Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret

Egy késő 3. SZÁZADI, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret Brigetióból

hunyt harcos múltját jobban kifejező különféle fegyvermellékletek dominálnak. Az elsősorban auxiliáris katonák és veteránok temetkezéseire jellemző, Kr. u.

2. században még gyakori fegyvermellékletes sírok száma azonban a Kr. u. 3. században látványosan visszaesett, amely a pannoniai tartományokra is igaz.50 E birodalom szerte kimutatható általános jelenség mögött húzódó összetett okokat teljességükben ma még nem ismerjük. A fegyveres sírok eltűnésében, ritkábbá válásában bizonyára közrejátszott az a temetkezési szokásokban is kimutatható folyamat, amely - különösen a Duna-vidéki határprovinciákban - a helyi vonások tudatos feladásával, továbbá a római öntudat kialakulásával, a római szokások átvételével és uniformizálódásával jellemezhető.51 A fegyverek eltemetése idegen a római mellékletadástól,52 ezért hagyhattak fel fokozatosan többek között e szokással is. Egy gyakorlati okot is sejthetünk a fegyvermellékletes sírok számának drasztikus csökkenése mögött. A Kr. u. 3. századra a határvidék provinciális társadalmában általánossá vált az örökletes katonai rend, olyan katonacsaládok kialakulása, amelyek több generációhoz tartozó férfitagjai a hadseregben szolgáltak. Ezekben a Pannonia 3. századi militáris társadalmára oly jellemző családokban, az örökölt fegyverek és katonai felszerelési tárgyak jelentősége nemhogy csökkent, hanem felértékelődött, és ahelyett, hogy eladták, az elhunyt sírjába tették, vagy ereklyeként őrizték volna, az ugyancsak katonaként szolgáló vagy hadseregbe beállni kívánó családtagok inkább funkciójuknak megfelelően tovább használták őket.

E folyamat eredményeképpen az aktív és kiszolgált katonák temetkezéseit a Kr. u. 3. században, különösen annak első felében és közepén már nem a sírba tett fegyverek, hanem inkább a katonai viselethez tartozó övék - és ezek mellett ritkábban az öv szimbólumértékét lassan átvevő kardszíjak (balteus) — gyakrabban bronz, ritkábban ezüst veretei jelzik.53 (10. tábla) A korszakban ezek a tárgytípusok mutatják leginkább az elhunyt katona vagy veterán voltát.54 (Bár a gyűrűcsatos övék néhány hadsereghez nem közvetlenül kötődő ábrázolása miatt55 ez nem feltétlenül minden esetre igaz.)

50 MÁRTON 2002,135,13g.

51 MÓCSY 1974b, 74-76.

32 SCHÖNBERGER 1953, 53; VAN DOORSELAER 1967, 188.

53 Egy Kr. u. 3. századi bronz övgarnitúrát tartalmazó, ugyancsak brigetiói sír kapcsán e temetkezésekkel összefoglalóan, egy külön tanulmányban kívánok foglalkozni.

54 UBL 2002,284-285.

55 VON SCHNURBEIN 1995,139-148.

36 FUNCK 1907, 152, Taf. 2.8; FISCHER 1988, 100, Abb.

7.1; MADYDA-LEGUTKO1991, 94.

& VASILEV-MITANOV 1974, 27-43; GETOV 1985;

FISCHER 1988, 178-179, Abb. 6; MADYDA-LEGUTKO

1991, 94-97, Taf. VI; ATANASOV2001,130-131.

Ezen, jellemzően a 3. század első felére/középső évtizedeire keltezhető katonasírok sorába illeszkednek a késő 3. századi, niellóberakásos övgarnitúrákat tartalmazó temetkezések is. Az ismert lelőkörülményű, niellóberakásssal díszített övveretek többsége és a „teljes” garnitúrák mindegyike provinciális temetkezésekből származik, amelyek között már - a 3. század végétől újra egyre gyakoribbá váló — fegyveres sírokat is találunk. Kardok kísérték a remageni,56 a silistrai,57 a kölni58 és a Budapest-Bécsi úti leleteket59. Az utóbbi három sírban a niellóberakásos veretek épp e fegyvereket díszítették (Silistra: kardkoptató, keresztlemez; Köln: kardkoptató; Budapest-Bécsi út 42: kardmarkolatveretek). A budapest-pasaréti sír mellett pedig valószínűleg fegyverként (is) értelmezhető fokosfejet találtak.60 A brigetiói és a remageni sírok a teljes övgarnitúrákból csak a szíjvégvereteket tartalmazták, valószínűleg már másodlagos, de funkciójuknak megfelelő helyen és módon felhasználva. Sírokba való elhelyezésük arra utal, hogy ezek az övék és fegyverek egykor az elhunytak saját tulajdonát képezték.61 A Scupiban feltárt, ezüst övcsatokat (9. tábla 3) tartalmazó két férfisírról közelebbit nem tudunk, csak annyit, hogy egyikükben niellóberakásos ezüstfibula volt.62

Mindkét ismert barbaricumi lelőhelyen a niellóberakásos övveretek ugyancsak sírokból kerültek elő. A wroclaw-zakrówi gazdag vandál fejedelmi sírlelet övgarnitúrája sem teljes, mivel hiányzik belőle a jellegzetes csónak formájú fejjel ellátott gomb. A keretes csat harmada is letörött, amelyet utólagos átalakításnak tulajdoníthatunk, vagy már törött állapotban tették a halott mellé. (A letörött részt ugyanis nem találták meg a sírban.) Az sem biztos, hogy a felhasznált római veretek egyetlen övgarnitúrából származnak. Mindez arra utal, hogy a sírba nem egy tiszta római, hanem olyan övét (vagy öveket?) helyeztek, amelynek díszítését vegyes, germán és római övveretekből állították össze. (Az sem kizárt, hogy a niellóberakásos vereteket egy vagy több barbár övre applikálták.) A germán veretek közül egy szemlátomást megpróbálta utánozni az egyik niellóberakásos lemez áttört keretdíszítését.63 (6. tábla 8) Nem tudjuk, hogy ezek a birodalom területén készült öwere-5» MARTIN-KILCHER 1985, 154-157, Abb. 6; FISCHER 1988, 179-180; MARTIN-KILCHER 1993, 299-305, Fig. 1.

59 NAGY2005, 423, Kát. Nr. 12,426, Abb. 16.

60 A fokost a találók elmondása alapján a „sír környékén” találták, amelynek itt a sír mellett jelentést tulajdoníthatjuk. (RÖMER 1864, 109.) Nincs okunk kételkedni ezért a baltafej sírhoz való tartozásában.

61 A principatus kori fegyverek és katonai felszerelési tárgyak tulajdonjogának kérdéséhez összefoglalóan: MACMULLEN 1966, 23-40; SPEIDEL 1992, 131-134; NICOLAY2002, 60-61; NICOLAY2007,177-206.

62 MARTIN-KILCHER 1993, 299.

63 GREMPLER 1888, Taf. VI/8 és talán 9.

21