Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Körösi Andrea: Visegrád 10-17. századi állatcsontleletei

VISEGRÁD 10-17. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEI HÁZIÁLLATOK A háziállatok között a gazdasági haszonállatok maradványai az uralkodóak. A leletek alapján 9 háziemlőst és 6 háziszárnyast lehetett elkülöníteni. (2. táblázat) (4. kép) Szarvasmarha 8300 db 50,10% Kiskérődzők 4239 db 25,60% Sertés 3453 db 20,80% Ló 189 db 1,14% Szamár 2 db 0,01% Kutya 144 db 0,87% Macska 152 db 0,92% Házinyúl 100 db 0,60% Összesen: 16579 db 100,00% 2. táblázat: Háziemlősök százalékos megoszlása Table 2. Percentage distribution of domestic mammals A lakóház (10. lelőhely) kivételével minden lelőhelyen a szarvasmarha dominanciája a jellemző. A háziemlős-maradványok között a szarvasmarha mintegy kétszerese a juh és két és félszerese a sertés gyakoriságának. Ez megegyezik a Dunántúl más középkori lelőhelyeinek adataival.

4 A lakosok húsfogyasztásában a legfontosabb a marhahús. Nemcsak a csontmaradványok nagy számából következtethetünk erre, hanem abból is, hogy egy szarvasmarha leölésekor keletkezett húsmennyiség többszöröse a sertés és a kiskérődzők levágásakor keletkező húsjuh/kecske 20% 4. kép: Háziállatok faunaeloszlása Fig. 4. Fauna distribution of domestic animals mennyiségnek. ' A fenti két tényezőt figyelembe véve tehát a szarvasmarha abszolút dominanciájáról beszélhetünk. Második helyen — az Alsóvár 7. lelőhelye kivételével — a sertéshús szerepel. A sertéscsontok nagyobb hústartalommal bírnak. Gyakran fogyasztották a házinyulat is, amit az Alsóvár 7. lelőhelyén előkerült nagy mennyiségű házinyúlcsont mutat. Visegrád más lelőhelyeiről nem kerültek elő házinyúlcsontok. Előkerült leleteik a ló, a szamár, a kutya és a macska jelenlétét mutatják. A húshasznosítású háziemlősök mellett a baromfik fogyasztása is igen jelentős. Rendkívül magas a házityúk leletek száma, még a kiskérődzők és a sertés mennyiségét is meghaladja. Ez az arány más várak esetében ennél kisebb." A lúdmaradványok mennyisége lényegesen kevesebb, a kacsa pedig csak néhány töredékkel van jelen. (6. táblázat) A HÁZIÁLLATOK ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE Szarvasmarha A középkori Magyarország legfontosabb haszonállata a szarvasmarha. Nemcsak élelemforrás, hanem a ló mellett fontos igavonó állat is. Befogták a szekerek és az eke elé is. Az 1300-as évektől a kereskedelemben is fokozatosan nő a szerepe, a török korra a magyarországi marhaexport jelentős méreteket öltött. A szarvasmarha dominanciáját bizonyítja leleteinek 50%-os előfordulása Visegrádon is. A mészárszéki és konyhai feldarabolás következtében a csontok erősen töredékesek, de nagy számban (62 db) kerültek elő ép hosszúcsontok, melyekből az állatok testméretére következtethetünk. (7. táblázat) Visegrádon a szarvasmarha-állományokban több típust különíthetünk el, melyek mind testméretben és alakban, mind szarvméretben különböztek egymástól. Az Árpád-kor kisszarvú, alacsonyabb testméretű marhája mellett megjelenik egy nagyobb testű, nagyobb élősúlyú marha. A szarvasmarha marmagassága a középkor folyamán fokozatosan növekszik. Az Árpád-kori marhák marmagassága a 98-127

7 cm-ről a török korra eléri a 110-144* cm-t. Visegrád Árpád-kori anyagában a marmagasság számításához felhasználható méretadat nem áll rendelkezésre. A 14/15. és a 16/17. századi nagy mennyiségű hosszúcsont kronológiailag nincs elkülönítve, így a századok során bekövetkező méretváltozás nem követhető. A számolt marmagassági értékek azonban 4 VÖRÖS 2002,339-352. s VÖRÖS 2000, 98. 6 VÖRÖS 2002,351-352. 7 VÖRÖS 2000, 87. 8 VÖRÖS 2002,343. 41