Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fatuska János: Tata újranépesítése 16O8-ban

TATA ÚJRANÉPESÍTÉSE 160 8-BAN pező malmot. A malom kcsőbb Szarka Molnár Jánosé lett, kinek özvegye 1646-ban 100 forint ellenében átadta azt Muraközy Molnár Jánosnak, aki arra 1676ban inscriptiós levelet szerzett Csáky Lászlótól.

14

5 Balogh István várkapitány 1619-ben engedély kért a pozsonyi magyar kamarától egy elpusztult malom újjáépítésére. Ezt még ez év augusztusában megkapta, de a háborús események miatt csak 1625-ben kezdhette el az építkezést. Az ekkor felépült malmot nem tudjuk biztosan azonosítani egyik malommal sem. Mivel három malom esetében nem említik az építtető nevét, itt a Miklós-, Végh- vagy Cifra-malomra gondolhatunk. Nagyon valószínű azonban, hogy az építtető személye és pozíciója miatt itt a Cifra(régebben Szitás-, Zúgó-, Nagy-)malomról van szó, hiszen a szóba jöhető három közül messze ez a legnagyobb (Balogh az építkezés költségeit 200 forintra taksálta), legközelebb fekszik a várhoz, egyetlen malomként mindvégig a váruradalom birtokában volt, s hogy működése szinte kizárólagosan a várbéli katonaság szükségleteit volt hivatott ellátni. Ez utóbbi így volt még az 1680-as években is, amikor az uradalom (egyik) bérlője Hochburg János Lipót prófuntmester volt. A korabeli feljegyzések szerint „azon Szitás malomnak semmi nemű jövedelmet szemes életbiil állót nem vett azon Hochburger és profuntnak való lisztet őröltette" A malom kezdetben három kerékkel őrölt, majd 1695 után további hárommal bővült. Legkorábbi „Szitás" elnevezését arról kapta, hogy „pitlis lisztet" őrölt, melynél a „pitliszita" különválasztotta a finom „láng" lisztet a korpától, míg a többi malom magyar módra ezt egybeőrölte. A malomban egészen a 19. századig német molnár őrölt. Az 1695. június 18-án készült összeírásban is így szerepel: Szétas malom, Német Molnár.

14

7 E jellegére még az Esterházy levéltár 18. századi iratai is utalnak, ahol az épület Teutsch Schlos Mühl, Herrschafft Deutsche Mühl, Grosse Schlos Mühl, Grose Mühl, Herrschaft Mühl, illetve Mola Dominalis Germanica Magna, Mola Major cum Piscina megjelölésekkel szerepel. A 19. században hivatalossá váló „Cifra" elnevezést a nép adta a malomterem barokkos oszlopairól.

14

8 A Végh- (régebben Kis-, Belső-)malom építését a Haditanács engedélyezte 1585-ben. Tényleges megépítésére a 17. század első felében kerülhetett sor. A két kerékkel őrlő malom a török hadak átvonulásakor leégett, 1686-os újjáépítésekor négy kerékre bővítették. Az épület ma is áll a várkanyarban (a Nepomuki Szent János szobor előtt), de 1768-ban már nem ta14

5 JAKUS é. n.,52. 14

6 JAKUS é. n., 65. 14

7 MOL TEL P ig8.fasc. XXIV. N. 381. 14

8 JAKUS é.n., 67. 14

9 JAKUSé. n., 71-72. 15

0 JAKUSé. n., 44. 15

1A prófunt/prófont különleges eljárással készült hosszúkás barna kenyér, melyet a legénységi állományú katolálható az uradalmi malmok felsorolásában.

1 A Sándor- (régebben Tankó-, Hartl-)malmot Tankó Molnár Gergely építette, ki „maga kézi munkájával új malom épületet létesített"A malom a 16. század utolsó harmadában épített Profundt Mühl

15

1 helyén épült, legkésőbb az 1640-es években. A malomról Csáky László 1684-ben inscriptiós levelet állított ki a családnak. A malom három kerékkel őrölt.

15

2 A Miklós- (régebben Égett-, Gödl-)malom valószínűleg szintén legkésőbb a 17. század negyvenes éveiben épült egy régebbi malom helyén, ekkor Molnár Sámuel volt benne a malomgazda. A malom a város 1587-es térképe alapján fekvése szerint azonosítható az 1580-as években Paksy György tatai várkapitány (szintén egy már romba dőlt malom romjain) építtette malommal. Az Égett-malom elnevezés minden bizonnyal az épület többszöri pusztulásának emlékét őrzi. A malmot 1684-ben Csáky László Muraközy Molnár Jánosnak adta inseriptióba. Ekkor a malom három kerékkel őrölt.

15

3 A 17. század derekán így már hét malom őrölt Tatán. A molnárcéh megalakulásáról nem rendelkezünk pontos adatokkal. A Szarka Mátyás özvegye, Suska asszony és Muraközy Molnár János között kötött, már említett, a mai Pötörke-malomról szóló szerződést már a tatai molnárcéh pecsétjével erősítették meg, s ezen szerepel a hét molnármester, az említetten kívül Maldosi Molnár János, Molnár Péter, Molnár Lőrinc, Molnár Mátyás, Bicskei Mátyás és Komjáthy Molnár János neve.

13

4 Még a tatai molnárokénál is jelentősebb volt a tatai csapómesterek munkája. Míg az őrlőmalmok a város és az uradalom falvai számára dolgoztak, a csapók termékei - a korabeli ruházat legfontosabb alapanyagául szolgáló gyapjúszövet, valamint az ebből készülő egyszerűbb ruhadarabok, mint a szűr - az egész Dunántúlon, sőt azon túl is ismertek és keresettek voltak. Láthattuk, hogy már az 1614-es urbárium is feltüntet három csapót, avagy szűrmívest. Számuk 1695-re 32 főre nőtt, hogy a mesterség fénykorában, a 19. század elejére elérje a mintegy kétszázat.

15

5 1614-ben a gyapjúszövet tömörítésére, a kellő minőség elérésére szolgáló kallómalom még nem volt a városban. A csapók a kallatás, ványolás műveletét ősibb módon végezték: a városban rendelkezésre álló sebes folyású és megfelelő esésű vizekbe helyezett kallatókádakban, a szövet taposásával és sulykolásával. A város már 1619-ben kérvényezte a kamaránál, na kincstári élelmezésének részeként kapott. (MNyÉSz 1961, 840.) A prófunt-malom tehát az ehhez szükséges liszt őrlésére szolgált. 15

2 JAKUS é. n., 44. 15

3 JAKUS é. n.,46. 15

4 JAKUS é. n., 15, 18,52. «« KRING 1937,10. 63