Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban

Muskovics Andrea Anna

6. kép: Különálló présház (Lajos-kert)

Abb. 6: Allein stehendes Presshaus (Lajosgarten)

y. kép: Szórtan elhelyezkedő présházak a szarvas-hegyi szőlőkben (Esztergom-Királyi Város kataszteri térképe 1886-ból, KEMÖL, VII. téka)

Abb. 7: Zerstreut stehende Presshäuser in den Weingärten auf dem Hirschberg (Esztergom/Gran-Königliche Stadt, Katasterkarte aus dem Jahre 1886, Komitatsarchiv Komárom-Esztergom )

A vizsgált területen található építmények a présházas lyukpincék típusába tartoznak, emellett azonban néhány lyukpincével is találkozhatunk/4 (8-9. kép) Adatközlőink erre több magyarázatot is adtak. Egyrészt ezek tulajdonosai szegényebbek voltak, másrészt pedig nem fért el a domboldal és az út között egy épület. Ezt nem minden esetben tarthatjuk valószínűnek, ugyanis épület nélküli pince csak nagyon kis számban fordul elő, a történeti adatok alapján pedig megállapítható, hogy a 18. század végén a zsellérek többsége is rendelkezett szőlőterülettel. Minden bizonnyal tehát több szegényebb sorsú szőlőtulajdonos család volt, mint ahány lyukpince látható.

34 A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményeit először

Vincze István rendszerezte. (VINCZE 1958) Később

ezt Kecskés Péter egyszerűsítette le. (KECSKÉS 1980;

KECSKÉS 1981a; KECSKÉS 1981b)

A hely hiánya már magyarázatul szolgálhatna, de nem minden esetben. Mi lehet akkor mégis ennek az oka? Valószínűleg — adatközlőim egy része szerint is - eredetileg elsősorban csak lyukpincék voltak a vizsgált területen. Ennek a kérdésnek a megválaszolása azonban nagyon nehéz, ugyanis a szőlőhegyi építkezés nem volt engedélyhez kötve, emiatt a korábbi

8. kép: Lyukpince (Mély út) Abb. 8: Lochkeller (Tiefer Weg)

századokban szinte semmilyen adat nem maradt fenn róluk. További nehézséget okoz, hogy a hegytörvények az épületekről nem szólnak, emellett a különböző összeírásokban mint tulajdont csak a szőlőt említik, de a hozzá tartozó épületet nem. Mindezek ellenére azonban lehetséges, hogy a 18. században a lyukpincék voltak általánosak. Ezt bizonyítják egyrészt az ebből az időből fennmaradt jegyzőkönyvek regesztái: „Heim Ferenc, Szentgály András, Hersics Ferenc, Faichtinger József és Szanthoffer Ferenc távollétében határozatot hoztak Czeh András ellen, aki a szőlőjében lévő pincében árulta a borait. Mivel a külső városban a kiváltságos polgárokon kívül senki sem árulhat bort, a hegymestereket figyelmeztetik Czeh András eltiltására.”34 * 36 * „Néhány városi gazda a szőlőjében pincét ásott, a földet pedig az útra hányta ki, ezzel az utat eltorlaszolta. A gazdáknak meghagyták, hogy takarítsák el a földet, különben a hegymesterek megbüntetik őket.”31 A regesztákban csak pincét említenek, egyéb épületről nem szólnak. Ez természetesen még nem tekinthető konkrét bizonyítéknak, ugyanakkor feltételezésekre okot adhat. A másik dolog, ami erre enged következtetni, a pincék

33 KÖVECSES-VARGA 2000, 231.

36 tóth 2ooy, 96.

37 TÓTH 20oy, 98.

130