Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Horváth István: A népi építészet átalakulása a 20. század második felében. Egy dunántúli példa
A NÉPI ÉPÍTÉSZET ÁTALAKULÁSA A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN a lakásigénylők összehasonlíthatatlanul nagyobb kedvezményeket kapnak a törlesztés szempontjából, mint akik itt helyben építkeznek” - fejtette ki Kasza Miklós VB titkár 1978 februárjában.19 Aggodalma nem volt alaptalan, hiszen a 60-as, 70-es évek folyamán drasztikusan csökkent a falu népessége,20 kis részben talán ez a hitelpolitika is hozzájárult az elvándorláshoz. A kockaházak rohamos térhódítása már a 60- as évek végére meglehetősen egyhangú utcaképet eredményezett Kocson. Az egymással igen nagy hasonlóságot mutató típustervek természetesen megszabták a kereteit a falusi építkezésnek, kedvező árukkal versenyképtelenné tették az egyedi elképzelések megvalósítását, de erre nem is igen mutatkozott igény, hiszen a hasonló épületekből álló utcakép a kollektivizálás előtt is megszokott volt. Az OTP-hitelből épült házakhoz anyagi szempontból érdemes volt az ajánlott típustervek közül választani, de más tényezők is e tervek felé terelték a lakosságot. Egyrészt a helyi tanács rendszeresen szervezett előadásokat például lakásépítés és berendezés címmel,21 ahol természetesen sor került a típustervek népszerűsítésére is, másrészt a tanácsi dolgozók gyakori feladata volt, hogy a KOM ÉP (Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat) által tervezett terveket megismertessék az építkezni szándékozókkal. Ráadásul az egész megyében kevesen (1959-ben mindössze 17-en) rendelkeztek építési tervezői engedéllyel, közülük is csak hatan (!) voltak diplomás mérnökök. A többiek építésztechnikusok, kőművesek voltak.22 Ók évente százszámra gyártották az építési engedélyezési terveket, ez természetesen lehetetlenné tette az egyedi kívánságok teljesítését. De részben választ ad a kocsi házak monotonságára az is, hogy a kocsiak a 60-as években szinte „házi” építészként alkalmaztak egy budapesti építészt, Deák Bélát, aki az ebben az évtizedben épült lakóházak közel felét tervezte,23 pontosabban adott típusterveket adaptált. Ezek hivatalosan egyedi tervként jelentek meg a statisztikákban, valójában csupán néhány alaptípus változatairól volt szó. Az 50-es évek végétől a helyi földműves-szövetkezet üzemeltetésében már TÜZÉP-telep24 is működött a faluban, az itt elérhető szűkös választék szintén a monotónia felé terelte Kocs építészetét. A házak többségének felépítését általában széles 19 KEMÖLXXIII/737,1978. február 9. 20 KSH 1981,512-513. i960 és 1980 között közel 500fővel, 3312-ről 2842-re apadt Kocs lakossága. 21 KEMÖL XXIII/737, Kocs község iratai, 1963. szeptember 10. 22 KEMÖLXXIII/737, Kocs község iratai. 23 KEMÖL XXIII/737, Kocs község iratai. Ebben az évtizedben az engedélyek nagy részén az említett Deák Bélán kívül is csak 3-4-en osztoztak. 24 KEMÖL XXIII/737, Kocs község iratai, i960, április 6. körű rokoni, baráti, munkatársi összefogás teremtette meg.25 A kollektivizálásig a kalákában végzett munka elsősorban a rokonságra és esetleg a szomszédságra korlátozódott, az 50-es évektől azonban a falun kívüli munkavállalásnak köszönhetően ez a kör kitágult, sőt sokszor a munkatársak, munkahelyről ismert szakemberek már jelentősebb segítséget jelentettek, mint a rokoni kör. Régen az ács-tetőfedő munka kivételével nem hívtak szakembert, az 50-es évek végétől kezdve viszont már szinte kivétel nélkül kőműves irányítása alatt építették fel a lakóházat. Ugyanakkor a sok segítség ki nem mondott következménye volt, hogy az építtető még hosszú éveken át járt viszonozni a kölcsönkapott munkát az ő házánál segédkezüknek, esetleg az ő gyerekeiknek. Kocson 1959 végére lényegében befejeződött a kollektivizálás, az ezt követő években még nem alakultak ki a háztáji gazdálkodás keretei, ez éreztette hatását az építkezési szokásokban is. Akik már az 50-es években a falun kívül vállaltak munkát, és a kollektivizálás sikerétől függetlenül nem terveztek munkájuk mellett gazdálkodást folytatni, új házaikat melléképületek nélkül építtették. De azok közül is sokan a gyakorlatilag bővíthetetlen kockaház mellett döntöttek, akik például a termelőszövetkezetben vállaltak munkát, de nem láttak esélyt a családi gazdálkodás visszatérésére. Mégis - a háztáji gazdálkodás és a mezőgazdasági kistermelés kiterjedésével párhuzamosan - egy évtized elteltével sorra emelték a legváltozatosabb formájú melléképületeket a portákon. Azok voltak szerencsés helyzetben, akik csak az említett utcafronti bővítés mellett döntöttek,26 hiszen nekik továbbra is megvoltak a gazdálkodáshoz szükséges épületek. Akik időközben kockaházat építtettek, azok gazdálkodási módjuknak megfelelően igyekeztek megtoldani a lakóházukat. Korábban a komplex gazdálkodást folytató családok még számos és sokféle funkciójú gazdasági épülettel rendelkeztek, a háztáji gazdálkodás keretei között azonban már kevesebb, a gazdálkodáshoz közvetlenül szükséges épületre volt szükség. A legtöbb család csak állatokat tartott, a takarmányt a termelőszövetkezettől kapta szerződéses formában, vagy ugyanonnan vásárolta, ez szükségtelenné tette a különböző takarmánytároló épületeket. Új igényként jelent meg ugyanakkor az autók elterjedésével a garázsok építése, ezek a 70-es évek végére sok udvar szerves részévé váltak.27 25 Az építési engedélyeken is gyakran feltüntették, hogy „a kivitelezést családi, rokoni alapon végzik.” (KEMÖL XXIII/737, Kocs község iratai.) 26 Meglepően nagyszámú sátortetős, L-alakú, hátul nyeregtetővel ellátott épületet építettek vagy alakítottak ki Kocson, ami minden bizonnyal a hagyományokhoz erősebben ragaszkodó volt kis- és nagygazdáknak volt köszönhető. 271979-ben már 237 darab személygépkocsi volt magántulajdonban. (KEMÖL XXIII/737, Kocs község iratai, 1980. január 10.) 155
