Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Scmidtmayer Richárd: A Kuny Domokos Megyei Múzeum kiöntőcsöves rézedényei

SCHMIDTMAYER RICHÁRD LELETISMERTETÉS Az edény nagyjából gömb alakú, és mindkét oldalán lapított, a deformálás síkja nem párhuzamos, hanem a kiöntőcső irányában kissé összetartó. Vállrészén egy kiemelkedő borda fut körbe, összekötve a testet az enyhén ívelt hengeres nyakkal. Kevéssel az edény pereme alatt a kérdőjel alakú fül kettéválik, és vízszintesen kétfelé hajlik, lekerekített végein szegecsekkel erősítették a nyakhoz. A fül felső ívén levő kis átfúrt nyúlványhoz erősítették egykor az edény kupakját. Maga a fül két részből áll: a felső szakasz négyzetes átmetszetű (Sz=8 mm, V=7 mm), majd a felső ív alján az ív megtörik, és téglalap átmetszetűvé válik (Sz=i3 mm, V=3,5 mm).

1

1 A fül alsó végét szív alakúra képezték ki, s itt rögzítették egy szegeccsel az edény testéhez. Az edény alja beszakadt, de a lábát képező, kifelé álló abronccsal egyben maradt. A füllel ellenkező oldalon van az edény hasából kiinduló kiöntőcső maradványa, ahol egy háromszög alakú lemezből tettek alá díszítést, esetleg erősítésként is. Az edény mindkét oldalán egyszerű díszítésként kör alakban elhelyezkedő pontok vannak.

1" M=23,5 cm; Sz=i7cm;Á = 8,67 cm; Á, .,=11 cm. ' 7 szaj 7 ' 7 fenek Az ibrik fenékrészét és testének alsó felét lemezből kalapálták ki, amelyhez hozzáforrasztották a hasonló technikával készített vállrészt is. Az edény nyak- és szájrésze kissé vastagabb lemezből került kialakításra. A kiöntőcső maradványa alapján úgy tűnik, hogy egy lemezből forrasztott csőből képezték ki. Az edény lábát vastagabb lemezből alakították ki, és forrasztással erősítették az edény testéhez. Ez a típusú ibrik igen gyakori a hódoltság kori rézedények között: párhuzamai között találunk három ibriket Esztergomból,

1' továbbá egyetegyet Buda,

1

4 Dunaföldvár-Alsórév," Szigetvár " és Törökszentmiklós

1 lelőhelyekről. Hasonló kiképzésű, de nyújtottabb testű a szolnoki, " egy ismeretlen Baj Az első példány Baj község területén került elő 1980-ban. V. Vadász Éva, a helyszínen járt és a lelőkörülményeket rögzítő régész, a községtől délkeletre levő régi lőtéren, lőállások oldalfalában bolygatott sírokat figyelt meg. ' A sírok mellől később került be a tatai múzeumba tárgyalt darabunk."' (1. kép) 1. kép: A Bajon előkerült rézedény Abb. 1: Das in Baj gefundene Kupfergefäß 9 KDMM RégAd 164-80. 1

0 Amennyiben valóban ez az edény a csontvázak mellől származó, akkor jelenlegi ismereteink szerint ez lenne az első török rézedény, amely temetői környezetből került elő. Ásatások során épületekből (BENCZE 2002, 461), szemétgödrökből (NAGY 1936, 28; GAÁL 1983, 163; MAGYAR 1988,151; HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 34; VÉGH1999, 338-340) vagy folyóból, folyó környékéről kerültek elő (OBERSCHALL 1944, 359; KOVÁCS 1984, 78; RÓZSÁS 2002, 140), de temetkezésnél eddig nem figyeltek meg kiöntőcsöves edényeket. 1

1 Ilyen fülkiképzést figyelhetünk meg egy budai és talán egy szigetvári példányon (FEHÉR 1962, XXV. 7, XVI. 3); teljesen azonos a kiképzése két esztergomi példány fülének (FEHÉR 1968, 298, 29. kép, 299, 30. kép). Továbbá két „gügüm" (azaz: kiöntőcsőrös vagy anélküli korsó) fülét képezték ki hasonlóan: Buda (HORVÁTH 1936, 49- kép), Dunamocs (TRUGLY 2003, 254). 1

2 Ilyen pontkörös díszítés figyelhető meg a szolnoki (KOVÁCS 1984, 81,2. kép), egy ismeretlen lelőhelyű (FEHÉR 1962, XXIV. t. 7) és a váli edény oldalán (HATHÁZI-KOVÁCS1996, 21. kép 4). 1

3 FEHÉR 1968, 299, 30. kép; FEHÉR 1968, 300, 32. kép; FEHÉR 1968, 298, 29. kép. 1

4 FEHÉR 1962, XXV. t. 7. 1

5 GAÁL 1991,192,1. kép 2-3. 1

6 FEHÉR 1962, XXVI. t. 3. '7 KOVÁCS 1984, 81,3. kép 1. 1

8 KOVÁCS 1984, 81, 3. kép 2. 16