Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Scmidtmayer Richárd: A Kuny Domokos Megyei Múzeum kiöntőcsöves rézedényei

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 15 (2009) 15-21. A KUNY DOMOKOS MEGYEI MÚZEUM KIÖNTŐCSÖVES RÉZEDÉNYEI SCHMIDTMAYER RICHÁRD KUTATÁSTÖRTÉNET A török hódoltság hagyatékának kutatása sokáig elhanyagolt terület volt, kutatása igazán az 1930-as években kezdődött meg. A hódoltság kori rézedényeket — bár később több helyről is közöltek példányokat — először Oberschall Magda foglalta össze, majd Fehér Géza s legutóbb Kovács Gyöngyi munkái vonták részletesebben vizsgálatuk alá e tárgycsoportot. A kiöntőcsöves korsók az egyik legjellegzetesebb hódoltság kori rézedénytípusnak tekinthetők, melyek az ország számos, főként törökök által egykor meghódított területéről kerültek elő.

1 A nagy számban előkerült edények többségének azonban nem ismertek a lelőhelykörülményei, jelentős részüket ajándékozás útján juttatták be egy-egy múzeum gyűjteményébe. Az eddigi kutatások rávilágítottak arra, hogy a hódoltság kori rézedényekkel kevés törökországi lelet rokonítható, azonban annál több párhuzamot találhatunk a balkáni rézművesség emlékei között. A kiöntőcsöves korsó elnevezése is utal a szorosabb kapcsolatra, hiszen a török eredetű „ibrik" szó a balkáni nyelvekben is megtalálható/ A délkeleteurópai párhuzamok azonban nem kínálnak biztos kiindulópontot, mert egy-egy formát egészen a 19. századig készítettek. így a rézedények korát egyelőre az alkalmazott technika, díszítés és forma alapján kísérelhetjük meg meghatározni. ' Ez azonban csak igen szerencsés esetben vezet pontos meghatározáshoz, hiszen ezek a rézedénvek formailag az évszázadok alatt sem sokat változtak, így gyakran a datálási lehetőséget még ma is leginkább az határozza meg, hogy az adott település vagy vár mennyi ideig volt török uralom alatt. ' Jelen dolgozat éppen ezért nem vállalkozik annál nagyobb feladatra, mint a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum gyűjteményében található 4 kiöntőcsöves rézedény anyagközlésére. A tárgyalt edények nem ásatásokon kerültek elő, így a korábbi szakirodalom alapján lehet őket meghatározni, mégis fontosnak tartjuk, hogy minél több rézedény kerüljön közlésre újabb adalékul, támpontul a későbbi összefoglaló munkák számára. AZ IBRIKEK FUNKCIÓJA A kiöntőcsöves rézedények mindegyike, bár ibrikenként eltérő módon készült el, alapkoncepciójában, felépítésében mégis hasonló. Az edények teste három egységből áll. Az alsó harmad a fenékből és az alsó hasi részből áll, a középső rész rendszerint a hasi rész felső részét és a vállat, míg a felső rész az edény nyakát jelenti. Ezekhez járul még a talprész, a kiöntőcső, a fül és a fedél." Az ibrikben folyadékot, kávét, teát, sörbetet, azaz szörpfélét tartottak, de az imák előtti rituális mosakodásnál is használták őket." Ezt támasztja alá a kiöntőcsöves korsókban — különösen a később bemutatásra kerülő baji példányban — talált vastag vízkőréteg. A rituális tisztálkodásnál gyakran mosdótál is tartozott hozzá,

7 a két edény pedig összeilleszthető volt. Fehér Géza szerint a talpas vörösrézedények tartozéka volt a mosdótál, de a Boszniában folytatott néprajzi gyűjtés szerint a talp, vagyis az abroncs azért kellett, mert az edény alja nem volt egyenes, s ennek segítségével akadályozták meg, hogy eldőljön.

8 1 Tabán (HORVÁTH 1936, 50. kép); Újvidék, Buda, BudaVár, Késmárk, Buda-Duna-meder (Kopasz-zátony), továbbá ismeretlen lelőhely (OBERSCHALL 1944, 361-362, CXII 1-3, 5-7); ezeket részletesebben ismertetve, továbbá Székesfehérvár, Szigetvár, Pécs (FEHÉR 1962,157-160, XXIV. 1, 7-9, XXV. 5-7, XXVI. 1-3, XVII. 5); Esztergom területe (FEHÉR 1968, 279, 27-34 ábra); Boros-Sebes (Arad megye) (HEGYI 1976, 35. kép); egy újabb ismeretlen lelőhely, valamint egy budai várbeli példány (FEHÉR 1975, 24, 69. kép, 74. kép); SzekszárdÚjpalánk (GAÁL1983,164,1 kép, 173,12. kép 1-3); Szolnok, Törökszentmiklós (KOVÁCS 1984, 79-80, 3. kép 1-2); Segesd (MAGYAR 1988,151, 27. kép 1-3); Babócsa (MAGYAR 1990,24. kép 1); Dunaföldvár-Alsórév (GAÁL 1991,191,1. kép 2); Vál (HATHÁZI-KOVÁCS1996,35~36, 21. kép 4); Eger (MK 3,128); Budai vár (BENCZE 2002, 461, 465,1. kép, 466,11. kép); Buda-Váralja (VÉ.GII 1999, 339, 12. kép); Drávatamás-Dráva-meder (RÓZSÁS 2002,140). 2 A balkáni összefüggéseket legutóbb Kovács Gyöngyifoglalta össze: HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 36. 3 KONESKA 2002, 258. 4 PL szekszárd-újpalánki darab: 17. század (GAÁL 1983). A datálás nehézségeire: KOVÁCS 2002, 245. 5 KRESEVLJAKOVIC1951, 221. 6 FEHÉR 1968,283; HATHÁZI-KOVÁCS 1996,36. 7 Például 1897-ben a budai vár felújítási munkálatai során is együtt kerültek elő (OBERSCHALL 1944, 358). 8 FEHÉR 1968, 283; KRESEVLJAKOVIC 1951, 221. LŐ