Fülöp Éva Mária - László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 16. (Tata, 2011)

Soós István: A Habsburgok és a bécsi udvar Tatán (1809. augusztus 22 - november 21.) (Adalékok Tata történetéhez)

Soós István

császárnéra.47 Talán ennek következtében is Mária Ludovika másnap ismét erősen belázasodott, és roszszul érezte magát. Csak szeptember 7-re javult újfent az állapota.48 Mária Ludovikát négy orvos kezelte, de nem tudtak egyetérteni betegségének diagnózisában. Egyikük szerint a császárné heveny tüdőgyulladásban szenvedett. Nem csökkenő láza is ennek volt tulajdonítható. Kedélybetegsége azonban egyre inkább elhatalmasodott rajta, amelyet férjének és fivérének politikai állásfoglalásai a fegyverszünet meg a békekötés kérdéseiben szintén befolyásoltak. Továbbra is rendületlenül támogatta férjét, aki rávette őt arra, hogy ő írjon levelet a francia császárnak. Ezt meg is tette, de három napra félrerakta, majd újabbat készített. Ezzel a nádor szerint ismételten halogatni kívánta a probléma megoldását a fegyverszünet tárgyában. József főherceg a császárné halogató taktikáját egyértelműen a császárné háborúpártiságának tulajdonította. Ugyanakkor méltányolta, hogy Mária Ludovika ismételten sürgette a kormányzati politika egységét.49

Mária Ludovika egészségi állapota a gondos kezeléseknek köszönhetően szeptember második felére jelentősen javult. Bátyja, Ferenc főherceg 20-án felvetette, jobb lenne, ha a császárné Budára kerülne, mivel itt az elhunyt testvérére való emlékezés, valamint a politikai ügyek felzaklatják. József nádor egyetértett ezzel, de felhívta a figyelmet arra, hogy Mária Ludovika még nem teljesen egészséges, nem vállalkozhat egy hosszabb útra. Ráadásul felséges hitvese is maga mellett akarja tudni, ezért a császárné is a maradás mellett döntött.50 Az uralkodó október 10-én azonban mégis úgy határozott, hogy felesége nyugodtabb körülmények közé kerüljön. Ezért hozzájárult ahhoz, hogy Mária Ludovika Budára utazzon, és ott a budai királyi palotában lakjon.51

A fegyverszünet meghosszabbítása miatt a tatai főhadiszálláson szeptember végén ismét heves viták zajlottak a béke- és háborúpártiak között. A nádort a császár szinte minden nap Tatára rendelte, sőt János főherceget is magához kérette.52 * Október elején arról érkezett hír Tatára, hogy I. Napóleon „bizonyos okokból’’ mégis hajlana a békekötésre. A tatai főhadiszálláson mindazonáltal az állandósult kiélezett viták ellenére a háborús párt tagjai is kezdték belátni, hogy minél előbb békét kell kötni a francia császárral, mert a fegyverszünet fenntartása csak a Habsburg Birodalom országainak és lakosainak további romlásához vezetne. A helyzet nehézségeket okozott az

47 DOMANOVSZKY1935, 661.

48 DOMANOVSZKY 1935, 663, 666.

49 DOMANOVSZKY 1935, 679.

80 DOMANOVSZKY 1935, 698.

51 Magyar Kurír II. évf. No. 16. (1809. november 3.) 178.

52 DOMANOVSZKY 1935, 706, 711, 722, 724;

DOMANOVSZKY 1991,119-122.

88 DOMANOVSZKY 1935, 674.

84 DOMANOVSZKY 1935, 758-760; DOMANOVSZKY

osztrák haderő és az inszurgensek fenntartásában is: a nádor szeptember 11-én megállapította, hogy naponta kb. 20 000 mérő zabra és 4000 mázsa lisztre lenne szükség. Komáromban csak három hétre való készletet tudtak felhalmozni. Ráadásul az utánpótlás és az élelmiszerellátás is akadozott a francia csapatok folytonos zaklatásai és rekvirálásai miatt.33

I. Ferenc a békefeltételek között a franciáknak fizetendő hadisarc ügyében ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy mindössze 6 000 000 forintot konvenciós, 6 000 000-t pedig papírpénzben (30 000 000 francia livres) hajlandó fizetni. Ha ezt I. Napóleon nem akarná elfogadni, nem hajlandó a békekötésre. A Tatán megtartott pénzügyi konferencia viszont 15-15 000 ooo-ban szabta meg a hadisarc maximumát. A francia császár eredetileg 100 000 000 livres-t követelt, amit később

85 000 ooo-ra csökkentett. Tatán a békeszerződésnek ez a pontja általános megdöbbenést keltett mind a békére áhítozók, mind pedig a háborút folytatni kívánók körében. A békekötésben részt vett Johann Lichtenstein herceget és Ferdinand Bubna gróf tábornokot elmarasztalták (az előbbit várfogságra akarták ítélni, az utóbbit pedig állásából elmozdítani), tudniillik a béketárgyalások során átlépték saját hatáskörüket. I. Ferenc hosszú halogatás után, október 14-én az Esterházy-kastély északi toronyszobájában végül is aláírta a Habsburg Birodalom részéről Klemens Lothar Wenzel Metternich gróf, a Francia Császárságéról pedig Charles Maurice de Talleyrand- Perigord herceg által megkötött békeszerződést.54

A családtagok és az udvari tanácsosok a béke megkötéséig Tatán maradtak. A nádor hosszabbrövidebb időközönként a város és Kisbér, illetve Komárom s Buda között ingázott. A tárgyalások közben időt szakítottak arra is, hogy kikapcsolódjanak. Október 3-án a nádor a császár, valamint ifjabb fivéreinek, Rainer, Antal, János főhercegeknek a társaságában az angolparkban vadkacsára vadászott.55 Megjegyzendő, hogy a békekötést követően egy héttel a tatai főhadiszálláson ismét kiújultak az ellentétek a háború és a béke mellett kardoskodók között.30 A kedélyek nem tudtak megnyugodni: maga az uralkodó nem volt képes belenyugodni a monarchiáját gazdaságilag-pénzügyileg-területileg oly keményen sújtó békeszerződésbe.57

Az uralkodó november 14-én hagyta el a Tatát, és Győrön át Pozsonyba utazott.38 Családja egy héttel később, november 21-én követte őt. A nádor a

1944,298-299.

88 DOMANOVSZKY 1935, 731.

86 DOMANOVSZKY 1935, 763.

57 DOMANOVSZKY 1935, 788, 791, 819, 824-825. (1809.

október 29., 31., november 10., 12-13.)

88 DOMANOVSZKY 1935, 848. (1809. november 22.); vő.

erről még: DOMANOVSZKY 1935, 831, 839, 854, 891.

(1809. november 15., 17., 24., december 11.)

104