Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban
Muskovics Andrea Anna szakrális emlékekkel kapcsolatban kevés dolgozat látott napvilágot, még ma sem számít igazán kutatott területnek.7 Az esztergomi szőlőhegyen a présházak és lyukpincék mellett megtalálhatóak a szőló'beli hajlékok és a szakrális kisemlékek is. Nagy számban fordulnak elő' útszéli keresztek, emellett mind Szentgyörgymező, mind a Királyi Város területéhez tartozó szőlők védelmére emeltek egy-egy kápolnát. Az 1970-es években még a dézsmapince is látható volt, ezt azonban mára már elbontották, családi ház áll a helyén.8 A szakrális építményekre jelen dolgozat sem tér ki, a kutatások csak a szőlőfeldolgozó és bortároló építményekre terjedtek ki. Az elsődleges cél az volt, hogy helyszíni gyűjtések alapján megállapítsuk, az építmények milyen típusokba sorolhatóak, illetve milyen alapformák léteznek. A gyűjtések során azonban több probléma is felvetődött, amelyek megválaszolásához a történeti anyag áttekintésére volt szükség. Az egyik legfontosabb kérdés, vajon mi az oka annak, hogy lyukpincéket csak elvétve találhatunk, noha első pillantásra ezek elhelyezkedését természeti adottságok nem befolyásolják. Nem lehetséges, hogy eredetileg csak ez az egy típus létezett, és a présházakat később kezdték el építeni? Emellett egy másik probléma is felmerült. Miért a város délnyugati és délkeleti részén alakultak ki a szőlőfeldolgozás és bortárolás funkcióját biztosító épületek, s ez utóbbi területen miért csak egy-kettő maradt meg? A Szentgyörgymező névvel illetett mai kerület területén az átalakítások miatt tűntek el szinte teljesen, vagy régen is csak kis számban fordultak elő? Miután sikerült megállapítani a szőlőfeldolgozó és bortároló építmények elhelyezkedését, ezután kezdődhettek meg a helyszíni gyűjtések. A cél tehát az volt, hogy megállapítsuk, a pincéknek milyen alaprajzi formái ismertek, egyáltalán hogyan alakították ki ezeket. A terepmunka másik fő kérdésköre a présházakra vonatkozott. Az alaprajzi formák, valamint a külső jellegzetességek bemutatására törekedtem elsősorban, azaz jelen tanulmánynak nem célja, hogy a berendezéssel, illetve az épületek átalakításával foglalkozzon.9 10 A vizsgált terület Esztergomot négy településből egyesítették 1895-ben: Szenttamásból, Vízivárosból, Szentgyörgymezőből és Esztergom Királyi Városból. A 18—19. századi munkákból kiderül, hogy szőlőterülettel nem mindegyik város rendelkezett. Bél Mátyás Esztergom vármegyéről szóló leírásában a 18. század első felében az alábbiakat írja Vízivárosról: „Földjük nincsen, kivéve az egyetlen szigetet, amely alig elég a kertecskéknek. Ha ez sem volna, akkor azt sem tudnák a város lakói, hogy termesszék a káposztát és az egyéb kerti veteményt. Területük annyira nincsen, hogy az is, amely a Duna és a vár közé ékelődik, alig elég a város számára, inkább csak egyes házaknak. Ezért az itteniek a kézművességből és a kereskedésből élnek.”'0 Szenttamásról 1827-ben Helischer József hasonló információkat közöl. „Művelésre alkalmas földjük nincsen, csak házhelyeik...”" A négy település közül tehát kettő nem rendelkezett szőlőterülettel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezen városok lakóinak ne lettek volna szőlőik vagy boruk, amelyet valahol tárolni kellett. Ezt bizonyítják a 18. századi regeszták.12 Bél Mátyás is erre utal, amikor azt írja, hogy néhány szenttamásinak kis szőlője volt a Kusztusi dűlőben.1’ Helischer Józsefnél Szenttamásról pedig ezt olvashatjuk: „Mégis a káptalan őrkanonokjáról elnevezett szöllőhegyen 1240 kapás szöllőt művelnek. Ezért sokan kézművességből, de még többen föld- és szöllőmunkából élnek.”'4 Víziváros és Szenttamás lakosainak tehát Szentgyörgymezőn, illetve a Királyi Városban volt szőlője, s ha rendelkeztek pincékkel és présházakkal, akkor ezek is erre a területre estek. A kutatás így csak a mai város két kerületében lehetséges: Szentgyörgymezőn és a Királyi Városban. SZŐLŐMŰVELÉS ESZTERGOMBAN A szőlőművelés szerepe és jelentősége Szent István egyik oklevele arról tanúskodik, hogy az ezen ágazattal foglalkozók megbecsült embe7 HORVÁTH 1995. Esztergom területén végzett kutatások: HETVESNÉ BARÁTOS1 é. n., KÖVECSES-VARGA 1995; KÖVECSES-VARGA 2004. 8 1974-ben Erdélyi Zoltán részletes felmérést készített róla, és védelem alá helyezését is javasolta. (ERDÉLYI 1974b; ERDÉLYI 1974c, I. 40-46.) 9 Az országszerte megfigyelhető átalakítások miatt egyre inkább fontosabbá válnak a változásvizsgálatok. Ezek még váratnak magukra, csak néhány tanulmány foglalkozik ezen kérdéskörrel. (LAPOSA 1999; OLAJOS 1993; SCHILDMAYER 1997.) 10 BÉL 1957, 25. rek lehettek15. A 16. század elejére virágzó szőlőkultúra alakult ki a településen. Az 1595-ös ostromról készült Siebmacher-metszet a várhegyet körülvevő “ HELISCHER 1988,127. 12 „Csókási Mihály szenttamási lakos eladta a Kúrián, Velenczey István és Perchoffer Ferenc szomszédságában lévő szőlőjét Morsa Jánosnak 20 forintért.” (TÓTH 2003, 168.) „Csizmadia Gergely, vízivárosi lakos a ráhagyott, Czigány kútt-nál, Lépő Pál és a közút szomszédságában lévő szőlőt, amely a néhai Tyszó cukrászé volt, tartozásai miatt 29 forintért eladta Gombkötő Istvánnak.” (TÓTH 2006,25.) 13 BÉL 1957,23. O HELISCHER 1988,127. 15 HETVESNÉ BARÁTOSI é. n., 29. 126