Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Mráv Zsolt: Egy késő 3. századi, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret

Egy késő 3. SZÁZADI, niellóberakással díszített, középgyűrűs bronz szíjvégveret Brigetióból

5. kép: Niellóberakásos ezüst szíjvégveret ismeretlen lelőhelyről. (RGZM) (Fotó: Volker Iserhardt) 1. Előnézet;

2. Hátoldali nézet

Fig. 5: Niello-inlaid silver strap terminal from unknown provenance. Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz (Photo: Volker Iserhardt)

Ugyancsak hasonló díszítéssel találkozunk egy niellóberakásos ezüst szíjvégveret töredéken, amely 1948-ban Dunaharasztiban (Pest megye), egy késő szarmata temető 5., kirabolt sírjában feküdt/3 (3. kép) A leletet közlő Párducz Mihály csak a restaurálatlan ezüstveret rossz minőségű, fekete-fehér fényképét közölte, és funkcióját sem tudta meghatározni. A lelet ezért a nemzetközi szakirodalomban sem válhatott ismertté.25 26 Mindez, továbbá közeli típus- és díszítésbeli rokonsága a brigetiói verettel együttesen indokolja, hogy a lelettel e helyen részletesebben foglalkozzam. A veret méretét és rögzítési technikáját, valamint aljának egyenes vízszintes záródását tekintve kevésbé egy középgyűrűs, mint inkább egy zsanéros szíjvégveret szíjbefogó tagjaként azonosítható, amelyről utólag letörték a zsanérfül(ek)et, és a helyüket eldolgozták. (A leletet Párducz is „csuklótagként” értelmezte.27) Ugyanilyen hosszú szíjbefogója van a nagyberki-szalacskai és a wroclaw-zakrówi övgarnitúrák zsanéros veretéinek.

25 MNM Itsz.: RB 2.1948.5. A MNM vonatkozó leltárkönyvének adatai alapján az ezüstveret „a sír bal felső

szélének közelében, a bal lapockacsont alatt feküdt. Ugyanitt szövetmaradvány”. Az eredetileg bizonyára

gazdag sír megmaradt mellékletei: 2 koporsókapocs, 1 vaskés, gyöngyök (íykarneol, 1 obszidián és 33 korall), 1 ezüstkarika (MNM RB 2.1948.2-6). A sír bolygatott(5. tábla 4, 6. tábla 3) A lefelé szűkülő trapéz alakú ezüst szíjbefogó töredékének teteje hármas lapos hullámvonalban végződik. Alja enyhén kiszélesedik. A bőrszíjhoz kerek fejű bronzszegecs fogta hozzá, amelyet a hátoldalon megmaradt vékony ezüst lemezen is átvezettek. Ennek a lemeznek csak a szegecs feletti, egyenes záródású szakasza őrződött meg, a többi része letörött és elveszett. A leltárkönyv rajza alapján a veret múzeumba kerülésekor e lemeznek a szegecs alatt még megvolt egy további kb. 1,5 cm hosszú szakasza. Niellóberakással és aranyozással

6. kép: A brigetiói (1), a Mainzban őrzött (2) és a silistrai (3) középgyűrűs szíjvégveretek összehasonlító ábrája Fig. 6: Niello-inlaid strap terminals with ring in their middle. Brigetio (l), RGZM, Mainz (2), Durostorum (Silistra, BG) (3)

csak a veret előoldalát díszítették. A felület két szélén, párhuzamosan a szíjbefogó ferde oldaléleivel, felfelé álló háromszögekből komponált, egyenes sorminta fut. A közrezárt mező felfelé enyhén szélesedik, ehhez alkalmazkodik az itt futó indadísz is, amely egy vízszintes vonalból indul felfelé öt indahullámot rajzolva. Ezekről lefelé ívelő nyelek ágaznak le, amelyekből egy-egy kacsos indaspirál is kinő, a kacsok végén egy beponcolt ponttal. A nyelek végén található levelek

sága és a csontváz hiányossága miatt a halott korát, nemét nem lehetett meghatározni.

26 PÁRDUCZ 1950, 28, Taf. LXXXV/4a-b. Nem ismeri egyetlen, a témával részletesen foglalkozó külföldi kutató sem, így: MARTIN-KILCHER 1985; FISCHER 1988; MADYDA-LEGUTKO1991; DIACONESCU1999.

27 PÁRDUCZ 1950, 28. (L. ugyanezt a meghatározást a MNM leltárkönyvében.)

17