni, és ezt megtartani. Ha pedig I. Napóleon meghal, vagy egy más szerencsés alkalom adódik, mindent újra egyesíteni kell, és a császárnak, azaz I. Ferencnek vagy az uralkodóház tagjai közül valakinek át kell a birodalmat adni, mégpedig annak, akit közülük meg fognak választani.31 25-iekkel: „Délután séta a nagy kertben. Lakóépületek. Ásványforrás, üvegház, malom, tó, a templomos lovagok [templomának] romjai és fürdő, nagy tó és a partja. A Linné-nek szentelt forrás. Hattyú-tó és nagy forrás abban. Tufakőtemplom, szőlő és szőlőindás ház. Halászház a tó túloldalán. Fácános, a növényzet részben buja, részben elsatnyult. Nagy kanadai nyárfák. Utazás a tavon, az erősödő szél miatt partra szállunk.” (DOMANOVSZKY 1935, 658.) 31 DOMANOVSZKY 1935, 645-646; vö. erről még: DOMANOVSZKY 1991, 110-111. (1809. augusztus 22.) A júliusban és augusztusban folytatott tárgyalásokról l. bővebben: DOMANOVSZKY 1935, 587-588, 601-607, 637-638, 645-646, 657-661; DOMANOVSZKY 1944, 284-289. 101
