Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Egy késő 3. SZÁZADI, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret Brigetióból budapest-bécsi úti sír. Áttételesen ide sorolhatjuk a brigetiói ún. „augursírt” is,71 mivel az ezüst papi jelvény (lituus) niellés és aranyozott díszítése azonos a militaria tárgyakéval. A nicolaevói fibula továbbra is a legidősebb darabnak tűnik, mivel a fibidát tartalmazó kincset legkorábban a Kr. u. 240-es években rejthették el. A 259/260-ban földbe került ún. II. nagyberki-szalacskai (992 éremmel, utolsó Gallienus verete)72 és a balozsameggyesi kincs (337 érem kísérte, a záróveret Kr. u. 257)73 fibuláit elrejtésük időpontjánál bizonyosan korábban gyártották. Mindez arra utal, hogy a niellóberakásos ezüst hagymagombos fibulák korai típusainak gyártásával a Kr. u. 3. század középső évtizedeitől számolhatunk,74 későbbi változatai pedig a tetrarchia idején még használatban voltak.75 Önmagában e fibulák alapján tehát nem lehet a niellóberakásos militariák gyártási idejét a Kr. u. 3. század végére helyezni. Mindezeket az érveket figyelembe véve a niellóval díszített öv- és kardveretek gyártási idejét, köztük a brigetiói szíjvégveretét, egy rövid, mindössze néhány évtizedig tartó időszakra, a Kr. u. 260-280-as évekre teszem. A niellóberakásos öv- és kardveretek gazdag díszítésük miatt azonban még sokáig használatban maradtak. S. Martin-Kilcher Kr. u. 300 körülire keltezte a Köln-Severinstor fegyveres sírját, benne az ezüst kardhüvelykoptatóval.76 Az augsburgi kardkoptató a késő római erőd területén került elő. Legkésőbbi ezek közül a Budapest-Bécsi út 42. alatt feltárt sír (bár a 4. század végi-5. század eleji keltezését túl későinek tartom).7" Hosszú használatot mutat a Magyar Nemzeti Múzeum átalakított rögzítésű övlemeze is. Később az eredeti övgarnitúrájuktól már elszakadt vereteket funkciójuknak megfelelően előszeretettel applikálták más típusú övekre. Ez történt a brigetiói szíjvégveret esetében, amely nagyméretű, masszív bronz öntvényként egy kisméretű, vékony övcsattal együtt került elő. (1. kép) Ez a csat a zsanéros övcsatoknak abba a típusába tartozik, amelyek zsanérfülei egymáshoz közel helyezkedtek el, közeli párhuzamai a felső-germaniai limes auxiliáris castellumaiból, Osterburkenból, Zugmantelből, Saalburgból ismertek.78 Az övcsat nemcsak méreténél, hanem eltérő típusánál és koránál fogva sem tartozhatott a verethez, ezért másodlagosan kombinálhatták össze őket egyetlen övgarnitúrává. Az a körülmény, hogy ez éppen egy 3. század első felében gyártott, lényegesen korábbi övcsattal történt, időben inkább lefelé tolja a kronológiát, mint felfelé. A niellóberakással díszített ezüst kardhüvelykoptatók közvetlen formai előképének a 2. század végétől elterjedt, tausírozott vas koptatókat tarthatjuk.79 Korong alakjuk, fémberakással történő díszítésük és annak motívumkincse sok tekintetben hasonló, de az alapfém eltérő anyaga és niellóberakásra épülő díszítési technikája miatt az ezüst kardhüvelykoptatók mégis sokban eltérő díszítőhagyományt mutatnak. Ma még nem dönthető el, hogy ennek hátterében - a római fémberakásos művészetre oly jellemző - önálló fejlődést kell keresnünk, vagy az övék díszítésének motívumkincsét adaptálták a kardhüvelyveretekre. Az sem kizárt, hogy a hatás éppen fordított irányban zajlott, az övék fémberakásos lemezekkel való ellátására és díszítésére a velük funkcionálisan egy garnitúrát alkotó kardok hiivelykoptatói voltak inspiráló hatással. Már a gyűrű- vagy keretes csattal ellátott cingulumok is széles övszíjjal rendelkeztek, bár ezeket - a szíjvégvereteken kívül - nem látták el díszes lemezekkel. A késő 3. századi niellóberakásos (és áttört díszítésű) övgarnitúrák nemcsak egyes szerkezeti megoldásaikban jelentettek újdonságot (például csónak alakú fejjel ellátott gombok alkalmazásával), hanem a nagyméretű, díszes övlemezek és veretek változatos felhasználásában is, amellyel a 4. századi ékvéséses övgarnitúrák előfutárai voltak. A BRIGETIÓI SZÍJVÉGVERET TULAJDONOSAI A fegyverekkel (kard, harci balta) együtt előkerült vagy közvetlenül kardokhoz tartozó, niellóberakással díszített leleteket aktív, illetve kiszolgált katonák birtokolták (Augst, Köln-Severinstor, Augsburg, Silistra). A remageni sírban az ezüst szíjvégveret80 (9. tábla 4) mellett egy spathát is találtak, amely tulajdonosának katona voltát bizonyítja.81 Különösen 71 BARKÓCZI1965, 219-222,fig. 5, 238-239, Pl. II-IV 72 JÁRDÁNY1-PAULOVICS1953,124, XXVII/10-11. tábla. 73 BÍRÓ-SEY-KÁROLYI-SZENTLÉLEKY 1971, 190-204 (afibulához ugyanitt: 192, Kát. 7; 191,1/5 kép). 74 TÓTH 1980,146-153; TÓTH 1985,33-34 (keltezésre vonatkozó további adatokkal); DIACONESCU1999,211. 75 KELLER 1971, 32-35; TÓTH 1980, 146-153; TÓTH i985,33-34-fontos ebből a szempontból a silistrai sírlelet, mivel itt a niellóberakásos ezüst kardhüvelykoptatóval, illetve keresztlemezzel díszített kard és az áttört kerek balteusverettel(?) ékes kardszíj (3. tábla 6) együtt került elő egy ugyanilyen technikával készült és díszített övgarnitúrával. (4. kép) A különböző rendeltetésű tárgyak veretéinek azonos motívumokra 76 MARTIN-KILCHER 1993, 299-305. 77 A sír keltezéséhez: NAGY2005, 476. 78 OLDENSTEIN 1976, 211-212, 275-276, Kat. Nr. 983- 987. 79 Összefoglalóan, teljes katalógussal legutóbb: BIBORSKI-QUAST 2006. 80 FUNCK1907,152; FISCHER 1988,100, Abb. 7.1. 81 FUNCK 1907,152, 59/a/, 428, Taf. 2.8. 23
