Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)
Muskovics Andrea Anna: A szőlőfeldolgozás és bortárolás építményei Esztergomban
A SZŐLŐFELDOLGOZÁS ÉS BORTÁROLÁS ÉPÍTMÉNYEI ESZTERGOMBAN összes hegy lejtőjén szőlőtőkét ábrázol."' A török azonban hatalmas pusztítást végzett, ennek nyomán az 1696. évi adóalap összeírói a vármegye területén mindössze 192 kapás szőlőt írtak össze. A földek egy része elpusztult, másik része pedig parlagon hevert.1 A török kiűzése utáni évtizedekben az iparosság és a céhek jelentősége ellenére Esztergom gazdaságának fellendülését elsősorban a bortermelésnek és a borexportnak köszönhette. Ezt lehetővé tette a rendelkezésre álló nagy tömegű, olcsó munkaerő, ugyanis a letelepedett zsellérek, jobbágyok elsősorban ezen a területen jutottak munkához.1" A szőlőművelés jelentőségét jelzi az is, hogy a kézművesek és kereskedők is nagy területekkel rendelkeztek. Vissi Zsuzsanna az 1774. évi adófelosztás elemzése során kimutatta, hogy a kézművesek és kereskedők, illetve az egyéb polgárok vagyoni viszonyai nem tértek el különösen egymástól. A kézművesek egyedül az állatállományt tekintve maradtak el a nem kézművesektől." A18. század végére szőlővel szinte minden jobbágycsalád rendelkezett, az iparosok és a zsellérek úgyszintén. Elsősorban vörösbort termeltek, a kisebb mennyiségben előállított minőségi fehérbort pedig a felvidéki bányavárosokba és Ausztriába szállították."1 A 18. században a bor folyamatosan jelentős szerepet játszott Esztergom életében. Az összes adómennyiség majd 40%-a származott a szőlők után kivetett adókból, valamint a városba behozott idegen borok utáni vámbevételekből."1 A reformkorig tehát a fő gazdasági ág a mezőgazdaság, ezen belül is a szőlőtermelés volt. A19. század első évtizedeiben azonban a gabona értékesítési lehetőségei javultak, míg a boré romlott.22 A 19. század második felétől a jelentős vagyonnal rendelkező iparosok és kereskedők már nem törekedtek arra, hogy szőlőjük legyen." ’ A csökkenés ellenére azonban egészen az 1870-es, 80-as évekig az emberek megélhetésében fontos szerepet játszott a szőlőtermesztés. A hanyatlás igazi oka a filoxéra volt. Itt most csak röviden vázolnánk az eseményeket, mivel a téma szempontjából nem szükséges ennek részletes ismertetése. A filoxéra pusztításának folyamata a különböző esztergomi lapok (Esztergom és Vidéke, Esztergomi Közlöny, Esztergomi Újság, Esztergomi Hírlap) segítségével jól követhető. Az Esztergomi Közlöny 1884 szeptemberében még arról számolt be, hogy a szőlőhegyek mentesek a filoxérától."4 Szűk egy évvel később azonban az Esztergom és Vidéke 1885. augusztus 20-án értesítette a lakosságot a megjelenéséről. „Esztergom szőlővidékének vésze, a phylloxéra belepte borágas hegyvidékünket s megkezdte pusztító munkáját. [...] Mostani szőlővidékünknek menthetetlen el kell pusztulnia. Körülbelül tiz esztendő után a mostani tőkék kivesznek.”2' 1886 júliusában pedig Szentgyörgymezőn is hivatalosan konstatálták a filoxérát. Pusztításának következtében az esztergomi szőlőterületek nagy része megsemmisült. 1. kép: Szentgyörgymező úrbéri térképe 1860-ból (KEMÖL, T32) Abb. 1: Urbarialkarte von Szentgyörgymező aus dem Jahre i860 (Komitatsarchiv Komárom-Esztergom, T32) •6 HETVESNÉ BARÁTOSI é. n., 30. '7 VILLÁNYI 1892,106. ts GYARMATI 1985, 31. “> ORTUTAY1977, 45. 20 KÖVECSES-VARGA 2000, 231. 21 ORTUTAY 1986b, 37. 22 ORTUTAY 1986b, 37. 73 ORTUTAY 1977, 46. 24 Esztergomi Közlöny VI. évf. 36. sz. 3. 25 Esztergom és Vidéke VII. évf. 67. sz. 2. 26 Esztergom és Vidéke VIII. évf. 58. sz. 3. I27
