Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
László János: Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999 - 2008 (A kutatások történetének összefoglalója)
Régészeti tevékenység Tatabányán: 1999—2008 Célunk ezzel az volt, hogy meggyőződjünk a szájhagyomány szerint itt levő középkori temető létéről. A 10 méter hosszú kutatóárokból 11 ásónyomnyi földet távolítottunk el, azonban síroknak nem találtuk nyomát, középkori, sűrű temetkezés esetén mindenképpen találnunk kellett volna néhány sírt. Helyette azonban vastag, újkori hulladékkal (edénytöredékek, égett állatcsontok, üvegtörmelék) kevert betöltési rétegeket találtunk. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy a középkori bánhidai templom körüli temető nem ezen a területen helyezkedett el, talán más irányban kellene keresni. 2003 nyarán új területen kezdtünk tervásatást: a helyiek által korábban ugyan már ismert, de szakmai berkekben kellőképpen elfeledett csákányosi középkori templom maradványainak régészeti kutatását indítottuk el. Első lépésként a romok helyét kellett beazonosítani, mert a helyi kincskeresőkön és a terület tulajdonosán kívül szinte senki sem tudta, merre kell ezt keresnünk. A következő lépésben a falak környezetéből eltávolítottuk az ott burjánzó növényzetet, fákat, bokrokat. A csodálatos természeti környezetben 2003-2006 között elvégeztük a legszükségesebb feladatot: megkutattuk a templomot és a templom körüli temető jó részét, lehetővé téve ezáltal azt, hogy a szükséges falkonzerváláskor - amely az elkövetkezendő időszak sürgős feladata kell, hogy legyen - sírok ne sérüljenek. Középkori falusi templom természetesen nem létezik hozzá tartozó település nélkül, ennek nyomát, objektumait azonban eddig még nem találtuk meg, pedig több kutatóárkot nyitottunk a közelben. Terepbejáráskor néhány településfoltot lehetett azonosítani a romoktól délkeletre, ezek azonban művelt területen találhatóak, s feltárásuk csak a tulajdonos kártérítésével lett volna lehetséges, anyagi feltételeink azonban gátat szabtak ez irányú terveinknek. Az épület a jellegzetes középkori falusi templomok közé sorolható, hossza 9,75 méter, szélessége 5,83 méter, tájolása északi irányba kissé eltér a hagyományos nyugat-keletitől. Szentélye belül patkó alakú, kívül félköríves, a hajótól diadalív választotta el, amelynek indítását sikerült megtalálnunk. (9. kép) A falakat az altalajt jelentő mészkő szálkőre alapozták öntött technikával, majd erre húzták fel a falköpenyes technológiával készült felső részeket. Déli oldalán ablakok voltak, ezek faragott kereteit megtaláltuk, az ajtó helyét tisztáztuk ugyan, de ennek alakjáról nincsenek pontos adataink. A hosszanti falakat az ablaknyílások felett húzódó félköríves párkánysorral díszítették, amit szinte teljes egészében megtaláltunk annak köszönhetően, hogy az újkori kincskeresők szemében ezek a jelentéktelennek tűnő faragványok érdektelennek és értéktelennek mutatkoztak. A belső padlószintre csak következtetni tudtunk, ugyanis a bolygatások ezt teljesen megsemmisítették. A belső falvakolás néhány helyen még megmaradt. Csodával határos módon megmaradt a templom építésekor 9. kép: Tatabánya, Csákányos. A középkori templom a feltárás után Abb. 9: Tatabánya, Csákányos. Die Ruine der mittelalterlichen Kirche nach der Freilegung építési áldozatként elrejtett, elszenesedett magvakat tartalmazó edény egy része. Az építési áldozat mint jelenség nem ritka - láthattunk erre példát az 52. lelőhelyen, sőt a később említésre kerülő Vértesszőlős, í-es számú főút lelőhelyen is -, azonban templomok esetén korántsem gyakori. A temetőből 144 sírt, illetve sírtöredéket tártunk fel, ezek a terepadottságokból kifolyólag főleg a 10. kép: Tatabánya, Csákányos. Sírok a templom északi oldalán Abb. 10: Tatabánya, Csákányos. Gräber an der Nordseite der Kirche 6l
