Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Marton Melinda: Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története (1852 - 1944)
Marton Melinda A lovászon, Bolla Mihályon kívül a lovakat senki sem foghatta be jártatás vagy nyargalás céljára. A Bécsben fogadott lovászmester feladata volt a grófi család szükségletére szolgáló példányokon kívül az eladásra szánt lovak felkészítése és idomítása.7 Az 1840-es években a tatai uradalomban nagy mértékben megnőtt az igény az igáslovakra, amelynek egyrészt az volt az oka, hogy jelentősebbé vált az erdei fuvarozás. Másrészt az uradalomban egyre több feladat ellátása igényelt kocsit. Igáslovakra volt szüksége a hivatali, kastély-, posta-, malom-, borhordó, serhordó és majoros kocsisoknak is. A mátyusházi ménesből vásárolt egy-két példány mellett az igáslovak többségét az uradalom lakosságától, valamint a vidéki és pesti vásárokon szerezték be.8 A lovak iránti növekvő igény szükségessé tette az uradalmi központ, Tata közelében egy nagyobb ménes kialakítását. Ezt ismerte fel Esterházy Miklós legidősebb fia, Esterházy Miklós Ferenc (1804-1885), a tatai hitbizomány várományosa, amikor 1850-ben bekapcsolódott a gazdasági ügyek irányításába. A mátyusházi ménes sorsa ezzel megpecsételődött. A ménest Esterházy Miklós még 1852-ben feloszlatta, majd állományát a tatai és a pápai uradalom között szétosztotta.9 Ez a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a ménes állományának nagy részét Esterházy Miklós Ferenc, kisebb részét pedig Esterházy Pál (1805-1877) vásárolta fel. Még ebben az évben Miklós Ferenc Remeteségpusztán, Pál pedig Devecserben alapított ménest. Ez a rendelkezés összhangban állt Esterházy Miklós végrendeletével, amelyet 1854-ben véglegesített. 1856-ban bekövetkezett halálával fiaira három ősi uradalmat hagyott: a tatai uradalmat Esterházy Miklós Ferencre, a pápa-ugod-devecseri uradalmat Esterházy Pálra, a csákvár-gesztesi uradalmat pedig Esterházy Móricra (1809—1890). A végrendelet előírásának megfelelően az örökösök a három birtoktestből három elsőszülöttségi hitbizományt hoztak létre. I42 A MÉNES FÉNYKORA ÉS A TATAI „VERSENYLÓ IDOMÍTÓ INTÉZET’ A tatai uradalom várományosa Esterházy Miklós és Roisin Franciska legidősebb fia, Esterházy Miklós Ferenc volt. A hivatali pályán Miklós Ferenc már 1829-ben kamarás címmel rendelkezett, később kerületi táblai ülnökké, majd tiszteletbeli johannita lovaggá nevezték ki. A gróf 1833-ban feleségül vette Plettenberg Mariannát. A házasságból három gyermekük született, Pál (1834-1885), Miksa (1837-1883) és Miklós József (1839-1897). A tatai uradalom vezetését Miklós Ferenc 1856-ban vette át. A következő évben, 1857-től valóságos belső titkos tanácsosnak nevezték ki. A gazdaság és az ipar fejlesztésére is nagy gondot fordított; kiterjedt erdőbirtok és halgazdaság tartozott az uradalomhoz. A hivatali előremenetel és a vagyongyarapítás mellett nagy összegű adományokkal támogatta a művelődési közcélok megvalósítását. A tata-remeteségi ménest tehát Miklós Ferenc 1852-ben alapította meg. A ménes állománya az alapításkor 205 lóból állt. A ménes helyéül Miklós Ferenc az uradalmi központtól két kilométerre fekvő Remeteségpusztát választotta. A remeteségi birtok 550 hold kiterjedésű területéből a lovak ellátását 200 hold rét, 150 hold jó minőségű legelő, valamint 200 hold zöldtakarmány termelésére alkalmas szántó biztosította.10 A ménes számára összesen tíz istálló állt rendelkezésre. A ménes egy részét a belső és a külső kastélyistállóban, valamint a régi váristállóban helyezték el. Ezek közül a külső kastélyistálló valóságos „lószalon” 7 MOL TEL P. 187.1-187. 8 MOL TEL P. 187 1-187 9 MOL TEL P. 198. Dominium Tata Fasc. 98. 1870. évi családi osztály. volt márványoszlopos, keramittal kövezett, szőnyegekkel fedett padlózatával és kandallójával. Ezeken felül további két istállóban helyezték el a méneket és az anyakancákat. Külön istálló állt rendelkezésre az elletéshez. Az egy-, kettő-, három- és négyesztendős csikók számára további négy istállót tartottak fenn. A lovak állása fölé helyezték el a nevüket, korukat és származásukat feltüntető díszes táblákat.11 A ménest a tatai hitbizomány birtokosai kiváló szaktudással vezették és fejlesztették. A ménes kifogástalan működéséért széles szakmai apparátus felelt: a kasznár, a ménesigazgató, a ménesmester, a méneskezelő, az intéző, a lovászok, csikósok, a trénerek és az állatorvos. A ménes az uradalmi főkormányzó hatáskörébe tartozott. A méneskönyveket a tatai kasznár vezette. A ménest szükség szerint a gazdaságban és a fuvarozásban is igénybe vették. Az Esterházyak naponta többször felkeresték a ménest. A gróf számára erre a célra állandó jelleggel készenlétben kellett állnia két négyes fogatnak a váristállóban. A ménesben folytatták a mátyusházi angol félvér tenyészirányt. A ménes anyakancáit Angliából importált ménekkel és a kisbéri ménes törzsménjeivel fedeztették. Emellett Esterházy Miklós Ferenc jó képességű vadászlovakat is tenyésztett. A gróf különösen a vörösderes színű lovakat kedvelte.12 Az 1860-as években az Esterházyak hagyományos lókedvelése megmutatkozott Esterházy Miklós Ferenc legfiatalabb fia, Miklós József esetében is. Az ifjú gróf a kor elvárásainak megfelelően katonai pá-10 Pesti Napló 1925. május 6. " Pesti Napló 1925. május 6. 11 Gazdasági Lapok 1924. július 27. 227-228.
