Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Soós István: A Habsburgok és a bécsi udvar Tatán (1809. augusztus 22 - november 21.) (Adalékok Tata történetéhez)
Soós István Mária Ludovika nem értett egyet ezzel, és továbbra is kitartott saját háborús álláspontja mellett. Határozottan meg volt győződve arról, hogy a Habsburg Birodalomnak az „ereje még töretlen és a meglévő sereg még jelentékenyen fokozható. Napóleont pedig megbénítja az angol támadás, a német nemzeti mozgolódás és saját seregének belefáradása a sok harcba”. A császárné álláspontja szerint a francia császárral nem lehetett békét kötni, a békekötés csak újabb lehetőséget teremtene számára azon céljának a megvalósításához, hogy a Habsburg Birodalmat felszámolja. A császárné ráadásul az ingatag lábakon álló fegyverszünet miatt állandóan attól félt, hogy családja, illetve a császár előző házasságából származó gyermekek ki lesznek téve az ellenség kényekedvének. Ezért őket a Duna jobb partjára kívánná menekíteni, maga pedig Fiumébe menne, hogy onnan, amennyiben a dolgok rossz irányt vennének, tovább menekülhessen.32 Mária Ludovika véleményét a háború folytatásáról osztotta egyik bátyja, Ferenc főherceg is, anélkül azonban, hogy azt megfelelő érvekkel alátámasztotta volna. Az Estei ház képviselői közül az esztergomi érsek, Károly Ambrus főherceg viszont óvatosságra intett, arra utalva, hogy a háború folytatása jelentősen megterhelné az alattvalókat. A háborús párt aktivitása meggyőzte I. Ferencet is, és a következő napokban folytatott tárgyalásokon már hitvese érveit hangoztatta.33 A nádor augusztus 27-én a császárnénál reggelizett. József főherceg a vele folytatott hosszas beszélgetések után feljegyezte, hogy I. Ferenc ifjú feleségével nem olyan elégedett, mint az előzővel, különösen azért, mert gyermekeit Mária Ludovika igen engedékeny szellemben és érzékenyen neveli. Ez a császár szerint nem vezet sehová, a trónörököst pedig lázongásra, ellenállásra neveli. Szóba került a nádor házassága is.34 József főherceg augusztus 29- én ismét Tatán tartózkodott. Kiment a város szélén tartott állat- és terményvásárra, ahol megszemlélte az eladásra kínált lovakat, amelyeket igen drágáknak 32 DOMANOVSZKY1935, 645. 33 DOMANOVSZKY1944,286-287. 3-» DOMANOVSZKY 1935, 647. 33 DOMANOVSZKY 1935, 649. 36 DOMANOVSZKY 1935, 649-650. 37 DOMANOVSZKY 1935, 650. 38 DOMANOVSZKY 1935, 652. 39 DOMANOVSZKY 1935, 654. A Magyar Kurír 1809. szeptember 12-én (No. 4. 49.) az alábbi hírben tudósította olvasóit a prímás haláláról:,Magyar Hazánknak Kir. Szjabad] városából Komáromból olly szomorú tudósítást vettünk, hogy Fels. Asszonyunknak igen kedves testvér bátja Károly Ambrusz Esztergomi Érsek, és Magyar Ország Prímás Eő Királyi Fő Herczegsége, az egész Cs. Kir. Házunk, és a’ Nemes Magyar Hazának nagy megilletődésére, ezen folyó Sz. Mihály havának 2-ik napján meghalálozott.” A lap október 3-i számában már az uralkodó és családjának gyászáról és a prímás temetéséről is beszámolt (No. 7.100-101.): Károly Amb-és rosszaknak tartott. Az állatvásáron kevés ökröt talált.35 A következő napon ismét újabb vitákat folytatott a háborús párt képviselőivel a béke és a háború kérdéséről. Számos vendéget kellett fogadnia, és az időközben Komáromba utazott császár különböző utasításait kellett végrehajtania, különös tekintettel a beteg katonák ellátására. Augusztus 30-án elhagyta a várost, ahová csak szeptember 2-án reggel tért vissza.36 Kisbéren érte a hír Károly Ambrus főherceg, esztergomi érsek súlyos betegségéről, aki a Pest mellett az inszurgensek számára felállított soroksári tábori kórházban tett látogatása során elkapta a tífuszt, és váltólázzal ágynak dőlt.37 Szeptember 2-án, midőn a nádor Tatára érkezett, már arról beszéltek, hogy az érsek „a végét járja”. A császárt igen megrendültén találta, aki azért is aggódott, milyen hatással lesz a prímás halála Mária Ludovikára. Károly Ambrus délelőtt 10 órakor elhunyt. A fiatal főpásztor halála nagy veszteséget jelentett a császár és családja, de az egész állam számára is.38 Károly Ambrus halálának hírére Mária Ludovika elájult, és a nádor úgy látta, hogy csak pár nappal fogja túlélni szeretett bátyját.39 József főherceg még aznap visszautazott Kisbérrre. Szeptember 4-én ismét Tatán volt a nádor. Útközben Kocson megszemlélte az ott állomásozó Nógrád vármegyei inszurgensek gyakorlatát és egy esetleges francia támadás ellen épített sáncokat. Tatán ezen a napon fogadták Louis Alexandre Berthier herceg, francia marsall adjutánsát, Flahault (Fléhault, Flammaeau) ezredest, aki egy levelet hozott Johann Lichtenstein herceg, osztrák tábornagy számára, amelyben a fegyverszünet szeptember végéig történő meghosszabbítására tett javaslatot. I. Ferenc gyanúsnak találta a javaslatot, és mereven elutasította azt. Háborús párti tanácsosai közül ugyanis néhányan attól tartottak, hogy a francia császár a fegyverszünet idejének kitolásával csupán időt kíván nyerni, hogy a számára legkedvezőbb időpontban, kényekedve szerint indíthassa meg a hadműveleteket. rus halála miatt „hat hétig tartó gyászt öltözött magára a Fels. Csász. Királyi udvra. Ezért a’ megboldogult fejedelmi Papért Budai, a’ múlt Szeptemb. 14-dik napján dél előtt 10 órakor a’ várbéli templomban fényes halotti temetségi tisztelet tartatott, mellyen Rainer, Lajos és Rudolf Csász. Fő Herczegek, udvaraikkal, és minden ott lévő uraságokkal együtt jelen váltanak. Az ö megtiszteltetése végett, Tatában, a’ közelben múlt Szeptember 5-ik napján, hasonló fényes temetségi tisztelet tartatott Méltós. Kurbéli György (Veszprémi Püspök monda Sz. Misét, Mélt. Rudnay Sándor Austrasiai és Alegovics Sándor Rojoniai választott Püspökök szolgáltattak. Jelen váltanak [...] Felséges Urunk’ s Királyunk és két kedves testvér ötsei, úgymint Jozef Nádorispány, és Antal Csász. Fő Herczegek. Annak végződése útán szekérre tétetvén a’ meg boldogultnak hideg teste Esztergomba vitetett, minden helységekben a’mellyeken által ment, a’ Papságtól és néptől, mély tisztelettel fogadtatott. Esztergomban az Érseki várba vitetett.” 102
