Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret
Mráv Zsolt tek milyen úton-módon kerültek utolsó, vandál tulajdonosához. Az övgarnitúra hiányos és átalakított volta mindenesetre csökkenti annak valószínűségét, hogy az elhunytban római szolgálatban álló harcost, netán katonatisztet lássunk. Ez ellen szól életkora is. A wroclaw-zakrówi lelet után a dunaharaszti a második, barbaricumi területről előkerült niellóberakásos ezüst övveret. (3. kép) A késő szarmata sírba, a halott bal lapockája alá már töredékes állapotban, bizonyosan nem egy öv szíjvégvereteként (bár a 3. század közepéig hasonló zsanéros veretet egyes szarmata övgarnitúrák is tartalmaztak), hanem már funkcióját vesztett „dísztárgyként” kerülhetett. Sírba kerülés előtti hosszabb használatát mutatja átalakítása, töredékessége és az, hogy a niellóberakás a fészkekben csak helyenként őrződött meg. KELTEZES A késői niellóberakásos militaria csoportján belül csak az aquileiai csat (9. tábla 2) keltezését kell jelentősen módosítani, mivel azt M. Buora a Kr. u. 1. századi niellós katonai övgarnitúrák közé sorolta.04 A csat díszítőrepertoárja (futókutya motívum, inda, körbe szerkesztett négyszirmú rozetta) azonban a Budapest-Pasarét/Wroclaw-Zakrów típusú övveretek díszítésére jellemző. Az indás, domború körgyűrűvel határolt, középső kerek mezőbe szerkesztett, aranyozással kiemelt négyszirmú rozetta, amelynek végeit is szirmok kötik össze, illetve a kompozíció hátterének niellóval való kitöltése teljesen azonos a budapestpasaréti övlemezek sarkaiba helyezett motívummal. (8. tábla 1—2, 4) A leletek keltezésére vonatkozó problémafeltevés eddig arra korlátozódott, hogy gyártásuk mikor folyt, és annak ideje kitolható-e a 3. század végéig, 4. század elejéig vagy sem.64 65 A leletek keltezéséhez csak néhány ante quem adattal rendelkezünk. Az apulumi csónak alakú fejjel ellátott gomb gyártása a daciai tartományok feladásának időpontjánál, Kr. u. 271- nél bizonyosan korábbra tehető.66 Az augsti kardhüvelykoptató a Kr. u. 270-es évek valamelyik háborús konfliktusa (a gall császárság 274-es megdöntése vagy az Aurelianus halálát követő valamelyik germán betörés) során, városi harcok következményeképpen került egy utca menti árokba.67 A temetkezésekből előkerült érmek csak post quem keltező értékkel rendelkeznek, akkor sem közvetlenül a mellékletek készítési, hanem a temetkezés időpontjára vonatkozóan. A silistrai sírban egy Probus érmet is elhelyeztek. A tiszt gazdag sírjából származó egyetlen érem közel egyidős lehet a temetkezéssel, amely a 270-es évek végére, a 280-as évek elejére keltezhető. A cingulum-kard garnitúra hiánytalanul, csak kis átalakítással68 került a sírba, az elhunyt így annak első tulajdonosa lehetett. A 64 BUORA 1996,167-168, Fig. 5; BUORA 2002,42,44. 65 A 3. századi niellóberakásos veretek keltezéséhez összefoglalóan: MADYDA-LEGUTKO 1991, 96; DIACONESCU1999, 206. 66 Másként: DIACONESCU 1999,221-222. 67 MARTIN-KILCHER 1985, 147-154; SCHATZMANN 2005, 217-225. Az utcai harcokkal magyarázható militaria leletekhez: FISCHER 2002, 15-16 és niellóberakásos veretek ezért legfeljebb néhány évtizeddel készülhettek korábban. A budapest-pasaréti sír érem mellékletei alapján tetrarchia kori, a sírból előkerült legkésőbbi érmet ugyanis Kr. u. 287-ben verték. A temetkezés sem lehet ennél sokkal későbbi, mivel a sírba tett 41 darab érem között nem találhatók Diocletianus 294-es pénzreformja utáni veretek.69 Bár az övhöz szíj végveret nem tartozott (vagy legalábbis nem került múzeumba), azt közel „teljes” garnitúrának tarthatjuk. Az övveretek gyártását ezért az eltemetésénél itt is csak néhány évtizeddel tehetjük korábbra. A wroclaw-zakrówi övveretek keltezésében sokkal több a bizonytalanság. A temetkezés post quemjét ugyan II. Claudius aureusa meghatározza, de az övveretek másodlagos felhasználása miatt földbe kerülésük és gyártásuk között hosszú idő is eltelhetett. Az övveretek készítési és használati idejét tekintve a nagyberki-szalacskai leletnek is csak közvetett keltező értéket tulajdoníthatunk. A Carinus (Kr. u. 283-285) érmével záródó kincsleletbe ugyanis már övről leapplikált, használaton kívüli vereteket helyeztek, amelyek akár évtizedekkel elrejtésük előtt is készülhettek. (Az érmekre épülő keltezés itt is csak a kincslelet elrejtési időpontjának szűkítésére alkalmas.) Csábító lenne a Scupiban talált két sírt azokkal a Duna-vidéki katonákkal összekapcsolni, akik még a Gallienus hadvezéreként tevékenykedő Regalianus szarmaták ellen kivívott győzelme során, Scupiban estek el,70 de bizonyítani ezt aligha lehet. A niellóberakásos ezüst militaria keltezésekor figyelembe kell vennünk a niellóberakásos, ezüst hagymagombos fibulák korai csoportjának időrendjét is, nemcsak azért, mert közöttük sok a stílus- és díszítéstechnikai hasonlóság, hanem mert több sírban együttesen előfordulva, ugyanahhoz a viselethez tartoztak. Ilyen temetkezés a budapest-pasaréti, a silistrai (itt aranyból), az egyik Scupiban talált és a az „Archäologie der Schlachtfelder - Militaria aus Zerstörungshorizonten” témában megrendezett 14. ROMEC aktájának cikkeit a CarnuntumJb 2005. évi kötetében. 68 A kard niellóberakásos keresztlemezét ugyanis átszerelték a barbár kardra. 69 WERNER 1989,131; DIACONESCU 1999,206. 70 HA trig. tyr. X.2,11-12. 22
