Fülöp Éva Mária – László János szerk.: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 15. (Tata, 2009)
Fehér Csaba: A magyar katolikus egyház helyzete az első Csehszlovák Köztársaságban (Dokumentumok Szüllő Géza felvidéki egyházpolitikájához)
A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN kiában nem magyar politikát, de magyarországi politikát csinálok. Destruálom magát az államot, hogy ezáltal a leválás annál könnyebben legyen, felélesztem a szlovákok nemzeti érzését, nemzeti gondolatát, de ezeket a dolgokat én nem mondhatom nyíltan meg. Ebben áll a nehézség, hogy nagyon sok emberrel nem beszélhetek nyíltan, nem leplezhetem magamat le. Azonban minden akció, amely aktivizmust hirdet, amely azt demonstrálja, hogy az én negatív politikám árt az idevaló magyarságnak, árt egyúttal annak a gondolatnak is, amiért én egyáltalán polítízálok." 4 b A pártok között érezhető és a magyarországi politikát komolyan aggasztó feszültségek nem kedveztek a magyar össznemzeti érdekeknek, adott esetben negatívan befolyásolhatták a magyar nemzet- és országegyesítő politikát az egész Kárpátmedence tekintetében. 1919-től a mindenkori magyar kormányok rendszeres anyagi támogatást nyújtottak a felvidéki magyar pártoknak, ennek fejében viszont gyakran beavatkoztak a pártok belügyeibe. Meg kell viszont említeni, hogy a magyar pártok 1936-os egyesülése, az Egységes Magyar Párt által a felvidéki nemzeti egység kialakítása a magyar kormány „közbenjárása" nélkül nem valósult volna meg. Kétségtelen, hogy a magyarországi revíziós elképzeléseknek inkább megfelelt a Szüllő által képviselt politika, vagyis „jobb egy rossz provizórium, mint egy rossz definítívum". 4 7 így az Egységes Magyar Párton belül is inkább az általa megfogalmazott politizálást támogatták, amely amellett, hogy fontosnak tartja a kisebbségi magyarok Csehszlovákián belüli, az adott lehetőségeket kihasználó politikai érdekképviseletét, nem veszélyezteti az össznemzeti célkitűzéseket, vagyis a revíziót. E tekintetben a magyar püspök és püspökség ügyét kardinális kérdésként kezelték. A felvidéki magyar katolikus papság és az általuk vezetett hívek nem voltak képesek politikai távlatokban gondolkodni és annak megfelelően cselekedni. Ők a jelenlegi gondokra összpontosítva igyekeztek megoldást találni, fogalmazták meg kéréseiket, követeléseiket. Úgy ítélték meg, hogy az őket képviselő politikusok nem tesznek meg mindent helyzetük javítása érdekében, ezért a helyi papság vezetésével számos „magánakciót kezdeményeztek"Újságcikkek tucatjai jelentek meg a korabeli magyar sajtóban, nagygyűléseket szerveztek, memorandumokat írtak. Szüllő nem helyeselte a papok az ügyben tanúsított magatartását, aminek többször hangot is adott. A püspök és püspökség kérdésében kialakult nézetkülönbségek következtében Szüllő és az Országos Keresztényszocialista Párt egyházi tagjai közötti kapcsolat megromlott. 4 8 A papság és a hívek egy magyar érzelmű püspök által vezetett magyar püspökség felállításában látták saját hitéleti, sőt kisebbségi problémáik legnagyobb részének a megoldását. A magyar püspök által biztosítva látták volna a magyar felekezeti iskolák létét, valamint az egyházon belüli szabad nyelvhasználatot. Úgy gondolták, a magyar püspökség léte egyben garantálja a magyar papi szeminárium működését. Szorongatott helyzetükben nem látták át a csehszlovák hatalom egyházpolitikájában a magyar püspökség gyors kivívásának veszélyeit. A püspökség felállítására egyébként Esztergom sem látott esélyt, egyrészt a reálpolitikai helyzet miatt, másrészt, mert a Vatikánban korábban sem volt gyakorlata a nemzeti alapon létesített püspökségeknek. A püspökség létrehozásából fakadó politikai és az ebből kifolyólag kibontakozó társadalmi ellentétek elsimítása érdekében a magyar miniszterelnökség egyfajta mindenkire érvényes politikai iránytűként részletesen kidolgozott dokumentumban határozta meg a magyar érdekek irányvonalát. A dokumentum leszögezte: a nagypolitika véleménye a csehszlovákiai magyar püspökség létrehozásával kapcsolatban az, hogy ez annak az elvnek a feladását jelentené, amelyet Magyarország Trianon óta vallott. Nevezetesen, hogy az évszázados egyházi beosztások megbolygatása nem indokolt, továbbá, hogy egy ilyen megoldást a magyar kormány csak a békediktátum által kialakult kényszer hatására hajlandó eltűrni. E politikai elgondolásból kiindulva az esztergomi érsekség területén 1922-től létező nagyszombati adminisztratúra csak ideiglenes rendezést jelent, amely a magyar értelmezés szerint késlelteti a csehszlovák határok megszilárdulását. A magyar kormány ezért inkább magyar vikariátusok felállítását támogatja, mivel azok nem jelenthetnek végleges rendezést, illetve az átmeneti időben, amíg nem sikerül véghezvinni a békediktátum revízióját, a vikariátusok lennének a biztosítékai a magyar katolikusok egyházszervezeti, hitéleti és oktatási jogkörének. 4 9 Szüllő Géza politikai célkitűzései elérése érdekében tovább folytatta tevékenységét, s a papsággal együttműködve a magyar katolikusok sérelmeit tartalmazó memorandumokkal bombázta a csehszlovák kormányt, a hivatalokat, a Vatikánt és minden lehetséges fórumot. Szüllő politikája, ha nem is közvetlenül, de közvetve előkészítette az 1938-ban az első bécsi döntéssel hozott eredményeket, hiszen a trianoni békediktátumot a nagyhatalmak Magyarország és Csehszlovákia vonatkozásában felülvizsgálták, ami 11 800 km 2 és a felvidéki magyarság döntő többségének Magyaror4 6 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/15 Szüllő Géza bizalmas jelentése a párt és a nemzetiségi mozgalmak dolgaiban. 4 7 OSZK Kézirattár X. Szüllő hagyaték X/30 Szüllő jelentése egyházpolitikai tárgyalásairól. 4 8 RÁCZ 2006, 209. 4 9 RÁCZ 2006, 207-208. 155
