Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Scmidtmayer Richárd: A Kuny Domokos Megyei Múzeum kiöntőcsöves rézedényei
SCHMIDTMAYER RICHÁRD 3. kép: Az egyik Dunaalmásról származó rézedény Abb. 3: Das eine von Dunaalmás stammende Kupfergefäß elemmel indul, melyet szegeccsel rögzítettek. '' A szalagfül, amelynek széleit rovátkolással díszítették, az edény oldalához simul, s csak a vállnál távolodik el a testtől, majd kettéágazó vége hosszúkás levélalakban, erősen lefelé hajlik a nyakon, melyhez egy-egy szegeccsel erősítették. A szalagfül nyakhoz közeli részén két átfúrt nyúlvány található, amelyhez az edény kupakja illeszkedik. A kupak egy vékony hengerre illesztett csonkakúp, további felső része hiányzik. Megmaradt a hosszúkás levél alakú tag is, amellyel a kupakot a fülhöz erősítették. Az edény talpa alacsony, hengeres, felső szélén félkörívekkel tagolt abroncs. M=29 cm (kupakkal együtt=33,5 cm), Sz=i4 cm, Ász 4 j=5>5 cm, Á fené k=i 5,2 cm. Ltsz.: 55-99.1. Az edény testét az előbb tárgyaltakhoz hasonlóan képezték ki azzal a különbséggel, hogy a talpat képező abroncs itt egy, az edény aljának széléhez forrasztott vastagabb lemezből készült. A kiöntőcsövet az edény testéhez rögzítő lemeztagot is forrasztással erősítették fel. Eltér abban is, hogy különösen a kiöntőcsövön 2 6 Ilyen „rozetta" figyelhető meg több ibriken: a tabánin (HORVÁTH 1936, 50, 57. kép); az újvidéki, késmárki, budavári darabon (OBERSCHALL 1944, 361. alapján CXII. 1-3); egy ismeretlen lelőhelyűn (FEHÉR 1975, keresztirányú reszelés nyoma figyelhető meg. A kupakot szintén lemezből, kalapálással alakították ki. Az ilyen formán elkészített edénytestnek közeli párhuzama eddig nem került elő, azonban a főként néprajzi gyűjtésen alapuló boszniai munkában típusrajzként szerepel. 7 Kialakításában, megjelenésében és díszítésében a következőkben tárgyalandó edény áll a hazai emlékek közül hozzá a legközelebb. A negyedik, szintén Dunaalmásról származó rézedényt is Barna Ernő ajándékozta a múzeumnak 1952-ben. (4. kép) Teste szélesebb henger alakú, vállától erősen szűkül. Az edény a válltól felfelé meredeken ívelt, és szűk nyakától két borda választja el. A szája négysoros vésett halszálkamintával díszített: a legfelső sorban ferde vonalakkal, a második sorban élére állított négyzethálóval, a harmadik sorban élére állított „V" betűvel, a legalsó sorban pedig a legfelső sorral ellentétes irányú ferde vonalakkal. Ennél az edénynél is a vállából indul ki a hosszú ívelt kiöntő69. kép); egy budavári (FEHÉR 1975, 74. kép); továbbá egy Esztergomból a MNM-be került kancsó fülén (OBERSCHALL 1944, 360; FEHÉR 1962, XXVII. 4). 2 7 KRESEVLJAKOVIC 1951, 221, 8-9. ábra. 18 4. kép: A másik Dunaalmásról származó rézedény Abb. 4: Das andere von Dunaalmás stammende Kupfergefäß
