Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban
Muskovics Andrea Anna il. kép: Szellőzőlyuk tetején levő faragott kő Abb. ti: Schnittstein auf dem Luftloch ron egyenletes hőmérséklet legyen a felettük levő 8-10 méter föld miatt. A pincéket tehát mindig olyan területre építették, ahol megfelelő magasságú volt a domboldal. Ebben az esetben azonban a fúrás volt a könnyebben kivitelezhető eljárási mód. Ennek során 12. kép: Pinceajtó feletti szellőzőlyuk Abb. 12: Luftloch über dem Kellertor 40 L. még: LUKÁCS 1978, 302. 41 ERDÉLYI 1974c, 1.12. 42 A gádor a külszínnél mélyebben fekvő padlózattal épített lakóépület vagy pince védett lejárata. Megakadályozza, hogy a víz befolyjon, valamint áthidalja a külső szintén egy méteres szakaszokban kellett haladni. A munkát kézi erővel végezték, csákányok, ásók, vésők segítségével jutottak előre. Miután méteres hosszúságban kitalicskázták a földet, azonnal megkezdték a boltozást. Ez kővel vagy téglával történt. Általában a lábazatot tették ki kőből. A boltívhez téglát használtak, ez ennél az eljárásmódnál is a ramonádra került. A tégla és a pince tetejét alkotó föld közötti kis hézagba földet tettek és bedöngölték. A folyamatos boltozásra azért volt szükség, nehogy a pince beomoljon. A pincék egy részére a boltövesség jellemző. Ilyenkor csak méterenként boltoztak, azaz minden második métert boltozatlanul hagyták. Ennek két oka volt: vagy spórolni akartak az anyaggal, vagy nem tartották szükségesnek a teljes boltozást. Egyes pincéknél megfigyelhető, hogy egyáltalán nincs boltozás. Ez ott volt lehetséges, ahol a föld olyan minőségű volt, hogy így sem omlott be. Ebben az esetben a pincét kiégették/0 Szalmával telehordták, majd meggyújtották. Ennek következében oldalán és tetején egy keményebb kéreg keletkezett, ami az omlásveszély elkerülését biztosította. A boltozatlan pincék elsősorban a Tölgyesi útra voltak jellemzőek. A megfelelő talaj- és földviszonyok mellett ennek az volt az oka, hogy itt keskeny pincéket alakítottak ki, amelyekhez nem volt szükség boltozásra. Erdélyi Zoltán a kőboltos és a boltozatlan típus mellett szintén említ egy harmadik megoldási módot.40 41 Ennek lényege, hogy csak a bejárati részt (síp/torok) boltozták ki, ezen túl boltozatlan volt a pince. Ez nem tekinthető egy negyedik típusnak, ez csupán a boltozatlan megoldási mód egyik fajtája. A pincék építésével kapcsolatban két kérdésre kell még kitérnünk. Egyrészt a lejárat kialakítására, másrészt a szellőzésre. Major Miklós Berettyó-felvidékről szóló tanulmányában azt írja, hogy a pincék tagolódását, beosztását a felszín lejtési viszonyai nagy mértékben befolyásolják. Ebből adódóan a szomszédos Érmelléken az enyhén emelkedő dombok miatt 2-8 méter hosszú gádor42 * közbeiktatására volt szükség. Berettyó-felvidéken azonban a meredeken emelkedő dombok miatt a gádort el lehetett hagyni, vagy legfeljebb 1-2 méter hosszúságúra hagyták.4’Az általam vizsgált területen ugyanez figyelhető meg. Ott, ahol nagyon magas volt a domboldal, a présház és a pince egy szintben van, nincs pincelejárat. Abban az esetben, ha nem találták elég magasnak az oldalt, gádort alakítottak ki. Ennek két formája figyelhető meg: vagy lépcső vezet le, vagy pedig csak simán lejt a járat. Ez utóbbit találták célszerűbb megoldásnak, mivel a hordók gurításánál megkönnyítette a munkát. A pincék többségénél azonban a magas domboldal miatt nem volt szükség gádor kialakítására. térszín és a belső padozat közötti különbséget. E célból általában lépcsőket vágtak az aljába. (FILEP 1979, 260.) 43 MAJOR 1992, 53. 132
