Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret

Mráv Zsolt

3. kép: Dunaharaszti. Késő szarmata temető, 5. sír. 1-4. Niellóberakásos ezüst zsanéros szíjvégveret töredékének rajza és fotója; 5-7. Kinagyított, illetve részletfotók a veret előoldaláról

Fig. 3: Dunaharaszti (County Pest), late Sarmatian cemetery, grave 5. Niello-inlaid silver hinged strap terminal. Drowing (1 ) and photos (2-7)

rarchia időszaka) sorolt, főleg ezüst hagymagombos fibulák kengyelének és tűtartójának legjellemzőbb geometrikus díszítőmotívuma. Megtalálható az apulumi csónakos fejű, niellóberakásos bronzgomb oldalain is (1. alább) (2. kép), amely ugyanolyan ónozott, niellóberakással díszített bronzveretes övgarnitúra részét képezte, mint amilyenhez a brigetiói veret is tartozott. A dunaharaszti zsanéros ezüst szíjvégvereten nemcsak a hosszanti oldalakat kísérő szegélyminta, hanem az indák is ezzel a technikával készültek (1. alább). (3. kép) A kölni és az augsti kardhüvelykoptatón ilyen háromszögekből álló vonaldíszítéssel tagolták kisebb geometrikus mezőkre a díszített felületet. (3. tábla 1, 3)

A típusba tartozó ismert szíjvégveretek között eddig két fémberakással díszített található, amelyek egyben a brigetiói darab legközelebbi formai és díszítésbeli párhuzamai. Az egyik a durostorumi (Silistra, BG) övgarnitúra része22 23 (4. kép), a másik ismeretlen lelőhelyű darab a mainzi Römisch- Germanisches Zentralmuseum gyűjteményében található.25 (5. kép) Mindkettőt ezüstből öntötték. A durostorumi szíjvégveret a brigetióinál valamivel kisebb, míg a mainzi 12,2 cm hosszú veret lényegesen nagyobb méretű. Mindkét párhuzamként kínálkozó szíjbefogó díszítése két hosszanti szegélymotívum között (a mainzi leletnél ez dupla fogsormotívum,

a durostorumin pedig kifelé néző fogsor- és mögötte befelé álló futókutya motívum) középen lefelé hullámzó indából áll. A Mainzban őrzött veretnél borostyánindát találunk, amelyik felül két kacsos indaspirálba fut, míg a durostorumi esetében az indát egymásból kiinduló, függőleges állású indaspirálokból komponált sorminta alkotja. A durostorumi veret középső gyűrűjét két, egymás felé néző, sűrűn fogazott ferde fogsor- (ilyen díszítés található a mainzi szíjvégvereten is), míg a pálcatagot cikk-cakk vonalban futó motívummal díszítették. A Mainzban őrzött szíjvégveret középgyűrűjét szokatlan módon nem töri át kerek lyuk, hanem a korong alakúra hagyott felületet teljesen kitöltötték, és középen egy niellóberakásos ötszirmú rozettával díszítették. A pálcatag elő-, hát- és két oldalnézeti síkozott felületét dupla farkasfog sorokkal díszítették, alsó vége pedig ugyanúgy profilált gömbben végződik, mint a Kállay gyűjtemény szíjvégvereténél. (6. kép)

A fémberakás darabos stílusa, leveles indahullámra épülő motívumkincse az ugyancsak brigetiói lelőhelyű ezüst augurbot fémberakásos díszítésével

4. kép: A silistrai (Durostorum) niellóberakásos ezüst övgarnitúra veretei (MADYDA-LEGUTKO 1991, 96, Taf. VI után)

Fig. 4: Silver mountings from the niello-inlaid belt set from Durostorum (Silistra, BG) (after MADYDA-LEGUTKO 1991, 96 Taf. VI)

állítható közeli rokonságba.24 (4. tábla) Itt találkozunk fogsoros szegélydíszek között nehézkesen hullámzó spirálkacsos indákkal, amelyekhez poncolt, majd aranyozott lemezű levelek kapcsolódnak. A hasonlóság oly mértékű, hogy felvethető a két brigetiói darab azonos műhelykörből való származásának lehetősége. (Azonos lelőhelyükből következően az is lehetséges, hogy e niellóberakásos tárgyakat gyártó műhely éppen Brigetióban működött.)

22 FISCHER 1988, 179, Abb. 6.6; MARTIN-KILCHER m3, 312, fig. 14.

23 Itt köszönöm meg Dieter Quast (RGZM) szíves segítségét és hozzájárulását, hogy a közeljövőben általa közölni kívánt leletre itt röviden hivatkozhattam. Külön köszönöm, hogy a szíjvégveret fotóját is rendelkezésemre bocsátotta.

24 BARKÓCZI1965, 219-222, fig. 5,238-239, Pl. II-IV.

ló