Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)

Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)

FEHÉR CSABA Szüllő a maga részéről mindig arra bíztatta a katolikus közösségeket, hogy a hatóságok jogsértő eljárásairól pontos feljegyzéseket készítsenek, és képviselőik segítségével juttassák el azokat a megfelelő irányadó személyekhez, valamint a hivatalos szervekhez. A számtalan kérelem elutasítását, a magyar hívekkel szemben tanúsított negatív hozzáállást Szüllő felszólalásaiban és leveleiben gyakran felrótta a katolikus egyház szlovák vezetőinek: „... a katolikus magyarságot az egyházi hatóságok a szlovák testvér mellett nem egészen tekintik testvérnek, csak amolyan féltestvérnek, vagy éppen mostohatestvérnek, [...] Fáj ez nekünk, mert a csehszlovák államot fűtő ellenszenv a magyarság iránt mind tudatosabbá akar lenni egyházi téren is.'*

1

0 Szüllő a szlovák katolikus egyház állami politika általi erős befolyásolásából következő nacionalizálódásának tulajdonította, hogy az egyház nem hajlott a magyar igényeket teljesen kielégítő megoldások felé. Az egyházon belüli nacionalizmus erősödése bizonyítékának tekintette, hogy a főpapok egyre inkább kezdték magukat a nemzet apostolainak tekinteni, s papi tevékenységüket ennek a gondolatnak alávetni. Szüllő a csehszlovák kormányzat magyarellenes intézkedései mellett a szlovák katolikus egyházat egyre inkább uraló nemzeti gondolkodás rovására írta a katolikus magyar papnevelés megoldatlanságát, a katolikus népiskolai hálózat, illetve a magyar nyelvű oktatás és hitélet leépítését.

4

1 Politikai megfontolásból azonban bírálataival a magyar és szlovák hívők és papság között a helyzetet mégsem vihette a teljes szembefordulásig, hiszen a szlovák papság és hívők körében igen erős szlovák autonomista törekvések magyar részről történő támogatása Szüllő meglátása szerint komoly faktora a magyar revízió sikerének. Szüllő a revíziós politika sikerének elérésében fontos szerepet szánt a katolicizmusnak, mondhatni fő stratégiai eszközének tartotta.

4

2 Egyházpolitikai, illetve vatikáni tevékenységében egyfajta kettősség tapasztalható. Egyrészt az elszenvedett sérelmek hangoztatásával egyfajta bizonyítványt kiállítva megpróbálta a vádlottak padjára állítani a csehszlovák kormányzatot és politikát, mint az egyházi és nemzetiségi gondok legfőbb okozóját és a kérdés megnyugtató rendezésének legnagyobb gátját. Másrészt viszont tudatosította, ha az egyezség, mármint a Vatikán és a Csehszlovák Köztársaság közötti megállapodás, létrejön, az megszilárdítja a csehszlovák hatalom bel- és külpolitikai helyzetét, rontva ezzel a határrevízió esélyeit. Saját bevallása szerint is arra törekedett, hogy minél tovább gátolja a Szentszék és Csehszlovákia közötti megegyezést. „A cseh-szlovák 4

0 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték. 4

1 SZÜLLŐ 1935. 4

2 RÁCZ 2006, 206. kormány konszolidáló törekvése, hogy az egyházi kérdéseket, úgy a történelmi országokban, mint Szlovenszkóban végleg rendezze. [...] Az én célom pedig ennek a konszolidációnak a megakadályozása, mert tudom, hogy a mi politikánk szempontjából mit jelent az, ha a katolikus kérdés még rendezve nincs...".

4

31934-ben így foglalta össze római útjainak általános célkitűzéseit: 1. Célja az, hogy a revízió érdekében felhasználja az egyház rendkívüli nagy befolyását. 2. Ennek módja az, hogy a csehesítést szolgáló intézményeket, amennyire lehet, megszüntesse és megerősítse mindazt, ami a régi Magyarországhoz való ragaszkodást a katolikus klérusban és a laikusokban lehetővé teszi. 3. Eszköze a római Szent Kollégium politikai kongregációinak a vezető kardinálisok útján való befolyásolása.

4

1 Szüllő a felvidéki katolikusokat ért sérelmek orvoslása érdekében, de legalábbis az illetékesek személyes informálása miatt évente járt Rómába. Kezdetben a kassai püspökkel, Fischer-Colbrie Ágosttal, később egyedül. A püspök társaságában folytatott tárgyalásainak nyomatékot adott az is, hogy 1925ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választották, illetve az, hogy a választásokon bekerült a prágai parlamentbe, s így már mint egy politikai érdekképviseletre mandátumot szerzett képviselő tárgyalhatott. Szüllő vatikáni tárgyalási pozícióját nehezítette, hogy ügyelnie kellett arra, nehogy úgy értékeljék tevékenységét, hogy az a magyar kormány megbízásából történik, illetve a pápa és a bíborosok testületének nagy része a szláv papság kapcsolatait kihasználva igyekezett a lehető legjobb kapcsolatokat kiépíteni a katolikus és az ortodox egyház között. A felvidéki egyházi ügyek Szüllő által is vallott revíziós összefüggéseit a magyar külpolitika is rendkívül komolyan vette. A magyar diplomácia mindent megtett annak érdekében, hogy az ügyekben eljáró magyar képviselők egységes, egymást alátámasztó és egymásnak semmi esetre sem ellentmondó anyagokat készítsenek, és adjanak elő. Már a húszas évek második felében a felvidéki magyar pártok, nevezetesen az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt, illetve azok vezető személyiségei, egyrészről Szüllő Géza, másrészről Szent-Iványi József között egyre komolyabb stratégiai különbségek és mélyülő ellentétek feszültek.

4

5 Szüllő Géza 1928-ban a következőképpen jellemzi a kialakult helyzetet: „Az én pozíciómnak nehézsége, hogy én nem akarom azt, amit Szent-Ivány, én nem akarok megelégedett nemzetiséget kreálni a magyarságból Csehországban, nekem célom az, hogy a magyarság ne maradjon meg Csehországban s én Csehszlová4

3 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Szüllő jelentése egyházpolitikai tárgyalásairól. 4

4 RÁCZ 2006, 207. 4

5 ANGYAL 2002, 234. 154